Sziasztok Kedves Olvasóink!

Igen nagy meglepetésünkre a Tivoli után megkaptuk tesztre a nagytesót, vagyis a Korandót. A motor tekintetében ugyanaz és szinte mindenben, de a kaszni az már nagyobb és terepjárósabb.

Na nézzük mit is kapunk kb. 7,5 millió Forintért.

Ha össze kellene más márkával hasonlítanom, akkor nem kellene sokat gondolkodnom, hogy rávágjam.., a Nissan Qashqai és a Nissan X Trail típusokra hasonlít. Persze ez lehet csak nekem tűnt fel, de tény, hogy méreteiben nem kell szégyenkeznie. Mondjuk a fent említett két Nissan típus lazán 3 millióval drágább.

A Ssangyong autókat az utóbbi időkben agyon dicsérte és ajnározta mindenki. Nem véletlen, mivel a Ssangyongba keresve se találunk hibát. Főleg úgy, hogy nagyon keressük. Az autót az Auto Wallis  biztosította számunkra, hogy mi is átélhessük az élményt, amiről már több autós újságíró is beszámolt. Az autók tesztidőszaka nem mondható soknak, szóval egy rövid tapasztalati leírást tudunk mindig adni Nektek. 

A Ssangyong Korando ezen típusa 1,5-ös benzines, turbós és automata váltóval szerelt. Jobban örültem volna egy combosabb motornak, legalább egy 2 literesnek, mert ekkora nagy kaszninak kellene is. Persze tudom én, hogy elképesztően lefelé mennek a motor “löktérfogat versenyben” a motor gyártók és képesek egy ekkora kaszniba akár egy ezres három hengeres motort is beletenni, persze nem a Ssangyong. Nem is értem, hogy miért kell mindent a túrbóra bízni. Kellene az a nyomaték alacsonyabb fordulaton is. 

A Ssangyongba pakolt 1,5-ös motor is határeset nekem a Korandonál. A Tivoliban azt mondom, hogy elmegy, sőt jó is nagyon. 

 

A Korando kasznija hatalmas és nagyon praktikus. Sok apróság van, amik élhetővé teszik, sőt inkább szerethetővé. Ilyen pl. a hálózati dugalj csatlakozó, ami 200watt energiafelvételű eszközöket simán kiszolgál. De jó a csomagtartóba lévő szivargyújtó aljzat is. Az autó minden utas számára teljes értékű, tehát nem kell a hátsó ülésen középen sem szorongani. Az első ülések nagyon kényelmesek. Van rendes oldaltartás és nem olyan nagy puha fotelhez hasonlító, inkább masszívabb és jobban tartó. Én ezeket bevallom jobban szeretem. Hosszú utazás után egy keményebb ülésből szinte pihenten szállunk ki, amíg a nagyon puha ülésekből csak nehezen és utána nyújtózkodunk az életünkért.

A belső design prémium autóhoz illően elegáns és szép. Külön kiemelném az ajtók és a műszerfal szolid világítását. 

 

A műszerfal szinte teljesen személyre szabható, na jó nem, hanem csak választhatunk egy két design elemet, ami egyébként teljesen jól néz ki és nem kell szégyenkezni. A hagyományos mutatós, persze digitálisan a km/h kijelzés és fordulatszámláló, valamint egyszerű szám kijelzős sebesség mérő. A menük egyszerűek, habár engem kicsit zavart a kormányon lévő sok gomb, amivel menetközben nem jó bíbelődni. A teszt időszak végére mondjuk megtanultam vakon is nyomkodni a tempomatot, rádiót és menü gombokat, de azért itt is igaz lehet a kevesebb néha több mondás.

 

Hatalmas csomagtér jellemzi a Korandot

Sok sok pakoló hely van! Hurrá végre nem csak egy fél literes palackot tudok az ajtóba tenni, hanem akár 1,5literest is és könnyen ki is lehet venni vezetés közben. A régi Ladás időkből ránkmaradt “kardánbox” elnevezés, vagyis a váltó konzolnál is van 2 kávéspohár tartó és a hatalmas könyöklő, ami kevés autónál tolható előre, illetve hátra. Fontos ez, mert nem mindenek egyforma a karja és a kényelem az fontos, ha nem a legfontosabb.

 

 

Az ülések nem elektromos beállításúak, hanem a régi bevált manuális. Engem ez egyáltalán nem zavar, sőt szinte felesleges is, hiszen ha egyszer beállítjuk, utána nem kell úgysem küzdeni vele, kivéve, ha a családban 22 ember van és mindenki gyilkolja a vasat.

Bocsi nem mostam le a motorteret, de így is látszik, hogy nem látszik semmi. Tele van a motortér műanyag burkolattal, gondolom ez is nagyban hozzájárul a csendes üzemhez. Engem nem zavar ha egy motortér szinte láthatatlan, de a szervizeseket biztos idegesíti, amikor le kell bontani szép sorban.

 

 

Az autó nagyon jól érezhető és kormányozható, nem történik semmi meglepő és nem is hoz minket zavarba semmi hirtelen irányváltásnál, vagy nem megszokott helyzetben. A vészfékezésnél is nagyon hamar megáll a tárcsafékeknek köszönhetően, ami mind a négy kerék jellemzője. Normális hétköznapi használatnál semmi zavaró zaj, rezonancia, vagy zörgés nincs. Csendes, mint az éjszakai temető. A Ssangyong nagyon tud ebből a szempontól is autót összeszerelni. A motorhang se hallatszik be túlzottan, egészen úgy 130-140km/h sebességig. Utána már azért hallani a “ne nyomd már tovább” képzeletbeli hangot. Mondjuk elég jól gyorsul még 160-170km/h-nál is. Ja ezt csak úgy hallottam, nem én mentem ennyivel, mert ugye csak max. 130-al lehet menni, azt is autópályán. Egyébként kinek is jutna eszébe egy 1,5-ös motort gyilkolni. De ezt is tudja a Korando. Fogyasztása nálam a nem kímélő üzemmódnál közel 10 liter volt, persze biztos van, aki kevesebbel is kijön, de a nagy kaszni azért tolja a szelet és az automata autók mindig is kicsivel többet fogyasztanak.

Maga az autó tetszetős és nagyon jó vezetési élményt ad mindenkinek. Lehet fiatal sportos, vagy lassabb, családi kirándulós sofőr, mindenkinek mosolyt csal az arcára. A teszt időszak alatt sokan megnézték az autót és nem volt olyan, aki a design-ra bármi rosszat mondott volna. A Ssangyong nagyon összeszedte magát az utóbbi pár évben és úgy gondolom, hogy hamar kiszorít, vagy legalább is háttérbe szorít sok ismert márkát. A 7,5 millás ára pedig igazi hab a tortán. Azt mondanám, hogy a Ssangyong az okos és az okosan vásárló ember autója, mert az európai piacon nincs párja.

Persze tudjuk, hogy nem egy BMW, vagy egy Audi, és nem is a Mercisek opciója lesz a Ssangyong, de még az is lehet, hogy utánuk majd szorosan be lehet kategorizálni. És már nem csodálkozó, hanem irígy szemek fogják követni, ahogyan elgördülnek előttünk.

Köszönjük az autót Auto Wallis Europe!

Translate »