Tesztvilág.hu

Magyarország legkedveltebb tesztoldala

Észak-keleti országrész motorral megfizethető áron!

 

Főszereplők: Én, a párom és egy TDM 900-as, 3 nagy dobozzal.

Forgatókönyv: Az nem volt, jött ami jött

Rendező: Az élet (igen aktívan ötletelt)

Támogatók: A zsebünk és a bankkártyánk (kicsit szűkös keretekkel)

Mellékszereplők: Egy „őskövület GPS” ami még most is sokszor verte a modern mobilos navigációkat. Benzinkutak, szállásadók, szállások, látnivalók, éttermek.

 

Azért volt egy sablon, ami szerint haladtunk, de ez tényleg nagyon képlékeny volt.

Nulladik nap: Egy meleg júliusi napon kezdődött a történet (ez volt a legmelegebb nap az utunk alatt) Balaton partról indultunk. Könnyed gurulás, főleg pályán, mert Szolnok megyébe mentünk, családlátogatásra.

Első nap: Mezőtúr. Innen indultunk tovább Nyíregyházára. Útközben még volt pár település, ami családi vonatkozású. Szeghalom. Párom itt született az akkori szülőotthonban, mely 2000-ben megszűnt ekként funkcionálni. Amikor a városban kérdezősködtünk, hogy hol találjuk, viszont az emberek rögtön tudták…

Szép, gondozott épület és környéke. Nem messze tőle volt egy cuki, ahol a fagyi sem volt rossz 250 Ft-ért, csak a fagyis néni volt kicsit fagyos. Sajna ennek függvényében mérte a gombóc méretét. A település sokat fejlődhetett az elmúlt évtizedekben. Tiszta, rendezett, parkokkal, szobrokkal tűzdelt városka. Aztán irány tovább Füzesgyarmat.

 

Ott a régi református templomot kerestük meg, ahol régen a párom nagypapája lelkészként munkálkodott. A templom éppen fel volt állványozva, felújítás alatt van jelenleg. A kőkerítést is csinálják. Mivel szeretünk a helyiekkel beszélgetni, a kerítést éppen gyermekeivel és egy segítővel készítő – akkor még nem tudtuk – lelkésszel szóba elegyedtünk. Amikor meghallotta, hogy kik vagyunk, nagyon megörült, és beszédbe elegyedtünk a nagypapáról. Jó szívvel emlékeznek rá a mai napig a gyülekezet idős tagjai. – mesélte. Megmutatta a templomot, a parókiát és kicsit mesélt a településről. Kaptunk ajándékba saját készítésű hársmézet.

Róttuk tovább a km-eket. Kipróbáltuk a Debrecen felé vezető M35-ös út új szakaszát is. Tiszta, rendezett parkolók, higiénikus, tiszta WC-k. Reméljük jó darabig így is marad.  Jó látni és megtapasztalni, hogy fejlődik az ország úthálózata. Kényelmes gurulás, tájképezés. Tudni kell rólunk, hogy nagy fagylaltosak vagyunk. Sajnáljuk, hogy az ára már az egekben van, legalábbis itt nálunk Balatonalmádiban 320 Ft egy nem túl nagy gombóc, de az biztos, hogy nagyon finom. De hát mire egy 4-5 fős család jót enne belőle… Újfehértón egy főút melletti fagyizóban megkóstoltuk az eredeti 2019-es év fagylaltját mentes kategóriában (illatos birs feketeribizlivel), nem hiába kapta a megtiszteltető kitüntetést. Az ára megdöbbentő volt számunkra. 250 Ft. Lehet még ennyiért nívós fagyit kapni? – néztünk egymásra. Jókat mosolyogtunk a fagyi fantázianeveken. Ötletesek voltak. És még egy észrevétel. Minden fagyihoz külön kanál volt.
Estefelé értünk Nyíregyházára. Itt az egyik szállásfoglaló oldal (végig ezzel az oldallal foglaltunk) segítségével sikerült találni egy szabad szobát. Meglepett bennünket, hogy ennyire nem volt kedden este szabad szoba ebben a városban, de az ár sejtető volt. 5000 Ft. Nem fejenként, kettőnknek! Luxust nem vártunk. A Piachoz közeli, igen előkelő névvel, bár annak ellentettjeként, annál alacsonyabb színvonalú szálláshellyel szembesültünk. A recepciós – gondolom rutinból és a vitát elkerülve – ajánlotta először is, hogy nézzük meg a szállást. Nem ok nélkül kérte ezt. Jót mosolyogtunk az állapotokon. A szoba nem volt nagynak mondható, inkább luk. Keresnünk kellett, hogy a motor dobozait hova tegyük, és amúgy hova is léphetünk. A fürdőkád zöld volt eredetileg, de fehérre festették, ami már szépen pergett le, mint ahogy a radiátor is. Az ágynemű és a szállás tiszta volt. Nem szoktunk válogatni, ez még belefért, úgyis aludni mentünk és fürödni. Ja, és még egy információ: Van biztonságos kamera az udvaron! – mondta a recepciós…  Szeretjük a városokat esti fényben látni és látni az esti nyüzsgést. Hallgatni a teraszokon italozgató és beszélgető emberek csendes zsongását. Nagyon szép a sétálóutcai rész, sok szoborral, szökőkúttal, parkkal. Aki ide jön kikapcsolódni sok látnivalót talál magának.

Második nap: Reggel átszaladtunk a Piacra, ami meglepően tiszta, rendezett és hatalmas választékkal rendelkező volt. Az árak alacsonyabbak voltak, mint itthon a Dunántúlon. Elindultunk a Nyíregyházi Állatkertbe, ahol egy érdekes és élményekben gazdag napot tölthettünk. A jegyárakat mindenki megtalálja a neten, de az biztos, hogy lehet rá gyűjtögetni, főleg ha egy nagyobb család megy.

Viszont igyekeznek a jegyvásárláskor minél több lehetőséget felkínálni az előnyös jegyváltáshoz. Jó volt látni, hogy egyre inkább  tesznek azért, hogy sikerüljön az állatok természetes környezetéhez hasonlót összehozni, még ha nem is mindig sikerül elég nagy területen ezt megoldani.

 

 

Kipróbáltuk a KocsikáZoo-t, ami 500 Ft volt fejenként. Olyan, mint a városokban a várost bemutató kisvonatok. Kb. egy fél órás kocsikázás alatt nagy vonalakban térképeződött fel a hatalmas állatkert, ami később még gyalogosan is rejtegetett érdekességeket. A fókasót ki nem hagytuk volna, aranyosak voltak. Sugárzott a fókákból a kíváncsi együttműködés, persze a juti falatok sokat segítettek a koncentrálásban.

 

 

 

A nézőtéren nem lehetett találni egy üres helyet sem. A sűrű tapsból még a fókák is hallhatták, hogy mindenkinek tetszik a produkciójuk. Annyi a látni való és hatalmas a terület, hogy észre sem veszi az ember mennyire elszaladt az idő. Ez egynapos program. Ami nagyon tetszett, hogy folyamatosan fejlesztenek. Pár éve voltam itt, azóta is és most is vannak új beruházások.

 

Irány tovább Tokaj!

 

A párom család neve is ez, de még nem járt itt. Most megnéztük, este nagyot sétáltunk. Mindkettőnknek tetszettek a kicsi, szűk, rendezett utcák. Nagyon barátságos. Bár elgondolkodtunk rajta, hogy péntek vagy szombat este is ilyen szokott-e lenni? Az ott található borozókról nem tudunk információt, mert hiába a név, egyáltalán nem hódolunk a bor istenének. Viszont a fagyinak annál inkább. Itt is megkóstoltuk a fagyit, házi készítésű, hatalmas adag, és nagyon aranyos fagyis néni járult ahhoz, hogy a vacsi után a fagyi már szó szerint hab volt a tortán… Felmentünk a Tokaji Kilátóhoz – mivel az emelkedő úgy hat rám, hogy nyomni kell a tempót felfele, kicsit meglihegősödtünk – ahonnan csodaszép kilátás volt a Bodrog Tisza találkozására, illetve a távoli hegyekre. Szállást a fent említett oldal segítségével találtunk, ami egy nagyon patika apartman volt, tiszta, kényelmes, légkondival és szúnyoghálóval felszerelve. Az utóbbinak nagyon örültünk, talán jobban mint a klímának, ugyanis mivel annyira eu komformok lettünk és már a szúnyog is védett „állat”, kicsit rossz érzés volt, hogy mi voltunk az áldozatok esti sétánkon, és nem kevés dudorral megtűzdelve tértünk vissza szállásunkra. Ez az első ilyen nyár. – mondta a szállásadó. De mit szóljanak a horgászok, akik a víz mellett órákig ücsörögnek? Biztos nem maradnak éhen a szunyik…

Harmadik nap: Tokajról reggel Sárospatak felé vettük utunkat, ahol megnéztük – volna – a Sárospataki Rákóczi várat. Pontosítok. Türelemjáték volt már maga a jegyvásárlás is. Kígyózó sor, ami nem mozdul. Nem értettük miért. Aztán amikor mi kerültünk sorra már megértettük. Túl sokféle a felkínált program, és mindegyiknek külön ára van. Pénztárcafüggő ki mit néz meg! Bár tagadhatatlan, hogy a nem mindenhova szóló jeggyel is sok érdekességet láttunk.

 

Aztán megint fagyi a Vártemplom felé – ez is finom volt -, majd megnéztük a templomot, meghallgattuk a harang játékát. Innen kezdődött az igazi kaland. Alig hogy befejeztük a nézelődést, sűrű fekete fellegek jelentek meg az égen, amiből igen intenzíven hullott a csapadék. A vár parkjában egy óriási fa alatt vártuk meg a zuhi végét. Legalább is mi azt hittük. Kemények vagyunk, kis eső nekünk nem árt.

 

Elindultunk a Megyer Hegyi Tengerszemet megnézni. Jelenleg új út kialakítása miatt a régi jelzőtáblánál munkagépek dolgoztak, új jelzés nem volt, viszont a mobil térképe is bekavarodott, hogy merre is kell mennünk.

 

 

Elirányított egy aszfaltos út utáni földútra, ahol tényleg parkoltak is autók ehhez a látványossághoz, viszont amikor megálltunk a homokban, olyan hatalmas esőcseppes zivatar jött, hogy azonnal fogtuk magunkat, és mentünk is tovább. Na, akkor jött még a java. Ömlő eső, mi meg újra fa alatt vártuk az esőmentességet. Egy idő után eldöntöttük, hogy ezt most kihagyjuk, majd talán máskor.

 

Irány Füzér!

 

 

Útközben utolértük a felhőszakadást, így megálltunk egy fedett buszmegállónál, itt vártuk ki a végét. Míg vártunk, lefoglaltuk a szállást a füzérkomlósi vadászházban. Ide is kis kanyargós utakon jutottunk. Útközben kisütött a nap, elvitte a szél a felhőket. Mire a szálláshelyre értünk tiszta nyár lett. Gyors döntés, idefelé szép helyeken motoroztunk, irány vissza a Tengerszemhez, csak fél óra. Örömmel tapasztaltuk, hogy ezt a részt nem áztatta szét az eső. Károlyfalva felöl a túraút elején van egy nagyon szép magángyűjteményes ház, nagy parkolóval, padokkal, asztalokkal. A tulajdonos mondta, hogy jó lesz, ha pár falevéllel – ággal együtt – felfegyverkezünk a szúnyogok ellen. Csapkodjuk majd magunkat – mondta –, mint akik a szaunában éppen növelik a vérkeringésüket. Mi biztos vérveszteségben pusztultunk volna el az erdőben, ha ez az ősi védekező eszközünk nem lett volna. A kenőcsök, sprék ugyanis nem használnak. Többek tapasztalatból nyilatkozták ezt, mikor visszaértek a túrából. Nem túlzott, ilyet még nem láttam, ahol feszült rajtam a farmer, úgy nézett ki mintha szőrös lenne a lábam, de ez a szőr nem kifelé hanem befelé furakodott és igen intenzív kitermelést próbált folytatni. Ennek ellenére nagyon szép hely, ma már aki elég merész, az belülről drótköteleken is végigjárhatja a helyet. Nekünk a késői időpont miatt erre nem volt lehetőségünk. Fent a hegyen van egy új kilátó is (ingyenes), ahonnan gyönyörű a panoráma. Egy gond van vele, nagy lábmérettel rendelkezők óvatosan jöjjenek a lépcsőn lefele! Visszaindultunk a mocihoz, ahol a házigazda nagyon finom babgulyást főz(ött), és isteni borral szolgálhat hozzá. Igazi kulináris élvezetnek hódolhattunk.  Vissza a mocihoz és irány a szállás!

 

Negyedik nap: Ébredés után reggeli. Ja, ébredés. A szállással egyetlen gond volt a roló. 7 óra 00 perckor a bukóablakon a fejünk felett a sötétítő kb. 1 másodperc alatt felcsapódott. Biztos be volt programozva, hogy mindenki időben érjen a reggelihez. Nagyon nem bosszankodtunk, még örültünk is a korai ébresztőnek, hamar indulhattunk utunkra. De előtte az étkezőben bőséges svédasztal fogadta a vendégeket

. Voltak különlegességek, mint a szarvas szalámi, de a hagyományosan elkészített tojásos lecsó vitte a prímet. Írom ezt úgy, hogy nem vagyok egy lecsó fan.

 Nagyon kedves a személyzet, ide érdemes volt betérni!

Mocit felmálháztuk és elindultunk a Füzéri vár irányába, amit messziről már megcsodáltunk. A vár környékén és a várban is folynak a felújítások. Nagy parkoló van a vár alatt (azt is most bővítik), sokan elférnek, bár annyi látogató szokott lenni, hogy szinte az egész falu megtelik. Innen sétálva lehet feljutni a várhoz, jól kiépített utakon. Fentről csodálatos a kilátás a környező hegyekre. A vár belsejét is szépen felújították, már ami készen van, mivel most is gőzerővel dolgoznak a szakik. Érdemes felsétálni, megéri. Bár kicsit furcsa, hogy a munkások ott sétálgatnak mellettünk, és akár a munkafolyamatokat is megcsodálhatjuk, de legalább nincs lezárva évekig.

 

 

 

Innen Aggtelekre indultunk tovább. Induláskor megint eleredt az eső, ami végig kísért bennünket. Itt viszont elkövettünk egy nagy hibát, nem érdeklődtünk a barlangok látogathatósága iránt. Ekkor szembesültünk vele, hogy ahová szerettünk volna menni a (Rákóczi barlang) most nem látogatható. A vírus miatt. A szokásos menet: foglalás a szállásfoglaló oldalon keresztül, aztán utólag derült ki, hogy ez a magánszállás, illetve a szállásadó néni már 2 évvel ezelőttről ismerős volt. Nagyon segítőkész, barátságos néni, olcsó szállással, viszont nem költ rá a tulaj, de roppant tiszta hely. De ma már mit várhatunk 5000 Ft-ért? Legalább tiszta legyen. És az megvolt. Szétteregettük a ruháinkat, és erősen szurkoltunk, hogy megszáradjanak reggelig.

Ötödik nap: A száradás egész jól össze is jött, bár az eső csak nem hagyta alább. Most már felvettük előre az esővédő öltözékünket. Eldöntöttük, hogy nem fogjuk várni, hogy mindjárt abbamarad az eső. Ez előző nap sem jött be! 

Irány Eger! Azért előtte még útba ejtettük a Siroki Várat. Ahol szintén jó volt tapasztalni, hogy nem az enyészeté a főszerep, mert itt is folyamatos a felújítás. A vár környékét is érdemes bebarangolni. Eger előtt még felkerestünk egy szomorú emlékhelyet. A Recski munkatábort. Szerencsére itt sütött a nap. Én már jártam ott, a párom most először. Recskről a táborig vezető út csodaszép volt, a vidék minden szépségét megmutatta. Bár igen tájidegen volt az út mellett veszteglő, gazdáját váró 1-2 lerobbant autó az út mellett, melyek több jelből is azt sugallták, hogy nem tegnap óta vesztegelnek. A tábor látványa kicsit hiányos, helyreállított, inkább úgy mondhatnánk visszaállított épület összesen kettő van. Az igazság az, hogy ott ahol olvasgatni lehetett a történtekről, repültek a percek. A végén mi voltunk az utolsók, akik kijöttünk, és volt olyan dokumentum, aminek az olvasásának nem értünk a végére. Nekünk, a mai kor emberének elképzelhetetlen, hogy hogy lehet ennyi szenvedést élve átvészelni… Nagyon érdekes volt! A belépő pedig jelképes 500 Ft, amiért még egy választott képeslapot is kapunk.

17 óra, zárás. Tovább Eger felé! Ez a város nagy szerelmünk. Az elmúlt években egyszer-egyszer szinte mindig elkeveredtünk ide. Már késő délután volt, mire odaértünk. Kerestünk egy szállást a szálláskeresőn. Szombat este lévén a kicsit drága, de nem (túl) exkluzív kategóriában volt már csak szabad hely. Tiszta volt a szállás, de ennyi pénzért kicsit többet vártunk volna. 15 ezer akciósan kettőnknek, étkezés nincs, a szobaajtó viszont olyan volt, mint a rég iskolai menza ajtók. Kétszárnyú, amit ha a legkisebb fuvallat is meglök, akkor csattog. A fürdőben viszont nem működött a szagelszívó. Pontosítok. Nem akkor működött, amikor szükség volt rá, hanem ha úgy gondolta, hogy na most működnie kell. Ez lehetett az éjszaka közepén is. Lehet ez egy modern, okos szagelszívó volt. Ha már van okos telefon, okos hűtő, okos… Ez a jövő zenéje. De akkor még finomíthatnának az „orrán”…

 

 

 

A lepakolás után irány a belváros. Egy kb. fél órás sétával bent is voltunk a központban. Van egy kedvenc olasz éttermünk a Dobó téren ahol isteni olasz ételeket lehet enni, kedves a kiszolgálás, és még a várra is rá lehet látni. Olasz Bár, csak  éppen olaszul. Most is frenetikus volt az étel, töltött pizza, isteni. Nem izgatott minket, hogy várni kellett fél órát, addig lefoglaltuk a másnapi egri szállásunkat. Úgy döntöttünk, hogy érdemes maradni. De nem a jelenlegi szálláson. Vasárnap estére kerestünk, ezért már jóval nagyobb volt a választék. Olcsóbban, jobb minőséget kaptunk. Belváros, 300m-re a vár, 2 főre, félpanzióval 16 ezer Ft, akciós. Lecsaptunk rá, ez főnyeremény! Aztán egy hatalmas adag fagyi az olasz fagyizónál a tér másik felén – 250 Ft egy gombóc, de akkora, mint máshol 2 gombóc se – majd mielőtt kidurrantunk volna, sétáltunk egyet a kivilágított várban. Mert egy nagyon jó dolgot találtak ki az Egriek, este 10-ig a várterületén lehet sétálgatni. Nagyon hangulatos. Míly meglepő, az Egri Várat is felújítják. Úgy láttuk, hogy most a vár felújítások korát – éveit – éljük. Üdvözöljük ezt a törekvést!!! Levezetésnek séta vissza a szállásra.

Hatodik nap: Mivel már le is foglaltuk a szállás – előleget kellett utalni – így felhívtuk őket, hogy a moci dobozait ott hagyhatnánk-e náluk, mert könnyebb lenne úgy mennünk napközben. Készségesek voltak, és azt mondták, hogy nyugodtan, mert van egy csomagmegőrző szobájuk. Jó ötlet!!

 

 

Szóval ez a nap Szilvásváradról szólt. Jó hír volt, hogy a motorosoknak ott nem kell fizetni a parkolóért. Viszont a parkoló mellett van egy panoptikum, ami nem volt túl nagy, de annál érdekesebb. Börtönvilág, kínzások kora. Középkori állapotok!!!  

 

 

 

 

Aztán irány a Szalajka-völgy!

Erre egy egész napot szántunk, el is ment rá. De az eső azért ezen a napon sem felejtkezett el rólunk. Volt megint motoron ázás, motor mellett ázás, fa alatt ázás, a többit a fantáziára bízom. De akár említhetném filmkedvelő olvasóink számára a Forest Gump idevágó jelenetét is. Mindezt olyan pára kísérte, mintha november lett volna, arról nem is beszélve, hogy előtte olyan intenzíven esett, hogy a pár méterre lévő fáknak csak a sziluettjét lehetett látni. A Szalajka-völgybe is érdemes elmenni. Aki nem az elmúlt években járt arra, annak az állát a földről kell felszedni. A párom kb. 25 éve volt itt, és nem ismert a helyre. Szépen kiépült, rendezetté vált a völgy. Csak az emberek viselkedése miatt ne kellene néha szégyellni, hogy mi is emberek vagyunk. Egy bizonyos ismert népcsoporthoz tartozó, busszal érkező népes gyülekezet kitalálta, hogy a Fátyol vízesésben megnézi, hogy közelről más-e a víz, mint a kerítésen innen. Biztos volt mit megbeszélniük, mert ugyanis gyerekek, apák, anyák igen fennhangon cseréltek információt a kerítésen túlról, a vízben állva. Mi, kerítést tisztelő állampolgárok pedig nem a szép, hanem a meglepő látvány miatt dermedten álltunk, és szóhoz sem jutottunk…. a vízesésen innen.

Mielőtt visszaindultunk volna, ettünk az egyik büfében egy finom palacsintát (megfizethető volt) aztán irány vissza Eger! Várt a vacsora. Aztán újra esti séta.

 

Hetedik nap: Ébresztő, svédasztalos reggeli, pakolás, irány az Egerszalók melletti barlangfürdő Demjénben. 6 éve adták át, rendezett, kinti benti szórakozási lehetőségekkel. A benti érdekes volt, viszont az első nekifutásra labirintusszerű helyről sok térkép található a fürdőben, elveszni nem lehet. Aztán jönnek az élménycsúszdák, és a kinti terep. Továbbindulás előtt még egy kis lángos, pizza, egész jók voltak, és egészen megfizethető áron. Viszont az átlagcsalád, aki családostól akar ide jönni, gyűjtögessen egy kicsit, mert annyira nem családbarátok a jegyárak. Sajnos. Azért hozzá kell tenni, hogy itt a csúszdákért nem kell pluszban fizetni. Ami nagyon praktikus, hogy a belépéshez kapott karpántokat fel lehet pénzzel tölteni, amivel bent lehet fizetni. Bár nem mindenütt fogadják el. Ezenfelül kp-t és bankkártyát is lehet használni, de mennyivel praktikusabb amikor csak odaérinti az ember a karpántot a leolvasóhoz és már fizetett is. A kijáratnál természetesen a keret fel nem használt részét visszaadják.

Visszainduláskor még megálltunk az Egerszalóki sódombnál, ami most siralmasan néz ki. Lehervadt a mosoly az arcukról, amikor megláttuk. Képet sem készítettünk ezért róla. Jelenleg minimálisan folyik át rajta a víz, ezért mintha pusztulna. Bár volt egy magyarázó kiírás, hogy nem kell megrémülni, csak vizsgálják 1 éve!

Irány tovább a Recski moci múzeumba, ahol egy magángyűjtő régi, és még régebbi motorjait lehet megcsodálni. Itt már jó pár évvel ezelőtt jártam, szerettem volna páromnak megmutatni a régi vasakat, olyanokat is, amiket én is használtam, szerettem. A tulajdonos igazi motor őrült, mindenkit szívesen lát, vezet végig kis múzeumán. Itt megtalálhatók a régi Pannoniától az MZ-k, JAVA-k, főleg keleti motorok. De azért vannak szokatlan, egyedi gyártású vasak is, mint például a diesel Citroen motoros moci is, amely anno díjat is nyert. Aki még nem látta és arra jár, ne hagyja ki! Különleges élménnyel lesz gazdagabb.

És sajnos eljött az a perc, amikor elindultunk haza. Nem nagyon akartunk autópályán menni, úgyhogy Vácnál felugrottunk a kompra – majdnem szó szerint így volt – mert alig, hogy leálltunk a kompon, már indult is, pont elértük, és irány tovább haza, a Dunántúlra.

 

Ha valaki szeretne változatos, különleges élményekkel gazdagodni, akkor érdemes az észak-kelet magyarországi régiót bejárnia. Ez a régió meglepően szépen fejlődik, mind az idegenforgalmi nevezetességek, úthálózatok, és az ide látogatni vágyókat kiszolgáló egységek tekintetében. Nagyon szépen felújított múzeumok, várak, városrészek találhatók, tiszta utcák láthatók. Magas színvonalú vendéglátóhelyek vannak. Szállás terén ugyanaz van, mint máshol. Ártól függetlenül lehet jó, és kevésbé jó szállást találni. Van amikor egy közép árkategóriás szállás színvonalban veri a fölsőbb kategóriást. Lehet 5000 Ft-ért találni éjszakánként 2 főre szállást ahova az ember tényleg csak aludni menjen be, és lehet ugyanennyiért családias, barátságos környezetben eltölteni az estét. Tízenpárezerért igen színvonalas szállást lehet találni félpanzióval 2 főre. De belefuthat az ember, hogy ugyanennyiért a ’70 évek retro szobáját kapja. 

Egy hét után megállapítottuk, hogy mindezt megfizethető áron, balatoni színvonalon.

 

Ne feledkezzünk meg, hű társunkról! Egy 2003-as Yamaha TDM 900. 1550 Km-t cipelte rendületlenül csomagjainkat és minket. Mindezt igen barátságos fogyasztással. Esőben, napsütésben, hibátlanul. Indulás előtt egy kis karbantartáson esett át. Szerintem ezt a többség így szokta. Egy erős, dinamikus motor, amit tényleg túrázásra terveztek. Nagyon jó kanyarvadász, még terhelt állapotában is. A tapadást elől-hátul Dunlop gumik biztosították, amik igen jól végzik a dolgukat. A kanyargós, szerpentines, esős úton is, amiben igencsak volt részünk.

Csomagjainkat 3 Givi doboz védte az eső viszontagságaitól is.  Szeretjük, mert sok minden fér bele, könnyen le és felhelyezhetők. Egy-egy megálláskor könnyű benne keresgélni a felső ablakon, anélkül, hogy levenné a helyéről az ember. Egy valamire azért vigyázni kell, hosszú távon igyekezzünk arra törekedni, hogy az oldal dobozok súlya közel megegyező legyen.

De mivel, hogy az ember telhetetlen és még többet szeretne vinni, egy kis kiegészítőre nekünk is szükségünk volt. Egy mágneses tanktáskára. Ennek a csomagszállításon kívül más szerepe is lett. A motor egyensúlyát a sok hátsó teher miatt segítette kiegyenlíteni. 

Az utunkat egy régi GPS navigálta. Sokszor jobb volt, mint az androidos új navigációk. Bár indulás előtt a térképet frissítettem rajta.

Egyvalami hiányzott a felszerelésből. A sisakbeszélő. Lehet, jövőre kipróbáljuk!

 

Nagyon jó hetet hagytunk magunk mögött. Remélhetőleg jövőre is megismételhetjük csak akkor más irányba.

LeonsEd

alias Boros László

Instagram did not return a 200.
Translate »