Előző cikkünkben a Pulsar műszaki paramétereire, illetve teljesítményére tértünk ki, ezúttal a külsejével, a belterével, valamint a felszereltségével foglalkozunk.
Őszintén szólva a jelenleg piacon lévő, árban hasonló autók közül a Nissan Pulsar külseje fogott meg a leginkább. Kitűnően variálták a japánok a szögletes, valamint a gömbölyűbb formákat. Minden oldaláról kellemes látványt nyújtott tesztalanyunk, hátulra kifejezetten illettek a sötétített ablakok és a v-alakban összefutó orr pedig nagyon gusztusosnak hatott. Érezhető volt, hogy foglalkoztak a külső dizájnnal is. Beszállás közben azonban kissé bosszantó volt, hogy az ajtónyitó kis híján a kezemben maradt. Lötyögött, szorult ezért nem kötöttünk barátságot.
Viszont miután elfoglaltam a vezetőülést egyből feltűnt a királyi helykínálat, illetve a műszeregységek harmóniája, ami – valljuk be – nem mindig volt a japán autók erőssége. Mind az ergonómia, mind az anyaghasználat hibátlan elegyet alkotott, árkategóriájában legalábbis. A monotóniát megtörő középen végigfutó szálcsiszolt felület számomra a Pulsar legjobban eltalált részlete volt, a középkonzolon lévő zongoralakk már kevésbé hozott lázba. Jól mutat egy tévé esetében, azonban itt, ahol percenként nyomogatunk valamit, néhány pillanat alatt ordenáré ujjlenyomattengerré változik a fényes felület. De ezen hamar átsiklottam, mivel azonnal elvonta a figyelmem a középső kartámasz és az alatta lapuló igényes kialakítású tároló, valamint az oldalanként külön-külön kapcsolható beltéri lámpa. Hiába, ezek a tulajdonságok néha még a drágább járgányokból is hiányoznak. Hátul is meglepően nagy hely fogadott. Nem vagyok apró termetű, éppen ezért meglepett, hogy még teljesen hátratolt első üléssel is elfértem a második soron. A 385 literes csomagtér is megfelelő méretű, ami ugyan bővíthető, de a hátsó ülések nem síkba dönthetőek.
Felszereltség szempontjából mi egy jobban eleresztett példányt kaptunk. A szervóról már áradoztam a cikksorozat első részében, így ezt most ki is hagynám. Viszont volt még Start-Stop rendszerünk, illetve tempomatunk is. A multifunkciós kormány jobb oldalán lévő gombbal történő gyorsítás-lassítás még mindig el tud szórakoztatni, pedig ez már bőven nem új mutatvány. Az ülésfűtést a 40 fokban nem próbáltuk ki, a digit klímát viszont igen, ami fogta vissza túlságosan a Pulsart. Volt továbbá sávtartó segédlet, illetve tolatóradar is, amit ugyan nem lehet öt perc alatt megszokni és túlságosan kihasználni sem volt lehetőségünk. Azonban a gyűszűnyi parkolóhelyeknél hasznos lehet. A magasra tolt hátsóablakon egyébként sem a legjobb a kilátás. A műszerfalon és a középkonzolon is volt egy-egy digitális kijelző. Előbbi inkább a figyelmeztetésekre koncentrált, utóbbi többek között a navigációért volt felelős. Szerencsére nem volt túlbonyolítva és pillanatok alatt meg lehetett vele találni a közös hangot, valamint a bluetooth-kihangosítót is próbáltuk, mi szintén hibátlanul hozta a kötelezőt.
Tesztünk alanya számos fronton ideális autónak mondható, igazán megkedveltem. A Nissan igyekezete a részleteken is tetten érhető volt. Bár erős mezőnybe csöppent bele a Pulsar, minden esélye megvan arra, hogy kitűnjön a többi kategóriatárs közül.
