Szerelem volt első látásra ez a romjaiban is piszok drága fotel. Nem tudtam nem megvenni. Azok a faragványok! Mindig a kezekre és lelkekre gondolok, akik előttem dolgoztak a fával. Mennyi munka, idő és gondolat… jó érzés, hogy nem hagyom veszni, lelassítom egy cseppet az elkerülhetetlen megsemmisülést.

 

Első lépésben lefejtettem a szőr és szalma béléses kárpitot, hogy jobban lássam mik a fő szerkezeti problémák. Kimértem az ülőfelület méreteit, és dekopírfűrésszel levágtam egy farost lemezt a megfelelő méretben, amivel a lábakat is fixáltam egy lépésben.

 

 

A csiszolásban nagyon sokat segített a Bosch fúrógépemre szerelhető csiszolókefe feltét, a kis műanyag szálak a legkisebb mélyedésből is kihozták a pergő festéket! Ez egy nélkülözhetetlen eszköz a dús faragványokhoz! Az első durva csiszolást ezzel oldottam meg. Ezután tekercses fém szivaccsal finomítottam a felületen, legvégül csiszolószövetet használtam. Praktikus, mert nagyon jól át lehet húzni mindkét anyagot a réseken, de alaposan le kell porszívózni a letöredezett fémszálakat, mert a fába könnyen beágyazódik, később be is rozsdásodhat. A ragasztás után a hibák kijavítása következett fakittel. Rengeteg volt… Nem akartam telibe aranyozni, az nekem túl sok, csak az éleken akartam aranyozást látni. Alapnak kapott egy Annie Sloan keveréket, Old White és Wersailles színekből. Ez egy se nem meleg, se nem hideg teljesen semleges árnyalat, mert még nem döntöttem el, hogy hova kerül majd. Az így kijavított homogén felületet újra visszacsiszoltam, finom csiszolószivaccsal inkább csak át simogatva a felületet.

 

 

 

Arany akril festékkel kiemeltem a hajlatokat és éleket. Egy nap száradás után aranyfüst fóliával plusz csillogást adtam neki, hogy egy kicsit hasonlítson régi önmagához. Az aranyozás ezen típusát itt próbáltam ki először, de a rabja lettem azonnal. Semmilyen festékkel nem lehet helyettesíteni, igazi fémesen ragyogó arany… Nagyon aprólékos de megéri! A ragasztóanyagot (én vizes Mixtiont használtam) fel kell vinni nem túl sűrűn a felületre, kicsit várni amíg megszikkad és rá simítani ujjal vagy ecsettel a lehelet vékony lapocskákat.

 

 

Mivel a faszerkezet annyira de annyira mozgalmas, csak a legegyszerűbb kárpitot választhattam: sima, hófehér. Nagyon tetszett a faszerkezet ezért a szögeket teljes eltávolítottam, hogy a kárpitozáskor csak a legszükségesebb részeket takarjam le. Az ülőfelületre egy 10 cm-es habszivacsot vágattam, ami túl magas lett végül. így félbevágtam. A habszivacsot legjobban egy hatalmas konyhakéssel jó vágni, szépen meg lehet formázni, nem kell sokat korrigálni később rajta! Az IKEA nyári paplanjával szoktam kárpitozni, a steppelt bélelt anyag egyenletes alapot ad. A textilbőr huzatot nagyon pontosan kellett illeszteni és szögelni, mert kárpitosszöggel zártam le, ami mindent látni enged, így nem lehet elfedni az ügyetlenkedést a széles ragasztott bordűrrel. Elsőre nem is voltam elégedett, lefejtettem az egész huzatot és újra, előröl…