Amikor a vándor megéhezik jól jön egy hangulatos vendéglő, ami nem a puccos külcsinyről, vagy az élére állított dolgokról szól. Csupán két dologról ….. A vándorról, és a barátságos vendéglátásról.
Törökszentmiklóson egy hete nyílt parasztházból átalakított vendéglőre lettünk figyelmesek. Nem bántuk meg, hogy betévedtünk, mert jóllakattuk testünk-lelkünk.
Nagyszerű üzletvezetőt ismertünk meg Ákosban, aki nem csak egyszerű üzletvezető, hanem az,aki miatt legközelebb is benézünk.
Ezért készítettünk pár fotót, hogy Ti is lássátok hová kell betérnetek amikor a 4-es számú főútról, a 46-os ra kanyarodtok.
Szóval nem nagy múlttal rendelkező, de annál inkább nagy jövő elé néző vendéglőben rendeltünk egy kétszemélyes bőségtálat.
De előtte nem csak a berendezésen, és a mívesen felépített kemencén akadt meg a tekintetem, hanem a pincérlányokon is, akik szépségükkel, és kedvességükkel lehengerlik a vendéget.
Furfangos ez az Ákos , mert tudja mi kell a vándornak. Szép lányok, és tele has. Ezután már tuti a siker.
Megérkezett közben a Szent István bőség tál is, ami a vendéglő névadója is. Neki is láttunk azonnal.
Hamar el is fogyott, és ugye nem kell kommentálni az ízeket?
Azt hiszem a kerthelyiségben elfogyasztott bőségtál kielégítette az ízlelő bimbóinkat, és olyan elégedetten, és örömmel távoztunk, hogy ez a jó érzés egész napunkat végig kísérte.
Ákosnak meg csak annyit üzennénk, hogy sok erőt, és kitartást kívánunk munkájához. És legyen ugyanolyan lelkes mindig, mint amikor találkoztunk. A pincér csajoknak meg annyit, hogy …. na inkább ezt le sem írom.
További sok sikert, és rengeteg vendéget kívánunk!
Tesztvilág
