PET palack kontra vízgép

Bár az időjárás még távolról sem nevezhető nyáriasnak, a melegebb hónapokban nem lesz szokatlan látvány az utcán ásványvizes palackkal sétáló emberek látványa. Azonban mindenki jobban tenné, ha leszokna az ilyen termékek fogyasztásáról, főleg hogy Magyarországon a vezetékes víz minősége kiemelkedően jó a régióhoz képest. További indokok a palackozott ásványvíz ellen a kattintás után.

Akár az egészség szimbólumának is nevezhetnénk, hiszen gondoljunk csak bele, hány sportos életmódú ismerős vagy ismeretlen kezében láttunk palackozott ásványvizet a konditeremben vagy a futópályán. Sokan az egészséges táplálkozás jegyében fogyasztják, hiszen a reklámok is megmondták, hogy tele van ásványi anyagokkal, és hát egyébként is, maga a palackba zárt egészség!

Sokan viszont nem gondolnak bele abba, hogy a palackozott ásványvizek gyártása egyrészt rendkívül káros a környezetre – ha másért nem, a visszamaradó műanyag hulladék miatt –, másrészt ez a termék maga a két lábon járó lehúzás, főleg ha összevetjük egy félliteres palack árát egy köbméter friss csapvizével. Fordítsuk ezt le a számok nyelvére, mert úgy lényegesen látványosabb: egy félliteres ásványvíz ára körülbelül 100-300 forint körül mozog. Ez nagyjából egy köbméter, azaz ezer liter csapvíz árának felel meg. Tehát egy félliteres ásványvíz áráért közel ezer liter csapvízhez juthatunk hozzá.

 Ennél többről is van szó

Kezdjük azzal, hogy egyetlen palack ásványvíz előállításához hárompalacknyi vízre van szükség. Tegyük hozzá, hogy a műanyag hulladék jelentős része – hiába a szelektív hulladékgyűjtés – egyszerűen nem kerül be az újrafelhasználási ciklusba: egy 2012-es adat szerint Magyarország hulladékának mindössze 17 százalékát hasznosítjuk újra, 69 százalék egyszerűen a szemétlerakókba kerül. Arról most ne is beszéljünk, hogy ez a helyzet mennyivel rosszabb világszerte, elég, ha csak a Csendes-óceánon keringő óriási kiterjedésű műanyag-hordalékra gondolunk, amelynek a kiterjedése nagyobb, mint Texas államé.

A vízvezetékek és az ivóvízhez való hozzáférés a civilizáció egyik legfontosabb vívmánya, ezért aki csapvizet fogyaszt, támogatja a helyi vízgyűjtő területek gondozását, a vízgazdálkodást és a fenntartható működést, szemben a palackozott vizet forgalmazó, kizárólag a profitra törekvő vállalatokkal. Ráadásul utóbbi szereplők esetében sokszor nem tudhatjuk, hogy milyen ellátólánc áll mögöttük, mennyi fosszilis tüzelőanyagot használnak, kihasználják-e a külföldi országokban alkalmazott munkaerőt, illetve hogy mit tesznek a környezet védelme érdekében. A vízművek és a vízgazdálkodási szervezetek viszont többek között ez utóbbival is foglalkoznak, hiszen az ő feladatuk többek között épp a tiszta, egészséges ivóvíz biztosítása a lakosság számára.

Amíg mi bármikor megtehetjük, hogy kinyitjuk a csapot és iszunk egy pohár frissítő vizet, a Föld lakosságának 11 százalékának nincs erre módja, mivel egyszerűen nem férnek hozzá a biztonságos forrásból származó ivóvízhez. Erre is érdemes gondolni, amikor legközelebb a műanyag flakonért nyúlnánk a büfében vagy a közértben.

De a csapvíz klóros és nem finom!

Ez az egyik leggyakoribb érv a csapvíz fogyasztása ellen, azonban sok esetben ez már csak a régi megszokáson és esetenként tévhiten alapul. A csapvizet ugyanis ma már egyre több helyen speciális műgyanta és UV fény segítségével fertőtlenítik, klórnak már nincs szerepe a folyamatban. A vezetékeket időszakosan tisztítják klór használatával, de az távolról sem akkora mennyiség, ami az egészségre ártalmas lenne, illetve két tisztítási fázis között nem kerül be további klór a rendszerbe. Ami ezt illeti egyébként, a magyar szabályozás jóval szigorúbb, mint az európai, így nálunk még az EU-országokhoz képest is jobb minőségű a csapvíz.

De álljon itt még egy érdekesség, amit bárki leellenőrizhet a vonatkozó kormányrendeletek alapján: az ásványvizek és a csapvíz esetében közel azonos az egészségügyi határérték a különböző nehézfémekre és egyéb vegyületekre vonatkoztatva, így az is tévhit, hogy a csapvíz nagyobb mértékben tartalmazhat ilyesmit, mint a palackozott vizek.

A csapvíz íze szubjektív, mindenkinek a saját ízlése szerint tetszik vagy nem. Ezzel kapcsolatban érdemes lehet kipróbálni kísérletként, hogy megkérünk valakit egy-egy pohár ásványvíz és csapvíz kitöltésére, majd anélkül, hogy tudnánk, melyik-melyik, megkóstoljuk. Meglepő lesz. A szűrők és víztisztító berendezések használatát nem javasoljuk, ezek nagy része ugyanis hatástalan, épp azokat az ásványi anyagokat szűri ki, amelyek miatt a csapvíz egészséges lehet, illetve akár fertőzések forrásai is lehetnek, ha nincsenek rendszeresen tisztítva és karbantartva.

Én a „bubis vizet” szeretem!

Erre is van megoldás, szódásszifonnak hívják, vagy ha úgy jobban tetszik, szódagépnek, mert az ma már sokkal trendibb. A frissen pezsgő vizet pedig szuper dizájnos kulacsokban vihetjük magunkkal, akár futáshoz, akár bringázáshoz is.

Mi a helyzet a szénsavas üdítőkkel, szörpökkel, hasonlókkal?

A műanyag palackos megoldás ez esetben sem környezetbarát, általánosságban elmondható, hogy ha választani kell, akkor inkább olyasmit vásároljunk, amit fémdobozba csomagoltak, az alumíniumot ugyanis sokkal nagyobb mértékben hasznosítjuk újra, mint a műanyagot.

Palackozott ásványvízzel vannak tele a boltok polcai, mit számít, ha én nem ilyet veszek?

Nagyon is sokat! Gondolj bele, hogy például a nejlonzacskókat pár éve még fürtökben nyomták az ember kezébe a bevásárlóközpontokban, hipermarketekben, ma meg már külön fizetni kell érte, éppen azért, hogy ne terheljük feleslegesen a környezetünket.