Hetek óta láttam a tévében a rendezvény reklámját, ami nagyon figyelemfelkeltő volt, és azonnal meggyőzött szinte minden kisfiút, hogy ez egy kihagyhatatlan program apáknak, és fiúknak. A Millenárishoz érve azonban valószínűleg a felnőttek közül már sokan kihagyták volna, mert ilyen hosszú sort csak az ingyenes ételosztásoknál szoktam látni. Bevallom őszintén, hogy ha nem újságíró lennék, én azonnal visszafordultam volna. A végeláthatatlan sorban csüggedt apák és sírós kisfiúk várakoztak, és persze kitartó anyák, akik nem akartak csalódást okozni gyerekeiknek.
A csarnokba lépve először egy autógumikból kialakított biciklis pálya fogadta az aprónépet, ahol háromkerekűvel és futóbringákkal kanyaroghattak, ügyeskedhettek. Mellette amerikai csodajárgányok kaptak helyet, amelyek inkább díszletként szolgáltak, mert közel menni hozzájuk nem lehetett.
A csarnok közepén a Hotwheels pályáké volt a főszerep. A pályákat saját kisautókkal lehetett használni, ami teljesen logikus, hiszen hamar lába kelt volna az autóknak, én mégsem gondoltam arra, hogy autót kell hozni. Így első utunk a pályákat, és járműveket árusító pulthoz vezetett, ahol a legegyszerűbb kisautó 600 Ft-ba került, de a most menő mutáns járgány 1900 Ft-ba.
Innentől viszont már csak a szülők álltak a gyerekek útjában, hiszen voltak olyan pályák ahová az önfeledten gurigató felnőtt férfiaktól nem lehetett odaférni. Na de ne legyünk igazságtalanok, hiszen ez az ő napjuk is volt, és az órákig tartó sorban állás után, tényleg megérdemelték a kikapcsolódást. Rengeteg féle pályát lehetett kipróbálni, és persze megvásárolni, vagy esetleg felvenni a Jézuskának írt listára.
Bár a rendezvény ingyenes volt, szemmel láthatóan sokan távoztak laposabb pénztárcával, mert a pályákat rejtő dobozok egyre fogytak a polcokról. Népszerűek voltak a falon futó pályák, ezekhez nehéz volt odafurakodni. A Vizes bázishoz viszont könnyen odafértünk, itt a színváltós járgányokat csodálhatták meg a látogatók. Akinek színezni támadt kedve, több kép közül is választhatott a Kreatív sarokban. Az emeleten újabb pályák várták a fiúkat, egyenes, kanyargós, kilövős, motoros és még sorolhatnám. A megfáradt autósok pedig a büfében pihenhettek meg.
A szervezők és az animátorok egyébként nagyon készségesek, és kedvesek voltak. A kint várakozó tömeghez képest, benn nem volt zsúfoltság. Bár némi leleményre szükség volt, hogy szabad pályához jusson az ember, azért tagadhatatlan, hogy a gyerekek élvezték a mókát. Mi, az anyagias világban élő felnőttek, pedig igyekeztünk elvonatkoztatni a rendezvény valós céljától, és próbáltunk örülni a leszáguldó kisautókat üdvözült tekintettel követő gyermekünknek. Kilépve a Hot Wheels világból kezünkben lufival és más apró ajándékokkal igyekeztünk biztatóan mosolyogni a várakozókra, bár maradt bennünk némi kétely, hogy vajon egy gyermekmosoly tényleg mindent megér?!
Szkevi Athina
