Joggal kérdezhetitek, hogy mi újat lehet mesélni a Dacia faék egyszerűségű „jómunkásautójáról”, azonban úgy éreztük, hogy igenis érdemes beszámolni a Dokker tulajdonságairól, főleg úgy, hogy a tapasztalataink egyértelműen pozitívak voltak.
Már első ránézésre feltűnt, hogy a totálisan Renault beütésű Dokker nagyon egyben van, a 2.7 milliós alapárért ez az összkép megfelelő, igaz mi az extrákkal jobban eleresztett Stepway-változatot kaptuk meg, ami már 4.1 millióba kerül, cserébe szinte minden van benne, ami csak egy Daciában lehet. Tesztalanyunk valahol félúton van a családi, valamint a pakolós céges autó között. Előbbi célra azért a hétszemélyes Lodgy jobb választás, de a Dokker sem jön zavarba, ha cementes zsákok helyett gyerekeket kell szállítani. A két tolóajtó egykedvűen, de masszívan siklik. A hátsó raktérajtó szélesre tárható, bár csak az egyik felén vannak fűtőszálak, de ilyeneken nem akadunk fenn, mint ahogy a látható hegesztési varratokon sem, melyet nemes egyszerűséggel lefényeztek, úgy, ahogy volt. Ha nem rugózunk az apróságokon, a Dokker igenis tisztességes járgánynak néz ki. Óriási belső térrel, hiszen alapesetben is egy 800 literes csomagtartóval van dolgunk, azonban ha szendvicsbe hajtjuk a hátsó üléssort 3 köbméteres, síkpadlós rakteret kapunk, azért ez igen korrekt.
A tökéletesen egyszerű műszerfal és középkonzol jóformán egy mosogatószivaccsal tisztán tartható, a feszes, hátul kissé fapados, textilborítású ülésekről viszont nehéz eldönteni, hogy mennyit bírnak majd. A Stepway felszereltség teljesen rendben van, 16 colos könnyűfém felnik, állítható kormány, légkondi, valamint fedélzeti számítógép jelzi, hogy jobban ellátott Dokkerben ülünk. Bár a könnyen kezelhető navigációval ellátott multimédia rendszer is rendelkezésünkre állt, ezért külön kell fizetni még a Stepway esetében is. Viszont jár a modellhez a kormány alól vezérelhető mp3 lejátszó, USB-bemenettel és Bluetooth-kihangosítóval.
Az alapfelszereltségbe tartozik az ABS, elektronikus fékerőelosztóval, és fékasszisztenssel, a keréknyomás ellenőrző, a vezető- és oldallégzsákok, illetve az ISOFIX rögzítési lehetőség, szóval biztonság terén nem fukarkodott a gyártó, igaz az Accessben még első ablakemelők sincsenek.
Visszakanyarodva a Stepwayhez, az 1.5-ös, 90 lóerős dízelmotor meglepően halk járású, az ötfokozatú manuális váltó viszont kicsit nyers, a fedélzeti visszajelző pedig sokszor feleslegesen erőlteti a magasabb fokozatot. Városban a hármas bőven elég, négyesben szenvedősre veszi a figurát a Dokker. A meglehetősen nagy bódé országúton is szépen halad, ugyan a katalógusban szereplő 4.4 literes átlagfogyasztás nettó kamu, azért nem rendelkezik túl nagy étvággyal a Dacia, hat liter alatt meg lehet úszni vegyes használat esetében. Méreteihez képest egész jól lehet manőverezni a járművel, igaz a fordulókör átmérője valamivel több, mint 11 méter. A futómű szintén a hazai utakhoz van állítva, ugyan üresen picit pattog a hátulja, na de miért is maradna üresen a Dokker?
Összességében nagyon kellemes csalódás volt a Dacia. Stepway-változat ide, Stepvay-változat oda, alapból is simán megér 2.7-et, még ha ezzel sokan nem is értenek egyet. Ami külön tetszett, hogy ez az autó valóban a használati értékével akarja magát eladni, és nem fog megsértődni, ha eszközként tekintünk rá. A maga műfajában a Dokker korrekt iparosmunka, érdemes kipróbálni és úgy véleményt alkotni róla!
