Vadnyugati faluban jártunk, és ámulatba estünk a sok látnivaló miatt
Császáron jártunk már nem először, és úgy gondoljuk be kell mutatnunk-e remekbe szabott vadnyugati birodalmat.
Az egész vadnyugati terület egy gyerekkori álom beteljesülése, és immáron valóságos mesevilág.
Az indián rezervátumtól a gőzmozdonyig mindent megtalálunk, ami csak a vadnyugati hangulatot idézi. Van itt bár a bárzongorával, és az 1800-as évek vadnyugati hangulatával fűszerezett mesterien elkészített kis város. Megtaláljuk a BANK feliratot, és a kis város közepén az akasztófát is.
A látogató ámulatba esik amint belép a területre.Itt nem fognak borsos belépőket szedni, ennek ellenére ha szépen kéred megfoghatsz egy eredeti coltot, és vaktölténnyel még lőhetsz is.
A területen western múzeum is van csupa különleges dologgal, de ezekről nem árulunk el többet.
Mivel nincs belépő, ezért igyál bátran a bárban, és egy kis borravalót azért adj, mert a deszka sokba kerül, és nem semmi ezt az egészet karbantartani.
Halkan súgom meg, hogy láttunk adománygyűjtő dobozt, amibe ha jól érezted magad dobhatsz pár Forint aprót.
Szeretjük ezt a helyet, és szinte barátunknak tudjuk a mindig nyugodt, és segítőkész Henriket.
Henrik a tulajdonos, és a helyi Serif egyben. Hogy miért mondom ezt? Majd meglátjátok!
Időben, amit eltölthettek nála akár lovaglással, akár egy finom vadnyugati ebéddel 3-4 óra minimum. Annyi a látnivaló a bárban, hogy úgy éreztük, mintha megállt volna az idő, és szívesen táncoltunk volna a country zenére, ami mindig szól.
Az időnk véges, ezért búcsúzni kellett. Útravalónak kaptunk Henriktől egy-egy eredeti Henryx City dollárt, és élményekkel teli indultunk vissza a főváros felé.
