Van az a pont egy utazás szervezésekor, amikor az ember elkezdi számolgatni a repülős kézipoggyász minden egyes centiméterét. Melyik objektív jöjjön? Melyik maradjon otthon? Be lehet-e még gyömöszölni egy állványt? Mennyi töltő kell? Mi van, ha eső lesz? Mi van, ha nem lesz?
Pontosan így indult a pár héttel ezelőtti marokkói utunk is.
Az eredeti terv egy félig üzleti, félig pihenős kiruccanás volt a barátaimmal. A valóságban persze gyorsan kiderült, hogy az egész öt nap a fotózásról, videózásról, helyszínvadászatról és tartalomgyártásról fog szólni. Mivel a csomagoknál elég szűkös volt a hely, úgy döntöttem, hogy most nem viszek magammal külön fényképezőgépet. A Xiaomi 17 Ultra pár hete megjelent tesztje után pontosan tudtam, mire képes a telefon. A kérdés már csak az volt, hogy a Xiaomi 17 Ultra Photography Kit Pro valóban képes-e kiváltani egy fotós utazás során a hagyományos felszerelés egy részét.
A válasz röviden?
Igen. És sokkal jobban, mint vártam.
Marokkó röviden
Marokkó Észak-Afrika egyik legizgalmasabb országa. Az arab, berber, afrikai és mediterrán kultúra különleges keveréke minden sarkon érezhető. A piacok, a hegyvidékek, a sivatagok, az óvárosok és a helyiek vendégszeretete olyan élményt nyújtanak, amelyet nehéz bármihez hasonlítani.
A főváros Rabat, legnagyobb városa Casablanca, de a legtöbb turista számára Marrakech jelenti az első találkozást az országgal.
Mi is innen indultunk.
Bázisunk Marrakech mellett
Szállásunk Marrakech-től körülbelül 20 kilométerre helyezkedett el egy apró faluban. Inkább hasonlított egy tanyavilágra, mint klasszikus településre. Néhány ház, rengeteg nyugalom, sok-sok háziállat és a háttérben a marokkói vidék különleges hangulata. Nem messze volt egy nagyobb település is éttermekkel, boltokkal és különböző szolgáltatókkal.
Itt történt az utazás egyik legviccesebb jelenete is. A szállásunkon ugyanis nem volt vasaló. Megkérdeztük a házigazdát, hogy hol tudnánk kivasalni az ingjeinket. A válasz rövid volt: – Sehol.
Aztán elmagyarázta, hogy a környéken nem nagyon tartanak otthon vasalót. A ruhákat beviszik a faluba, ahol kimossák és kivasalják őket. Ekkor eldöntöttem, hogy az út hátralévő részében együtt élek a gyűrött ingekkel.
A piac, ahol rajtunk kívül nem volt turista
Megérkezésünk utáni első teljes napon vasárnap volt. A közeli településen éppen ezen a napon rendezték meg a heti piacot, így úgy döntöttünk, hogy megnézzük. Azt hiszem, egyikünk sem erre számított.
A piac hatalmas volt. Nem turistalátványosság, hanem valódi helyi piac, ahol a környék lakói intézték a heti bevásárlást. Néhány perc után szinte biztosak voltunk benne, hogy rajtunk kívül egyetlen turista sincs a környéken. Sőt, az volt az érzésünk, hogy európai embert sem látnak túl gyakran. Mindenki mosolygott, integetett, érdeklődve figyelt bennünket. Nem tolakodó módon, hanem hihetetlen kedvességgel.
Az egész piac első pillantásra egy óriási favellára emlékeztetett. A keskeny utcák fölé ponyvákat és lepedőket feszítettek ki árnyékolásként. Alattuk kofák százai árulták a friss zöldségeket, gyümölcsöket, fűszereket és olyan terményeket, amelyek közül jó néhányat még csak felismerni sem tudtunk.
A tömeg hömpölygött a szűk földutakon. Fotós szemmel egyszerűen elképesztő volt. A fények, a színek, az emberek, az illatok és az egész hely atmoszférája olyan élményt adott, amelyet képeken szinte lehetetlen visszaadni. Persze nem tudtunk ellenállni a helyi gyümölcsöknek sem. Az ott vásárolt banán és narancs azóta is visszatérő téma közöttünk. Egyszerűen teljesen más ízük volt. Édesebbek, zamatosabbak és sokkal frissebbek, mint amit Európában megszoktunk. Ha csak ezt láttuk volna a négy nap alatt, már akkor is megérte volna elutazni Marokkóba.
Pedig a lényeg még csak ezután következett.
Aït Benhaddou – Hollywood Marokkóban
Első komolyabb kirándulásunk célja a mintegy 170 kilométerre található Aït Benhaddou volt.
A 11. században épült vályogtéglás erődített település az UNESCO Világörökség része, és a világ egyik legismertebb filmes helyszíne.
Itt forgatták többek között a Gladiátort, a Trónok harcát, A múmiát és számos más hollywoodi produkciót.
A keskeny utcák, a vöröses falak, a dombtetőről nyíló panoráma és a különleges fények miatt fotós szemmel egyszerűen fantasztikus hely. Ráadásul meglepően kevés turistával találkoztunk.
Órákon keresztül barangoltunk a sikátorok között, miközben a Xiaomi 17 Ultra folyamatosan bizonyította, hogy nem véletlenül tartják jelenleg az egyik legerősebb fotós telefonnak.
Imlil és az Atlasz-hegység
Másnap korán reggel már újra úton voltunk. Célunk az Atlasz-hegység lábánál fekvő Imlil település volt. A kis falu körülbelül 1800 méteres magasságban található, és gyakorlatilag a marokkói hegyi turizmus központja. Innen indul a látogatók túlnyomó többsége a Jebel Toubkal meghódítására.
A Toubkal Észak-Afrika legmagasabb hegye.
Megfelelő felszerelés hiányában mi nem vágtunk neki a csúcsnak, de már a hegy lábától is lenyűgöző látvány tárult elénk. Kristálytiszta hegyi patakok, zubogók, kőházak, gyalogos hidak és mindenfelé hátizsákos túrázók.
A táj egyszerűen lélegzetelállító volt.
Anima Garden – a fotósok játszótere
A harmadik nap egyik legérdekesebb helyszíne az Anima Garden volt. Az André Heller osztrák művész által létrehozott kert Marrakech közelében található, és gyakorlatilag minden marokkói útikönyv ajánlja.
Nem véletlenül. Az Anima Garden egyszerre botanikus kert, művészeti kiállítás és szabadtéri galéria. Egzotikus növények, különleges szobrok, pálmafák, bambuszligetek és az Atlasz-hegység háttere teszik egészen különlegessé. Fotós szemmel valóságos aranybánya. A tervezett egy-két órából végül közel négyórás fotós túra lett.
És egy percét sem bántuk.
Agafay – ahol a por az úr
Az Anima Garden nyugalma után teljesen más világ következett. Side By Side túra az Agafay-sivatagban.
Aki szereti a sebességet, az üvöltő motorokat és az adrenalint, annak kötelező program. Bár érkezésünk előtt esős időszak volt a környéken, a porból így sem volt hiány. Sőt! A túra végére olyan mennyiségű port nyeltünk le, hogy szerintem egy kisebb homokdűnét is össze lehetett volna rakni belőle.
De minden perce megérte.
Marrakech éjszaka
Utolsó napunkat már tudatosan lazábbra terveztük. Néhány kisebb település után délután visszatértünk Marrakech belvárosába. A bazárok, a piacok, a Jemaa el-Fnaa főtér esti nyüzsgése és a szűk utcák olyan hangulatot árasztottak, amelyet lehetetlen elfelejteni.
Amikor leszáll az este, a város teljesen átalakul. Megjelennek az utcai árusok, a zenészek, az ételstandok, és a tér megtelik élettel. Hihetetlen élmény volt.
Amikor a telefon végre kamerának érződik
A Xiaomi 17 Ultra önmagában is fantasztikus fotós telefon. A Photography Kit Pro azonban valami egészen más szintre emeli az élményt.
A markolat felhelyezése után a telefon fogása teljesen megváltozik. Hirtelen nem egy vékony üveglapot tartasz a kezedben, hanem valamit, ami tényleg fényképezőgépnek érződik. Az egész utazás alatt így fotóztam. Piacokon, sikátorokban, hegyek között, sivatagban, naplementében, éjszaka.
És egy idő után teljesen elfelejtettem, hogy valójában telefonnal dolgozom.
Technikai részletek
A Xiaomi 17 Ultra Photography Kit Pro nem egyszerű tok.
A csomag része:
• ergonomikus fotós markolat
• fizikai exponáló gomb
• zoomvezérlés
• külön videó- és kamerakezelési funkciók
• beépített extra akkumulátor
• stabilabb fogás
• mágneses rögzítési rendszer
• Leica hangulatú kezelési élmény
A markolatban található extra akkumulátor különösen hasznos volt a marokkói túrák során. Egész napos fotózás és videózás mellett sem kellett azon aggódnom, hogy mikor fogy el az energia.
A fizikai exponáló gomb pedig zseniális.
Aki valaha fotózott már komolyabb fényképezőgéppel, az pontosan tudja, mennyivel természetesebb így a fotózás.
Képminőség
A Xiaomi 17 Ultra már önmagában is a mobilfotózás élvonalába tartozik.
Az 1 colos fő szenzor elképesztő részletgazdagságot és dinamikát kínál. A Leica színprofilok fantasztikusan működnek a marokkói környezetben.
A vörös falak.
A poros utcák.
A piacok színei.
Az Atlasz-hegység tájai.
Minden olyan karakteres és természetes lett a képeken, hogy sokszor visszanézve sem akartam elhinni, hogy telefonnal készültek.
Videóban ugyanez volt a helyzet.
A stabilizálás kiváló, a 4K felvételek részletgazdagok, és még a hosszabb videózások során sem tapasztaltam komolyabb melegedést.
Egyetlen hibája volt
Na jó, majdnem tökéletes.
Egyetlen dologgal viszont folyamatosan meggyűlt a bajom.
A markolaton lévő hüvelykujjtámasz pont ott található, ahol a kamera alkalmazásban az előlapi és hátlapi kamera közötti váltó ikon helyezkedik el.
Az esetek nagyjából 90%-ában sikerült véletlenül hozzáérnem.
A telefon pedig azonnal úgy döntött, hogy ideje szelfit készíteni.
Ennek eredményeként Marrakech környékén valószínűleg több teljesen indokolatlan, meglepett arckifejezésű fotó készült rólam, mint amennyit valaha szerettem volna.
Ez az egyetlen olyan apróság volt, amit a Xiaomi szerintem még finomíthatna a következő generációnál.
Összegzés
A marokkói út végén egy dolog teljesen egyértelművé vált számomra.
A Xiaomi 17 Ultra Photography Kit Pro nem egy marketinges kiegészítő.
Ez egy valódi fotós eszköz.
Nem vált ki minden fényképezőgépet, és nem is ez a célja. Viszont olyan szabadságot ad utazás közben, amit nagyon nehéz nem megszeretni.
Négy intenzív nap, több száz kilométer, hegyek, piacok, sivatag, városok és több ezer elkészült fotó után egyetlen pillanatig sem hiányzott a hagyományos fotós felszerelés.
Amikor pedig felszállt a gépünk hazafelé, még el sem hagytuk igazán Marokkót, de már arról beszélgettünk, mikor jövünk vissza.
Annyi felfedezetlen hely, annyi történet és annyi különleges pillanat maradt még hátra ebben az országban, hogy szinte biztos vagyok benne: hamarosan újra találkozunk.
És ha így lesz, a Xiaomi 17 Ultra Photography Kit Pro biztosan ismét helyet kap a táskámban.
További tartalmas információk és vásárlási, rendelési lehetőség
Köszönjük a Xiaomi Magyarországnak a teszt készüléket és a rengeteg élményt!