A címből már tudni lehet, hogy miről is fog szólni a következő élménybeszámoló.
Megpróbálom rövidre fogni, bár tudnék erről oldalakat írni. Jómagam szerelmese vagyok ciprusnak és nem is volt kérdés, hogy már nem első alkalommal, amolyan fotós túrát, vagy workshopot szervezni. Ahogy öregszik az ember úgy lustúl is, na de lehet csak én, szóval nem volt kedvem annyira toborozni, mint ezelőtt. Még jó, hogy van az Olympus Mintabolt és a Juhász Roland. Az elsőt nem kell bemutatni, az utóbbit azért megteszem. Az ország Nyíregyházi fotóstérségét erősítő durván lelkes ifjú titán, a Photohungary-s srác. Szóval nekiláttunk és összejött az a pár ember, aki nem kevés és nem is sok egy külföldi workshophoz. Roli jó arc, csak hát Nikonos, de valahogy elnézem neki most „még”…. A cikk végén azért a Roli visszatér, mint a jó bumeráng, mert megkérdeztem milyen volt elveszíteni a ciprusi szüzességét.
Eljött a csomagolás ideje, amikor kétszer annyi dolgot vinnél magaddal, mint ami befér a táskádba, kézipoggyászba, bőröndbe. Konkrétan egy bőrönd csak a menya ruha volt, amit az ország legjobb menyasszonyi ruha tervezője adott, Andrea Menotti. Olasz származású nem véletlen a fordított név. Az Andi adott egy csodaszép szettet, ami már megtöltötte a bőröndöt. Köszönjük a kedvességét és a segítségét, nélküle kevesebbek lettünk volna.
Na így akkor már fél siker a pakolás az Olympus szett a méretei miatt. Nekem nem az OM System vázam van. Amikor kiderült, hogy „Holnaptól nem lehet kapni Olympust, mert OM System lesz”, akkor jött a villám, hogy akkor hogy lesz nekem Olympus M1 MarkIII vázam? Mert ugye új már nem lesz csak az OM1. Kérdezhetitek, hogy miért nem jó az OM1 nekem, amire egyszerű a válasz. Volt M1, ami egy zseniális és strapabíró Milc volt, sokan szeretik a mai napig is, ami után jött nekem a Mark II. Ebből 2-t is vettem. Így akartam a III szériát is az Olympusból. Nem volt egyszerű, de az utolsó Olympus M1 Mark III az enyém lett.
Tehát bepakoltam a vázat a hátizsákomba, az Olympus Mintaboltból kaptam egy 40-150 és egy 7-14 es objektívet. Így teljességgel és elégedettséggel indultam az októberi kalandnak.
Ez utóbbi 7-14-ből igazi szerelem lett. Igazán akkor nőtt hozzám, amikor 4:3 képarányról 16:9 re váltottam a menüben és elkezdtem állóban fotózni. Eddig szinte utáltam, hiszen az emberi szem a fekvő formátumot szereti. Gondoljunk csak a szélesvásznú mozira. Egy új dimenzió nyílt meg számomra. Ciprus ugye napfényes és nem kell „Izzózni” vagyis minden adott a jó képhez. A gyári akksi is bírta egész nap, habár volt nálam mindig 3-4 tartalék. Rengeteg fotót és videót is készítettem és nem vettem le a 7-14-et, valahogy nem vitt rá a lélek. Bírta a technika az ezerszer pofánvágott hullámokkal szemben, és nem nagyon kellett parázni, hogy mi lesz a sós víztől. Sokszor le kellett engednem a jó képek miatt és a videókért a hullámok elé a kamerát, így akaratlanul is jött a húb@zmeg.
A 40-150 -et nem kell magyarázni, nem is nagyon használtam. Az egész ws alatt csak a 7-14 játszott szerepet. Így a szett nem igazán nehéz ahhoz, hogy akár órákat is túrázgasson az ember, bár egy kicsit orrnehéz, de ez már tényleg csak a kötekedés.
Egy kis 7-14mm f 2.8 & „Olympus Retro M1 Mark III galéria
Nekem nagyon bejött ez az obi, amit persze vissza is vittem a mintaboltba, de tudom miért fog a malacpersely „véletlenül” összetörni.
Egy kis werk galéria a workshopról
M1 mark III
Jó dolog a videó is, de sajnos 120 fps-nél az af nem folyamatos, csak egyszeri és ha elfelejted „ráhúzni” az af-et, akkor bizony használhatatlan a felvétel. Nagyon várom már ezt a frissítést, hátha az OM megteszi, persze ha fontos nekik a visszatekintés a Olympus használók örvendeztetésére. Vagyis inkább ha fontos a folyamatos Af, akkor inkább Full Hd 50, vagy 60 képkocka/másodperc, amit utómunkával simán húzunk 100-110 fps-re. Az alábbi kép egy nem beállított és nem állványról exponált kép. a hátizsákomra tettem a gépet, a hajóból semmit se láttam kokrétan és azt hiszem 30mp-re állítottam a záridőt, amikor a társaság már elinult vissza az autóhoz. Expnált a gép, felkaptam és szaladtam utánuk. Kellett volna még 1-2 teszt kép, hogy elkapjam a legjobb beállításokat, de várt minket a ciprusi éjszakai élet és a kikötő hangulata.
Úgy láttam, hogy olyanok voltunk mi egy csapat, mint a motorosok. Nem nézik le a másikat, hogy milyen motorral jár, vagy hogyan motorozik, mennyit költ a hobbijára. Mi csak egy fotós csapat voltunk, akik próbáltak ezernyi élményt együtt megélni. Én egyedüli Olympusos workshop résztvevőként voltam a Nikonos DSLR és Milcesek között, ami nem baj, hiszen mindannyian egy dolog miatt repültük át a Földközi tengert, mégpedig a fotózásért.
Emlékszem 10 éve még úgy néztek rám a kezemben tartott kicsi Olympus miatt, mint valami fogyatékosra, azóta már szinte nagyítóval kell keresni a DSLR-t. Anno régen és most is mindenkinek mutattam és odaadtam a gépemet, hogy próbálják és érezzék azt, amit én egy évtizede. A workshop 5 napja hamar eltelt, hiszen a jó társaság gyorsan pöreti az óra mutatóját és a helyszínek is csodásak voltak. Jövő májusban ismét útrakelünk, hátha akkor már nem csak én szorongatom a szeretett Oly gépem!
És akkor a Juhász Rolad rövid eszmefuttatása
Workshop során nemcsak technikailag fejlődünk, de amolyan fotós közösségen belüli szocializáció is jelen volt és folyamatosan csiszolodtunk egymáshoz a téma kapcsán! Ez azt jelenti, hogy a fotósok által képviselt márkától függetlenül (Canon, Nikon, Fuji, Lumix, OM) megosztottuk néző pontjainkat, egyéni látásmódunkat, tapasztalatainkat és ötleteinket egymással. Szoros barátság alakult ki szinttől függetlenül.
És a Nikonjából kipottyant élményvideó, persze azoknak igazán jó, akik ott voltak, de kicsit talán átjön az a bizonyos életérzés!
Akik nélkül kevesebb lett volna a workshop…
- Ábrahám Ági
- Gerda Kopasz Klaudia
- Lazok Viktória
- Répásiné Morycz Anna
- Répási Tamás
- Juhász Roland
Köszönjük a részvételt, a közös nagy kajálásokat, nevetéseket az eszmecseréket és úgy mindent!
Jövőre ismételünk, gyertek tartsatok velünk, fotózzunk együtt!
Katona Zoltán
