Gyrocoptert vezetni nagy dolog, sőt olyannyira, hogy keveseknek adatik meg a lehetőség. Én most ennek a lehetőségnek a részeseként próbálom leírni azt, ami leírhatatlan!
Úgy kezdődött az egész, hogy az interneten bukkantam a lehetőségre, ahol is erről a helikopter kinézetű jármű vezetésre hívták fel a figyelmet. Pontosabban a Sirius Repülő klubra. Azonnal írtam is nekik és pár üzenetváltás után azon kaptam magam, hogy a zabszem effektussal küzdve ott állok a gyrocopter mellett.
A repülő, na most közbe szólna biztosan Kubicsek Attila, hogy ne repülőt mondjak, hanem gyrocoptert, persze tudom, de ami fent van és ember alkotta dolog, az nekem repülő, mert hát ugye repül. Óvodás és kis iskolás koromban mindig csodálva néztem az égboltot és olyan elérhetetlennek tűnt, közben pedig varázslatosan mesebelinek, ahogyan a repülők húzták a kondenzcsíkot. Most, hogy itt álltam a gyrocopter előtt nagyon felemelő és egyben izgalmas is volt.
Nem volt bennem nagy drukk, hogy induljunk már, hiszen Attila is olyan, mint a profi séfek, hogy nem a főzéssel kezd, hanem az előkészítéssel. Nálam ez abban teljesedett ki és gondolom mindenkinél, hogy elmondta hogyan működik maga a gép és milyen információkat kell tudnom a repüléssel kapcsolatban. Olyan lelkesedéssel mesélt Attila, hogy órákig hallgattam volna, de hát azért nem ez volt a gondolataim fókuszában.
Közben azért beleégett a fejembe, hogy az ultra light kategóriájú gépet egy négy hengeres, négyütemű Rotax motor emeli a magasba és azt, hogy bár hasonló a kinézet a helikopterhez, ez mégis más. Már azt is tudom, hogy nem lapátoknak hívjuk ami fent forog, hanem rotornak és azt is, hogy nem ez ami egy helyből felemeli a gépet.
Azért nem, mert a gyrocopter nem tud helyből felszállni. Kell neki egy kis nekifutás, hogy a rotor a szembeszél segítségével automatikusan forogjon, vagyis igaz legyen rá, hogy autogyro. A tolóerőt a hátsó propeller adja, de nagyon. Jajj nagyon elkalandoztam, már a gépben ülök a gondolataimban, de még le sem írtam, hogyan kezdődik a beszállás, öltözködés stb.
Attila küldött nekem egy emailt minden olyan infóról, amit tudnom kell. Hogy hol találom a repteret, mondjuk azt egyszer elolvastam és már akkor bonyolult volt ” Fordulj ott balra, azután 500 méterre jobbra, ott sorompó stb stb.” Na de ezt olyannyira jó volt, hogy 1 métert se mentem feleslegesen, mert odataláltam, mintha csak ott éltem volna. A helyszínt később leírom nektek, mert pontosan be akarom linkelni. Szóval le volt írva a cím és az, hogy hogyan zajlik egy ilyen repülés, amiben nem csak a repülés volt írva, hanem az a lehetőség, hogy minimális előképzéssel vezethessem a gyrocoptert. Persze igazatok lehet ha arra gondoltok, mint én is, hogy lehet csak pár másodpercig egyedül lehet vezetni, vagy csak kicsit meg lehet fogni a kormányt. Mire számíthat az ember, na majd kiderül!
Vastagon kellett öltözködni, mert a nap hiába sütött, de azért ott fent fúj a hideg szél. Kaptam egy sisakot, ami olyan, mint a filmeken, hogy egymással rádión tudtunk kommunikálni, természetesen kábeles kapcsolaton keresztül. Nehogy má’ elhagyjuk a bluetooth kapcsolatot a repülés alatt. Amikor az ember beül ebbe a gépbe, akkor elmúlik a para, mert Attila nagyon profi és ez átragadt rám is, mármint nem a tudás, hanem a nyugalom. Elsőnek , mint utas repültünk, amikor is készült a videó nagy része. Hatalmas élmény volt, habár a kamerára is oda kell nagyon figyelni, mert se leejteni sem pedig a mögöttem lévő motor lapátok közé nem akartam ejteni. Gondolom ez érthető. Milyen volt utazni ebben a kis szerkezetben?
Fantasztikus élmény, hogy semmi nem vesz körül és nem is tudom hasonlítani arra, amikor egy utasszállítóval repülünk. Itt le lehet nézni magad alá és úgy kb. 360 fokban mindenfelé, hacsak nincs a nyakad elmeszesedve. Meglepődtem, hogy nincs akkora szél, mint gondoltam. Azt hittem, hogy a rotor olyan szelet tol lefelé, hogy leszakítja a fejem. Bevallom, hogy semmi, mert a videóban is Attila elmondja, hogy ez a rotor másként működik, mit a helikopteré. Ha most én ezt leírnám, akkor Ő most sírva nevetne, mert igazából pontosan leírni nem tudom. Gyrocopter oszt’ gól!
Amin meglepődtem, hogy semmi félelem érzetem nem volt. Be voltam csatolva biztonsági övvel, de még egy kezdetleges majrévas se volt, amibe kapaszkodjak. Mondjuk nem is kellett, még akkor sem, amikor nekiállt Attila „játszani” és olyanokat csinált a gyrocopterrel, amire nem is gondoltam, hogy lehet. Na ekkor, amikor számomra extrém fordulatokat csinált és minden más manővert, akkor a két fülemnek köszönhetően nem szakadt végig a szám a vigyorgástól. Brutális élmény! Mondom ezt úgy, hogy utálom a körhintát, mert a gyomrom felfordul tőle. Tehát aki nem bírja a vidámparkos hülyeségeket, annak ez felüdülés. Nem csak azért mert láthatja magasból a fákat a házakat, hanem azért, mert pluszt ad a tudatunknak, hogy nem kell félni a magasban és a hasonló dolgoktól. Én egy pillanatig sem éreztem magam rossz helyen, sőt!
Leszálltunk és cseréltünk, vagyis én ültem előre a „sofőr” helyére. Olyannyira, hogy nekem kellett a műszerekről infókat adnom és az indulás előtt is a beindítást, fékezést stb. stb. kezelnem. Attila szállt fel és amikor már kellő magasságban voltunk, akkor elhangzott az a mondat, amiért írtam a Sirius Repülő Klubnak, „Tiéd a gép!” Ettől a pillanattól kezdve én vezettem a gyrocoptert azoknak az instrukcióknak a segítségével, amit még az indulás előtt kaptam. Persze jó tyúkanyóhoz képest mindig kaptam az infókat, hogy kicsit jobbra, vagy feljebb-lejjebb repüljünk. Nem beszélt Ő feleslegesen és hagyta, hogy a repülést élvezzem.
Nagyon nagyon nagy élmény volt és nem csak 10 másodperc volt, amire mindenki gondolna, hanem volt ez szerintem 30-50 perc is. Nem tudnám pontosan megmondani, mert szó szerint elrepült az idő.
A leszállást ismét Attila végezte és az élménnyel telve szerintem azt se mondtam neki, hogy köszönöm, mert már várta egy következő pilóta jelölt. Azóta persze megköszöntem és itt is megteszem, hogy életem egyik meghatározó élményét kaptam tőle, aminek képkockái biztosan lepörögnek majd az életem filmjében. Útközben felhívtam a párom és azt mondtam neki „Ez pontosan olyan öröm kombinát, mint anno, a szülőszobában, amikor megszületett a lányom!” Ezzel azt hiszem mindent elmondtam és ez az öröm és a fülig érő vigyorgás még a repülés után napokig megvolt.
Köszönöm a Sirius Repülő Klubnak a lehetőséget és annak a profizmussal, ami engem ott fogadott!
Nézzetek szét a Sirius Repülő Klub Facebook oldalán és próbáljátok ki Ti is!
Sirius Repülő Klub
2151 Fót, Bokor u. 68.
telefon:
06-20-777-9949
06-30-911-8275
tanfolyamok:
06-30-911-8275
email:
Jelentkezés sétarepülésre, ajándékutalvány: siriusrepuloklub@gmail.com
