Már szinte ki sem jövünk a konyhából, mert annyi jó dologgal lepett meg minket a Panasonic. Most az MJ-L500 juicerrel, amivel megpróbálunk egy kis kora reggeli üdítőt készíteni.
Ennél a gépnél már nem csodálkozom, hogy nem pille könnyű, hiszen szerintem ugyan olyann motor lehet benne, mint a többi konyhai gépben, habár a teljesítmény kicsit eltérő lehet.
Egy nem igazán nagy terjedelmű gépről beszélünk, de azért a magassága tekintélyt parancsoló. A teszt készülék ezüst és fekete színű, ami a prémium minőséget próbálja tudatosan mutatni. Nincs rajta semmi flanc, csak olyan egyszerű letisztult, mint egy kis amorf ürhajó Verne Gyula képzeletbeli világából.
Már a kicsomagolásnál feltűnt, hogy elég rövid a juicer kábele, vagyis vagy nagyon közel kell telepíteni a juicer rakétánkat a konektorhoz, vagy hosszabbítóval tudjuk beindítani.
Mi narancslevet szerettünk volna inni, ezért megpucoltunk párat és szép sorban bele is tettük a felső adagoló nyílásba. Ez az adagoló rész szép fényes műanyagból készűlt, így gondolom egyszerűbb is lesz majd a tisztítása.
Szerencsére nem igazán hangos a gép. Ennek nagyon örültem, mert nem szeretem ha úgy zakatol valami, mint egy orosz mezőgazdasági gép. A narancsokat egy spirális szerkezet forgása vezeti a juicer lelkébe, ahhol a tehetetlenség elvén alapulva péseődik a gyümölcs és sokszáz apró és recés rozsdamentes lyukon keresztül válik szét a gyümölcslé és a gyülölcs rostos része.
Minden csepp jó helyre kerül! Nem pazarol a juicer és itt már el is dőlt szinte a véleményem, pedig még nem is mosogattam el a juicert. Aki használ hasonlót gépet az tudja, hogy 2 perc használat és fél óra mosogatás az eredménye egy pohár frissítő 100%-os italnak. Ki szereti ezt?
A gép teljesen szétszedhető (persze nem a motorja) és így kis helyre be tudjuk tenni vagy akár a mosogatógépbe is. A felső „malom” részt csak nemes egyszerűséggel el kell fordítani egy pár fokot és szét is válik az alsó és a felső rész.Ugyanez az összerakásnál, amit jelez egy kis háromszög ikon. A két füst színű pohár egyike a kipréselt gyülmölcs, amig a másik egy bekalibrált 400 ml-es mérőpohár.
Végül kipróbáltuk narancsal, almával és meggyel is, persze a gyümölcsök között nem volt lelkierőm elöblíteni a belső szerkezetet, de minek is? Jó az úgy ahogyan van. Sőt így készíthetünk akár kisbabáknak is finom és valóban 100%-os friss gyümölcsől üdítőt. Azért nem árt a tömény gyümölcsöt kicsit vízzel hígítani nekik, mert ehhez azért hozzá kell szokni. Szóval szerintem ez jobb gép, mint azok a nagy hatalmas fél konyhát elfoglaló gyümölcscentrifugák, amik ugyanezt tudják, de sokkal nagyobb méretekkel és így sokkal több utólagos tisztítás mellett. Vagyis Verne Gyula kicsi kis űrhajója jól bevált nálunk és alig várom, hogy ősszel ismét odaadja a Panasonic, vagy ha nem, veszek egyet és megvárom az őszibarack szezont és átadom magam a gasztronómiai élvezetek űrutazásának.
Ha pontoznom kellene akkor 10/12 lenne, de csak azért, mert a végén nem én mosogattam! 🙂
(Meg kell említenem, hogy a tisztításhoz a dobozban van egy vagány kis kefe is, talán rám is gondolt a Panasonic?)
.