Nissan Juke 3in1, egyenesen Kovács Lázár séfünk tervező asztaláról! Na jó azért nem pont, de nagyon sok köze van a megjelenéshez, de majd erről máskor beszámolunk. Lényeg, hogy elhoztuk a Nissan Jukeot ami sajnos vagy nem, de 3 hengeres. Amolyan japán Wartburg, de csak a három henger tekintetében, mert egyébként minden más. Bevallom én nagyon félek ettől az új, agyonturbózott kis motoroktól, amik akkor az igaziak, amikor szinte üveghangon fut a fordulat. Én persze nem vagyok autóipari szakértő, se autószerelő, de azt azért tudom, ami többet pörög, az kevesebbet fut időben. 

Ezzel a negatív hozzáállással indultam neki az autó tesztelésének és próbálom a lehető legértetőbben és legrövidebben leírni a tapasztalataimat, ami egy hét használat tükörképe.

 

Az autó kasznijába nem lehet belekötni. Túl vagyunk már elég régen az első Juke nagyon fura első lámpáitól, amit akkor mindenki furcsán kémlelt. Most egy igazán sportos megjelenést dobtak össze. A sárga szín itt a fent említett Kovács Lázár ötlete volt a carbon tetővel.

Egyébként nagyon jól áll ez az autónak. A belső tér is hasonlóan menő és sportos. Az ülésektől kezdve a műszerfalig minden szinte a kora előtt jár. A Bose hangrendszer már kb. 6-8 éve elfoglalta helyét a Nissanokban, ez egy nagyon jó döntés volt. 

Indítsuk be a három hengert!

Az indítás sima start-stop rendszerű, nyomógombos indítás. A három henger hangját nem úgy kell érteni, mint anno a Wartburgnál, mert ezt a tipikus fordulat ingadozást egyáltalán nem lehet érzékelni az autóból. Amikor kicsit életre kap a fordulat 1200-1400rpm, akkor már nagyon pörgős és veszi a fordulatot, ahogyan azt egy sportos autótól elvárható.

 

Menet közben ha amolyan öregesen vezetek, akkor semmi arra utaló nyom nincs, hogy kevés lenne a 85kw teljesítmény, habár nem mentem hegyek között és nem is ültünk négyen az autóban. Nagyon jó vezetni, mivel a kormányzás és a futómű is zseniális! Fekszi az utat, mintha kötelező lenne. Nagyon bátran lehet a kanyarokba beleengedni, mert a stabilizátorkar nagyon fogja a kasznit. A fékekre nem lehet semmi panasz, mert az amúgy sem nehéz Jukeot könnyen megfogja.

A kézifék az persze automata, amin a régi Nissanosok nem csodálkoznak, mert ez már nagyon régen így van a márkánál. A vezetőülések nagyon jól tarták az embert és hosszabb út után se nyögvenyelősen szálltam ki. Persze jó tesz a kényelmes ülésnek a magas hasmagasságú alváz is.  Egyébként pontosan 502 km-t mentem az autóval, aminek olyan 90% -a lakott területen kívüli autóút volt. Bepattintottam a tempomatot és beállítottam 113m/h-ra. Ekkor 2200 volt a fordulatszám és a menü rendszer ki is írta, hogy a fogyasztás 5.9 liter/100km. Nem lehet rá mondani, hogy sok, főleg az aránylag méretes karosszéria miatt. Persze a végén csattan az ostor, amikor újra teletankoltam az autót és kiszámolva az 502 km alatt elfogyasztott 32 liter benzint. Durván számolva ez 6,4 liter. Tehát igazából nem sokat csalhat az autó fogyasztás terén, mert 0,5 liter eltérés volt, ami pluszt a városi közlekedésnél szippantott be a Juke.

Tehát nem gyilkolva, nem túl pörgetve manuális váltásokkal 6,5 litert eszik a Juke. A motor életttartamát pedig majd az idő eldönti, mert az elején még félve ültem bele, hogy mit tudhat egy 3in1 Juke motor, de be kell vallani, hogy nem okozott olyan rossz szájízt, amit nem lehetne kompenzálni az autó megjelenésével.

Összességében egy nagyon kis kezesbárány autó a Nissan Juke és a kicsi motor ellenére fürge és még kényelmes is! A mi Lázárunk nagyon jó designer és remélem sok ilyen kis sárga csoda fog futkározni az utakon a nagy benzintemetők mellett.

Translate »