Az LG 2013-ban dobta piacra első G Flex telefonját, amivel bevezette az ívelt formát a termékkínálatába. Talán az ívelt formával próbál kitűnni az egyre népesebb számú mobiltelefon piacon, mert a designon kívül, pluszt nem ad a telefon használhatóságához. Az egyetlen pozitívumként felhozható érv, hogy az ívelt formával kényelmesebb zsebben tárolni, de viszont ezért nagyobb helyet is foglal.

A doboz egész pofásra sikeredett, a csomagban a szokásos dolgokat találjuk töltő, USB kábel, headset, ez utóbbi elég kellemes hangzást biztosít és jó pont a telefonnak.

LG G Flex2A Flex2 talán picit szögletesebb, mint elődje vagy a másik csúcsmodell a G3, de összhatásra mindenképpen azt kell mondani, hogy szép designt adtak a telefonnak.. A P-OLED (a P itt plasztikot jelet, ami a hajlíthatóság miatt szükséges) kijelző mérete zsugorodott az előző generációhoz képest, csak 5,5 hüvelykes, a felbontás viszont Full-HD lett. Az előlapra a hangszórón és az előlapi kamerán (elég gyengécske 2,1 mp) kívül semmit sem pakolt a gyártó és az oldal gombok is hiányoznak az LG-től megszokott módon. Az USB csatlakozó nem okoz meglepetést a telefon aljára, felülre pedig egy infra került beépítésre. A bekapcsoló gomb és a hangerő szabályzó a hátlapon kapott helyet, ami kis „betanulás” után kifejezetten kényelmes használatot biztosít. A hátlapon továbbá egy lézeres távolságmérővel ellátott 13mp-es kamera és vaku lett elhelyezve.

LG G Flex2A hátlap burkolata ugyan levehető, de nem tudunk kivenni onnan semmit. Az akkumulátor nem a megszokott egy tömbös, hanem kisebb részekre osztott. Erre azért van szükség, ha véletlenül rátenyerelünk vagy ráülünk, a telefonra nyugodtan ki tudjon simulni az ívelt forma, viszont azonnal visszanyeri eredeti alakját, ahogy leszállunk róla. A hátlap műanyagból készült és egy speciális bevonatot kapott, ami a kisebb karcok eltüntetésére szolgál. Szobahőmérsékleten kb negyed óra alatt tűnnek el (egy kis hő hatására még hamarabb), de senki se álljon neki azért késsel szíveket rajzolni bele.

Belsőségek:

Az 5,5 hüvelykes képernyő felbontása 1920×1080 pixel, Gorilla glass 3as védi, fényereje azonban hagy némi kivetnivalót, verőfényes napsütésnél már elég nehezen látható. A nyolcmagos processzorban négy Cortex-A53-as (1,5 GHz-es) és négy Cortex-A57-es (2 GHz-es) mag dolgozik. Bár a melegedést elkerülendő a telefon igen hamar visszavesz a sebességükből. Kétféle verzióban gyártják a készüléket, az egyik 16 GB-os belső tárhellyel rendelkező 2 GB RAM-ot kap, a másik 32 gigabájtos tárhellyel és 3 GB RAM-mal látták el. (nálunk csak a 2GB-os verzió vásárolható meg) Szokásos módon microSD kártyával bővíthető a belső tárhely. A megszokott 4G-s LTE, Bluetooth, WiFi antennákon kívül a készülék felső részében egy infra port is van, amivel bármely távirányítós otthon eszközünket vezérelhetjük betanítás után. Az akkumulátorról felépítéséről már ejtettem pár szót a teszt elején, a 3000 mAh-s akku egész napos aktív használat mellett is jól bírta, egy Youtube maratont 6-7 órára tervezhetünk vele.

 

Szoftverek

Az eszköz Android 5.0.1 (Lollipopp) rendszert használ, amire az LG által ráhúzott UI letisztult, szép és felhasználóbarát, de ahogy megszokhattuk minden gyártó telepakolja a saját applikációival. Ezekre külön nem térnék ki, mindenki döntse el maga szükséges vagy hasznos e számára. Ami viszont tetszett, a lezárt képernyőn, ha fentről lehúzzuk az ujjunkat, megjelenik az értesítési sáv, ahogy elengedjük a képernyőt újra sötét lesz.LG G Flex2

Összesítés:

Az design elég szépre sikeredett, az anyagválasztás már annál kevésbé. Az igen erősnek mondható belső egyáltalán nem hozta azt az élményt, amit vártam tőle, elég sűrűn megakadt főleg az applikációkból való kilépés közben és a játékok sem voltak zökkenőmentesek. Én ezért az árért és a combosnak mondható belső dolgokért sokkal többet vártam az LG G Flex2-től.