Szegedi gyermekként a Balaton mindig kiesett a látószögemből. Aztán debreceniként is. Szegediként még talán mentségemre szolgált a Tisza, mert mit nekem Balaton, ha van egy szép folyó a közelemben. Viszont debreceniként csak a kilométereket tudom felhozni. Na de az élet egy utazás, így kis bőröndömmel útra is keltem Alsóörsre, a Balaton mellé, a vasparipákhoz.
Valójában kétkerekű párti vagyok (bicaj) így a motorok jobban vonzanak, mit a négykerekű járművek. Persze most sok sok keréken utaztam, átszállással, mert nekem a Balaton a Riviéra.. legalábbis távolságban.
Már napok óta figyelem az időjárást, és nem voltam tőle boldog. Lehetett volna sátrazni is a fesztivál területén, hiszen az Open Road fesztivál a Pelso camping területén van. Viszont nem vagyok már mai csirke, és június eleje igazán lutri, így a vonatról leszálltam és az előre lefoglalt szállás felé vettem az irányt. Közel volt az állomáshoz, és az okos telefon szerint a fesztiváltól sem voltunk messze.
Tudtam jó helyen vagyok, mert ha jobbra néztem motorok jöttek, ha balra néztem motorok mentek és ha becsuktam a szemem, minden belső szervem a motorok búgására rezonált. Este bevártam a társam, aki késett, így a Tankcsapdáról lemaradtunk, de legalább megúsztuk szárazon.
Másnap felderítettük a terepet és útnak indultunk. Persze megnéztük a Balatont és közben transzfer buszba botlottunk. Vélhetően ő vitte/hozta az embereket a fesztiválra oda-vissza. Na de 2 kilométert írt a telefonunk, igaz az út szélén sétálva. Nem éreztem magam biztonságban és gyanús is volt, hogy csak mi megyünk gyalog ott. Mert hát értem én, hogy 2 kerék és józanság, de hát csak isznak egy-két sört a motorosok, és akkor meg már csak nem vezetnek..ugye?! Aztán egy balos kanyar után jött a megvilágosodás, hogy az út mellett van egy kerékpár út is..na majd visszafele.
A fesztiválra gyorsan bejutottunk, és a security emberek sem estek túlzásba az átvizsgálásnál, így aztán akármit is bevihettünk volna. Eltelt egy kis idő mire megszoktuk, hogy mindenhol motorok vannak. De a jót igazán könnyű megszokni.
Első körben felderítettük a színpadokat, majd felkerestük az összes check pontot, ahol ha fotót készítettél egy ún. Roll alkalmazással (ami szép keretet adott a képedhez) és feltöltötted a facebookra, esélyed lett megnyerni a Harley egy Street Rod járgányát. Igen vonzó kis darab..esküszöm ha megnyerem megnövesztem a hajam, hogy lobogjon a sisak alatt.
Miközben tátott szájjal bámultuk a motorokat közeledett egy vonat: „Embertelen jó, embernek való” – ismét bebizonyosodott, hogy az LGT slágereit mindenki ismeri, énekli, szereti.
A fesztiválozók lelkes közönségnek bizonyultak. Elemi erővel robogott át a Zenevonat az Open Road Fest színpadán. A közönség egy pillanat alatt kórussá alakult, hiszen egymást követték a legnagyobb LGT slágerek. Karácsony James-ék a buli mellett a fesztiválozókkal együtt megemlékeztek egykori zenésztársukról, a nagy motoros, Somló Tamásról is.
Őket a Canned Heat követte, akik még közel 50 évvel a legendás fesztivál után is fiatalokat meghazudtoló energiákat mozgattak meg. Olyannyira, hogy a résztvevők szinte újraélhették Woodstock-ot, korabeli hippikkel és esővel. Én azért Takáts Tamást is elkaptam egy közös szelfire, ha már szembe jött velem.
És hogy mit csináltunk az utolsó napon? Például a Hidroplan Nord segítségével megnézhettük a Balaton egy helikopterről..volt aki akár többször is. Láthattuk Angyal Zoltánt, ahogy égette a gumikat. Majd jöttek az erős emberek, akik kamionokat húztak el puszta emberi erővel. És hogy miért is tesznek ilyet? Elmondásuk szerint: Mindenki Schwarzenegger akar lenni, így body-zni kezd. Aztán rájön, hogy nem szeret éhezni, és a kockahas elérése helyett inkább szivatós feladatokban fitogtatjuk az erőnket.
Volt amúgy bicaj bemutató is, aminek igazán örültem, mert a két kerék az két kerék, bár ide jöhettél naggyal, kicsivel, kettővel vagy néggyel, lábon vagy busszal, vagy akár vonattal..na jó van aki helikopterrel..szóval a lényeg az, hogy jöttél és maradtál, mert itt senki nem néz rád másként.
Szombat este pedig zárásként újra élhettünk egy április emléket, igaz kicsit másként, de épp annyira megdobogtatta a szívünket amikor felhangzottak a Metallica dalai négy csellós (Apocaliptyca) tolmácsolásában. A hab a tortán, vagy az az i-n az a bizonyos pont, most a Thunderstruck volt az AC/DC-től.
Tény, hogy a hajamat nem kell megnövesztenem, mert amíg én vonattal tértem haza, addig Miklós Zoltán boldog Harley tulajdonosként hagyta el fiával a fesztivált, mert igen tényleg meg lehetett nyerni, tényleg kisorsolták.
Köszönjük Alsóörs, köszönjük Harley..2019-re pedig boldog huszadik évfordulót.
