Újra csak a Ssangyong és most a Tivoli, amivel kerekeztünk egy nagyot és megnéztük, hogy megvennénk e.
A Tivoli olyan, hogy lehet szeretni és lehet még jobban szeretni. A Tivoli olyan, mint egy kényelmes öltöny, amit egy nívós szalonban ránk szabnak és minden porcikája a lehető legnagyobb élményt nyújtja. Szóval kipróbáltuk és vegyétek figyelembe, hogy ezek a tesztek nem fizetett írások, hogy „Hé’ írjá má valami jót, oszt itt a lé érte!” Nem mondunk semmiről jót, vagy rosszat, ha nem úgy van!
A Tivoli az, amiről nem tudnék rosszat mondani. A párom az első utasként töltött kilométereknél megszólalt „Ez jobb, mint a Nissan Qashqai!” Na ez már döfi, hiszen tudjuk, hogy a Qashqai az egyik legjobb városi cross over. Plusz ezt a szegmenst is a magáénak tudhatja a Nissan, hiszen ezt a piacot ők indították el elsőként. Na de ne okoskodjak ennyire, mert nem ez az érdekes, hanem maga a Tivoli.
Az autó külsőre elég nagy, kb olyan Suzuki Vitara méret, bár lehet kicsit azért kisebb a kaszni. Kezd alakulni a formavilág és a Ssangyong stílus, de mindig tudatja velünk egy apró részlet azt, hogy „ázsiás”. A Tivolinál egyértelműen és tagadhatatlanul ez a nem kis részlet az autó hátulja. Mintha utolérte volna egy kamion és betolta volna a csomagteret. Ide nekem nagyon hiányzik a vizuális élmény, ami az autó többi részénél egyébként megvan és tetszetős is. Szépek az első lámpák, az autó orrész a hűtőrács díszlécei és maga a kaszni. Nincs miért ezekbe hibát keresni.
A csomagtartó nagy és mivel a belmagasság se kutya, így a nagymamának szánt kényelmes fotelt se kell a nyakunkba cipelni, vagy a fuvarozóval bajlódni, hanem nemes egyszerűséggel beemelni. A hátsó ülések lehajtva egész szép teret kapunk.
A belső térben jön az első élmény. Nagyon szép és elegáns a kárpitozás a műszerfal és olyan nagyon masszívnak tűnik minden. Kicsit hiányoltam, hogy nincs sok tároló hely a kesztyűtartón az ajtókárpiton és a könyöklőn kívül. Az ülések nagyon kényelmesek és nagyon jól be is állíthatóak. Ugyanígy a kormány oszlop is. Ez utóbbin elég sok gomb van, amolyan tanulást igénylő járgány, mert a kormányról szinte minden opció elérhető.
Ennek ellenére nagyon jó fogású és kényelmes, jó a bőrözés is. Talán olyan „pözsós”, de tény, hogy nagyon jó és az autó hátuljától eltekintve, már csak jó dolgokat tudok mondani. A középső LCD panel hatalmas, már már akkora, mint egy Teslában. Na jó csak vicc, szóval meglepően nagy és még szikrázó napsütésben is látható a navigáció, vagy éppen amit akarsz.
Maga az érzés az autóban ülve kellemes és minden kézre esik. A mögöttem lévő utas is elfér kényelmesen még hosszú úton is, ha éppen kirándulni mennénk. Ja ha már itt tartunk. A csomagtérben van 12 Voltos szivargyújtó kimenet, hogy a gumicsónakot, vagy a SUP-ot fel tudjuk fújni. Tudjátok az a szörfdeszka szerű valami, amin állni kell és úgy evezni. Ez most csak egy gyors kitérő volt.
A tesztautó automata, de van manuál változat is. A váltó olyan kényelmes, hogy szinte öröm a kezünket pihentetni rajta úgy, hogy közben a könyöklőn támaszkodunk.
Nálunk egy 1500-as turbós automata volt. Nem az a bizonyos „ezeröcsi” ami anno a Zsigulikban volt, hanem ez már attól sokkal több. Elektronikusan vezérelt, injektoros, turbófeltöltésű erőforrás.
A modern Ezeröcsi. Ez a motor nem tűnik lomhának és nem is hangos. A váltó úgy vált, ahogyan azt a görög istenek is megálmodnák, szépen és torpanás mentesen. Ha odapörkölünk neki egy piros lámpánál, akkor azért előjön a hang, de ezt én nagyon szerettem. Könnyen viszi a kasznit és nem is olyan, mint egy kamasz fiú, hogy állandóan etetni kell.
A fogyasztása 8-9 körül van, ami nem a kevés, de nem is a sok kategória. Na jó, automata, akkor meg nem sok, amit fogyaszt. A vezetés élménye az, ami miatt az ember tényleg azt mondja „Jobb, mint a Qashqai”. A futómű kellően feszes és eszméletlen jól fogja a stabilizátor körforgalomban az autót még nagy sebességben is. Könnyen vezethető és nem okoz csalódást az autó. Talán amit hiányoltam az a nem csúcs minőségű zenei hangzás. Itt spórolást érzek a háttérben. Szól az, meg aránylag hangosan is, de valamiért nem jönnek ki azok a hatások, amiket szeretnék.
Tetszett a sávtartó asszisztens, ami nagyon hasonlít az önvezető funkcióhoz, habár ez még nagyon gyerekcipőben jár. Minden esetre van benne és használható. Tetszik még a műszerfal és a választható design is.
A hihetetlen finoman járó motor és a váltó összhangja hatalmas hab a tortán. És mindig tud újat mutatni a Tivoli!
Beépített fagyi gép ?
Na hát az pont nincs, de két zónás klíma az van, ami jéghideg, és esőérzékelős szélvédő a kényelmünk miatt. Mindent összevéve, ár érték arányban biztató a Tivoli és a jó kis ezeröcsi motorral talán elnyűhetetlen is. Száz szónak is egy a vége.. Anno a KIA-tól mindenki félt és most meg nem győzik gyártani. Ugyan ez lesz a Ssangyongal is, mert szerintem az okos vásárló autója.
