Az előadás, ahol a légy sem mer zümmögni!

“Bár teszt oldal vagyunk, nem mehetünk el szó nélkül azok a dolgok mellett, amik nem csak a múltunk, hanem a jövőnk történelmét is megváltoztatta. Személyesen ismerem a nagyszerű rendezőt Kriszt Lászlót, aki évekkel ezelőtt színpadra vitte a Kislány a pokolban monodrámát, aminek nem csak én kerültem hatása alá, hanem Katona Dóra Antónia is, aki papírra vetette gondolatait.” (Főszerkesztő)

 

Pontosan egy héttel ezelőtt lehetőségem volt megnézni immár harmadjára Sárdi Mária: Kislány a pokolban című könyve alapján készült monodrámát a Fészek Művészklubban. Az élmény leírhatatlan volt, még mindig libabőrös leszek, ha a darabra gondolok és arra, hogy mennyi mindenen kellett keresztül mennie a haláltáborba deportáltaknak.

 

 

A szívszorító darab nem csak emléket állít a holokauszt áldozatai előtt, de azt is megmutatja, hogy milyen lehetett nőként, sokkal inkább gyermekként átélni az előző évszázad szörnyűségeit. A kislány története egy olyan megvilágítást ad a holokausztnak, amelyet eddig sosem láthattunk. A történelem könyvek nem mesélnek eleget a második világháború szörnyűségeiről, és 21. századi emberként szinte elképzelni sem tudjuk, hogy milyen lehetett akkor, ott, Budapesten zsidónak lenni.

 

 

A Kazán István Kamaraszínház által Sárdi Mária sorait színpadra vivő dramaturg-rendező, Kriszt László és a kislányt megtestesítő Gunyecz Anna olyan hatást váltanak ki a nézőből, hogy azokat szavakkal leírni hihetetlenül nehéz. Nemcsak azt mutatja meg számunkra, hogy mennyire szerencsések vagyunk, hogy egy évszázaddal később születtünk, vagy hogy most béke honol a világon, de azt is, hogy az emberek milyen szörnyűségekre képesek.

 

 

A monodráma megmutatja, hogy milyen volt, amikor sárga-csillagot kellett a ruhákra varrni, amikor a zsidó gyerekek továbbtanulási lehetőségét teljesen elvették, végül pedig, hogy milyenek voltak a mindennapok a haláltáborokban. Az ember a darab után valahogy elszakad a mai materiális alapokon működő világtól, ráeszmél, hogy milyen szerencsés. Ráeszmél, hogy a számára olyan hétköznapi dolgok, mint például a zuhanyzás, akkor ott, azoknak a gyerekeknek, nőknek és férfiaknak mekkora felüdülés volt hetek vagy akár hónapok után a munkatáborokban. Ráeszmél, hogy talán az energia és vitamindús ebéd, amit aznap fogyasztott talán akkora mennyiség volt, amit a táborokban raboskodó zsidók talán egy heti fogyasztása lehetett. Ráeszmél, hogy az emberi gonoszság mennyire határtalan, és elgondolkozik azon, hogy a színdarab egy valós történet. Emberek ezrei, milliói éltek napról napra úgy, hogy nem tudták, hogy lesz- e holnap, és ha egyáltalán lesz, akkor mi fog rájuk várni.

 

 

 

 

Anélkül, hogy sokat árulnék el a darabról, csak annyit mondanék, hogy nem érzem azt, hogy elégszer láttam a Kislány a pokolban előadást. Nem éltem át elégszer, nem fogtam fel még igazán, hogy mi ez az egész. Sajnos senki sosem fogja. Mindenkinek tiszta szívből ajánlom a darabot, ha már látta valaki egyszer, menjen még egyszer. Megint, és megint. Ha még egyáltalán nem, akkor itt az ideje időt szánni az életünkből arra, hogy megismerjük Sárdi Mária történetét, a kislányét, aki megjárta a poklot.

Katona Dóra Antónia

 

Translate »