Ismerős a látvány, amikor meglett negyvenes apukák ellágyulva toporognak egy régi, guruló fémdoboz előtt? Nem? Pedig egy pedálos Moszkvics könnyen képes hasonló transzba ejteni a gyerekkorból már rég felocsúdott felnőtteket. Olvass tovább és tudd meg, honnan indult a lábbal hajtható autó hódító útjára és mi van velük manapság!
Kevés menőbb dolog létezett a nyolcvanas években, mint a pedálos Moszkvics. Gyerekek százezreinek álma volt, hogy egyszer a karácsonyfa alatt találja majd a szovjet játékipar egyik dicső darabját. Persze a rendszerváltás gyermekei már az elektromos dzsipek/kisautók után sóvárogtak, ami talán annyira nem is nagy baj, hiszen ahogy teltek az évek, a Moszkvicsok ára egészen a csillagos egekig emelkedett. Egy igazán retro elsőgenerációs darabért, akár 200.000 forintot is elkérnek, persze lehet vállalkozni lepusztultabb darabok felújításával. Egy biztos, ha van otthon a garázsban, padláson, kötelező megtartani, hiszen anyagi értékénél már csak nosztalgiafaktora nagyobb.
A sikertörténet egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, ekkor készültek el ugyanis az első „gömbik”. A forma Olaszországból származott, ám mint ekkoriban szokás volt, a nyugati világból számos ötlet landolt a szovjet tervezőasztalokon. Bitang jól nézett ki újkorában egy ilyen gépezet, az meg csak hab volt a tortán, hogy az első lámpái még világítottak is! 1973-ban aztán változott a forma, a gömbölyded kialakítást felváltotta a „kocka” karosszéria, valamint dudát és műanyag szélvédőt is kapott az új kivitel.
A kis Moszkvicsok a nagy testvérekéhez hasonló gyártósorokon készültek és bőven jutott belőlük más országokba is. A nálunk is kapható játék a hetvenes évek közepén 700 forint körül volt megvásárolható, ami meglehetősen nagy pénznek számított (akkoriban 3 forint volt egy liter benzin, egy gombóc fagyi pedig 1 forint). Érdekesség, hogy még kreszparkok is épültek, ahol a kicsik pedálos Moszkvicsokon tanulhatták meg a közlekedés alapszabályait. 1981-től jött egy rövid átmeneti időszak, amikor az előző és a következő széria tulajdonságai egybemosódtak. A harmadik generációs pedálosok végül 1984-ben jelentek meg, és egészen 94-ig gyártották őket. Sajnos érződött a költségcsökkentés, számos alkatrészt műanyagra cseréltek, többek között a műbőr ülés is az „újítás” áldozata lett.
Hogy mi lett a járgányok sorsa? Többségüket sajnos megette az idő, de szerencsére sok lelkes gyűjtő van, akik időt és pénzt nem sajnálva kutatják fel a poros ovipadlásokon, vidéki papa pincéjében eldugott rozsdaette, hiányos példányokat, amiket aztán nagy szakértelemmel és még nagyobb lelkesedéssel újítanak fel. Hála nekik, számos pedálos Moszkvics menekült meg az enyészettől.
Forrás: Tesztelők.hu
