Hosszabbítók veszélyeiről|

Hosszabbító készletek lakossági alkalmazásának veszélyeiről|

 

Hosszabbító készletek lakossági alkalmazásának veszélyeiről

 

A szaküzletekben is nagy mennyiségben árulnak olyan 10 A névleges áramúként megjelölt, 5 m-nél hosszabb készleteket, amelyek 1,0 mm2 keresztmetszetű vezetékkel vannak szerelve – ezek a termékek több olyan követelménynek sem felelnek meg, amelyek feltétlenül szükségesek a hosszabbító készleteknek az élet-, vagyon- és üzembiztonság szempontjaiból biztonságos működtetéséhez.

A Magyar Szabványügyi Testület 2012. október 1-én léptette érvénybe a nemzetközi szabvány alapján kiadott MSZ IEC 60884-2-7:2012 jelzetű, a Vezetékhosszabbító készletek biztonsági és műszaki követelményeit tárgyaló magyar szabványt, amely a szintén nemzetközi alapokon álló MSZ IEC 60884 jelzetű, „Csatlakozódugók és csatlakozóaljzatok háztartási és hasonló célokra” című szabványsorozat egyik tagja.

Az új szabvány legfontosabb előírása a hosszabbító készlet névleges áramerősség értékének és a hosszabbító készletben alkalmazott vezeték keresztmetszetének összerendelése. (A szabvány 14.2. szakaszának 101. számú táblázatában az 5 m-nél hoszszabb, legfeljebb 30 m hosszúságú, 1,0 mm² keresztmetszetű vezetékkel kapcsolatban 10 A névleges érték is olvasható.)

Az említett szabvány érvénybe lépése után a szaküzletekben nagy mennyiségben jelentek meg olyan 10 A névleges áramúként megjelölt, 5 m-nél hosszabb készletek, amelyek 1,0 mm² keresztmetszetű vezetékkel vannak szerelve. Ilyen hosszabbító készlet látható az 1. ábrán.

A hosszabbító készlet csomagolásán látható címkén olvashatók a megadott névleges értékek: „20 m/3×1,0 mm2/250 V~/ 10 A/max. 2300 W”.

Amint látható, a csatlakozódugó mellett, a vezetékre ragasztott jelölő címkén a fenti adatok ismét fel vannak tüntetve. A csatlakozódugón a 16/250~ adat van feltüntetve (2. ábra), míg a hordozható csatlakozóaljzatnál 10/250~, valamint P max 2500 W adatok szerepelnek (3. ábra). Túl azon, hogy sem a megadott adatok, sem azok közlési módja nem felel meg a vonatkozó szabványok követelményeinek, ráadásul nem következetes, és félrevezető is!

A korábban már hivatkozott, valamint a termékcsoportra vonatkozó további szabványok előírásainak gondos tanulmányozása alapján megállapítható, hogy ezek a termékek több olyan követelménynek sem felelnek meg, amelyek feltétlenül szükségesek a hosszabbító készleteknek az élet-, vagyon- és üzembiztonság szempontjaiból biztonságos működtetéséhez. Ez a helyzet az egyébként egységes rendszert alkotó előírások sajnálatos félreértelmezéséből, illetve figyelembe nem vételéből adódik!

Ennyi bevezetés után először is tekintsük át, mely szabványok, és azok mely előírásai vonatkoznak a vizsgálódásunk tárgyát képező hosszabbító készletekre.

A termékcsoportra vonatkozó alapvető biztonsági és műszaki követelményeket és az azok teljesülésének vizsgálatára szolgáló eljárásokat és módszereket az MSZ IEC 60884-2-7:2012 jelzetű szabvány az MSZ IEC 60884-1:2007, és az ahhoz kapcsolódó MSZ IEC 60884-1:2002/A2:2014 jelzetű, „Csatlakozódugók és csatlakozóaljzatok háztartási és hasonló célokra 1. rész: Általános követelmények” című szabványok együttesen tartalmazzák.

A hosszabbító készletek fontos alkatrészei az oldalsó védőérintkezővel rendelkező kétpólusú, váltakozó áramú csatlakozódugók és csatlakozóaljzatok, amelyek méretelőírásait és kiegészítő műszaki követelményeit foglalják össze az MSZ 9871-2:2013 és az MSZ 9871-7:2013 jelzetű, hazai kidolgozású, magyar nemzeti szabványok. Ezek a szabványok vonatkoznak a hordozható csatlakozóaljzatok mellett az épületvillamossági installációs szereléseknél szerkezetekre (falakra, falakba, elosztókba stb.) rög-zített módon szerelt csatlakozóaljzatokra is.

1. ábra: Az üzletekben nagy mennyiségben jelentek meg olyan 10 A névleges áramúként megjelölt, 5 m-nél hosszabb készletek, amelyek 1,0 mm² keresztmetszetű vezetékkel vannak szerelve.

A vezetékhosszabbító készleteknél előszeretettel alkalmazzák a több csatlakozóaljzatot tartalmazó úgynevezett elosztósávokat, amelyek tartalmazhatnak további kiegészítő elemeket is, pl. kapcsolót, túlfeszültség-levezető varisztorokat, túlterhelés ellen védő kioldókat stb. Az elosztósávok kiegészítő méret- és műszaki előírásai, konstrukciós és szerkezeti-felépítési követelményei az MSZ 9873:1993 jelzetű szabványban olvashatók.

A hosszabbító készletek szintén fontos alkotórésze a jellemzően PVC szigetelésű, általános kivitelű, három vezető eret tartalmazó vezeték, amelynek előírásai az MSZ EN 50525-1:2011 és az MSZ EN 51525-2-31:2011 jelzetű szabványokban találhatók.

Végül, de nem utolsó sorban a termékkel kapcsolatban figyelembe kell venni a villamos berendezések és épületvillamossági installációk létesítési előírásaival foglalkozó MSZ HD 60364 jelzetű szabványsorozat vonatkozó részeit, valamint a háztartási és hasonló jellegű berendezésekhez használható túláramvédelmi megszakítók (kismegszakítók) követelményeit tartalmazó, MSZ EN 60898-1:2004 jelzetű szabvány szerinti előírásokat is.

Amint a felsorolásból látható, egy látszólag egyszerű termék biztonságos működtetésének feltételeit is nagyszámú szabványkövetelmény határozza meg.

Kössük most csokorba a fenti szabványok előírásai közül azokat, amelyek teljesítése feltétlenül szükséges a vezetékhosszabbító készletek megfelelősége érdekében.

2. ábra: A csatlakozódugón a 16/250~ adat van feltüntetve, míg a hordozható csatlakozóaljzatnál 10/250~, valamint P max 2500 W adatok szerepelnek.

3. ábra: Túl azon, hogy sem a megadott adatok, sem azok közlési módja nem felel meg a vonatkozó szabványok követelményeinek, ráadásul nem következetes, és félrevezető!

1. Az MSZ IEC 60884-2-7 szabvány 14.3. szakasz szerint: „Olyan többszörös, hordozható csatlakozóaljzattal szerelt vezetékhosszabbító készlet esetén, amely túláram-védőkészüléket nem foglal magában, a csatlakozódugó névleges árama legalább…egyezzen meg azon rögzített szerelés megfelelő csatlakozóaljzatának névleges áramával, amelyhez történő csatlakoztatásra a dugó való.” Magyarországon a rögzített szerelésű, ún. fali csatlakozóaljzatok 16 A névleges áramúak, ebből következően a hosszabbító készlet csatlakozódugójának is 16 A névleges áramúnak kell lennie.

2., Ennek a követelménynek megfelel a kétpólusú, oldalsó védőérintkezővel rendelkező, német konstrukciójú, úgynevezett „SCHU-KO” csatlakozódugó, amelynek a csatlakozóaljzattal együttes rendszerének bevezetése, majd szabványosítása hazánkban az 1950-es években kezdődött, és vonatkozó magyar szabványa az MSZ 9871-2 jelzetű szabvány. E szabvány „névleges értékek” című, 3. szakasza szerint: „Az ebben a szabványban megadott méretű és kivitelű csatlakozódugók és csatlakozóaljzatok névleges feszültsége 250 V, névleges árama 16 A, frekvenciája 50 Hz.”

3., Az MSZ IEC 60884-2-7 szabvány 6.2. szakasz szerint: „A vezetékhosszabbító készlet névleges árama a következő értékek közül a legkisebb legyen:

  1. a csatlakozódugó névleges árama, vagy
  2. a vezetékhosszabbító készletbe bedugaszolható valamennyi csatlakozódugó legnagyobb névleges áramainak számtani összege, vagy
  3. a túláram védőkészülék névleges árama.”

4., Az MSZ IEC 60884-2-7 jelzetű szabvány 101. táblázata – az MSZ IEC 60884-1/A2 jelzetű szabvány 20. táblázatával összhangban – a hosszabbító készletnek a csatlakozódugó által rögzített névleges áramából kiindulva, a készlet tervezett hosszát is figyelembe véve határozza meg a vezeték előírt minimális keresztmetszetét.

Csatlakozóaljzatok és csatlakozódugók

Egy kis kitérőt beiktatva szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy szaklapunk 2015. márciusi számában megjelent cikkünkben ismertettük a világ országaiban, Afganisztántól Zimbabwéig rendszeresített és legelterjedtebben alkalmazott csatlakozó dugókból és a hozzájuk illeszkedő aljzatokból álló, 14 féle csatlakozó rendszert. A csatlakozó rendszerek tárgyalása során bemutattuk azok konstrukcióját, kialakítását és névleges villamos adataikat.

A bemutatott csatlakozó rendszerek névleges áramértéke rendre 2,5, 5, 6, 10, 13 és 16 A, névleges feszültsége 110-127, 240 vagy 250 V AC lehet. A különböző névleges adatokkal rendelkező csatlakozó rendszerek elemei kialakításuk, szerkezeti felépítésük és mechanikai méreteik szempontjából nagyon különböznek egymástól, teljesítve az IEC 60884-1 jelzetű szabvány azon előírását, amely szerint a különböző csatlakozó rendszerek szerelvényei ne legyenek egymással összedugaszolhatók, azaz a csatlakozódugók csak a hozzájuk tartozó csatlakozóaljzatokba dugaszolhatók be!
A korábban már említett IEC 60884-1 jelzetű nemzetközi szabvány, amely a csatlakozó rend-szerek általános követelményeit tárgyalja, a konstrukciók egységesítési kísérleteinek kudarca miatt, éppen erre való tekintettel a csatlakozó rendszerek névleges értékeire vonatkozóan választékot sorol fel, és annak figyelembevételével határozza meg a megfelelő műszaki és biztonsági követelményeket, valamint az azok teljesülésének igazolására szolgáló vizsgálati módszereket.

Az eddigieket összefoglalva a következő megállapításokat tehetjük

A megállapítás: 
Az idézett előírások alapos tanulmányozása és értelmezése szerint megállapítható, hogy a hosszabbító készlet csatlakozódugója névleges áramértékének meg kell egyeznie azon rögzített csatlakozóaljzat névleges áramértékével, amelyhez rendszeresítették. Ez az érték az MSZ 9871-2 jelzetű szabvány előírása szerint 16 A! (A hosszabbító készletben alkalmazott csatlakozódugó kivitele és méretei kielégítik a hivatkozott szabvány követelményeit, tehát névleges áramerősség-adata kialakításának következtében 16 A! Amint a szóban forgó hosszabbító készlet leírásakor korábban már jeleztük, a csatlakozódugón 16/250~ adat van feltüntetve, tehát a szerelvény megadott névleges adatai megfelelnek az előírásnak.)

B megállapítás: A hordozható, oldalsó védőérintkezővel rendelkező egyszeres csatlakozóaljzat – amely a hosszabbító készletre van szerelve – névleges áramerősség-értékeként méretei és kialakítása alapján, a vonatkozó MSZ 9871-2 jelzetű szabvány előírása szerint 16 A adatot kell megadni! Mivel a szerelvényen viszont csak 10 A értéket tüntettek fel, a termék adatmegadása nem felel meg az említett jelzetű szabvány követelményének!

C megállapítás: Az előírások további értelmezése szerint a hosszabbító készlet névleges áramértékének meg kell egyeznie a csatlakozódugó névleges áramával, vagyis a kétpólusú, oldalsó védőérintkezővel rendelkező csatlakozódugóval és egyszeres vagy többszörös hordozható csatlakozóaljzattal szerelt, általános alkalmazásra szánt hosszabbító készlet névleges áramértékeként Magyarországon csak és kizárólag 16 A névleges adatot lehet megadni!

D megállapítás: Az eddigiekben feltárt hibák és a tárgyalt szabványtól való eltérések egyenes úton vezetnek az egymásra épülő, logikus felépítésű rendszert alkotó szabványelőírások helytelen értelmezéséhez! A hosszabbító készletekre vonatkozó, korábban már említett 101. számú táblázat adatait a forgalomban lévő termékek gyártói ugyanis helytelenül alkalmazzák! A megtárgyalt előírásrendszerből következően – a táblázat logikáját követve – akkor járunk el helyesen, ha a csatlakozódugó névleges áramértékével azonos értékűként meghatározva a hosszabbító készlet névleges áramát, az alkalmazandó vezeték keresztmetszetét ezen adat, tehát a hosszabbító névleges árama szerint határozzuk meg!

A forgalomban lévő termékek esetében viszont az az eljárás tapasztalható, amely az alkalmazni szándékozott vezeték keresztmetszetéhez kívánja illeszteni a hosszabbító készlet névleges áramát.

Az előzőkben meghatározott hosszabbító készlet (ld. C megállapítás) elkészítéséhez tehát 1,5 mm2 keresztmetszetű vezetéket kell használni!

5., A villamos berendezések és installációk létesítési előírásaival foglalkozó MSZ HD 60364 szabványsorozat szerint a csatlakozóaljzatok áramkörét a csatlakozóaljzat névleges áramához illeszkedő védőkészülékkel kell felszerelni és védeni. Mivel az installációs rendszer építésekor nem lehet tudni, hogy az adott csatlakozóaljzatból a felhasználó milyen teljesítményű fogyasztókészüléket kíván majd megtáplálni, az áramkörök alkalmazandó védőkészülékeként 16 A névleges áramú háztartási megszakítót kell beépíteni! Ehhez kapcsolódnak az MSZ EN 60898-1 szabvány előírásai, melyek szerint a megszakítóknak 1 óránál hosszabb ideig (ez akár több óráig tartó terhelés is lehet) vezetniük kell az ún. „megegyezés szerinti nem kioldó áramot,” azaz az 1,13×16=18,1 A értékű áramot.

A megszakítónak az előírások szerint viszont meleg állapotból indulva 1 órán belül (ez akár az előbbi terhelés után további 59 percig is tarthat) ki kell oldania az ún. „megegyezés szerinti kioldó áram”, azaz 1,45×16=23,2 A nagyságú terhelőáram hatására.

A fentiekben leírtak azt jelentik, hogy hiába van meghatározva az 1mm2 keresztmetszetű vezetékkel szerelt hosszabbító készletre 10 A névleges áram, és van ennek megfelelően 2300 W teljesítményérték megadva, semmi sem akadályozza meg a használat során azt, hogy a termék 181%-os tartós, vagy akár további 59 percig tartó 232%-os túlterhelésnek legyen kitéve!

Ez a túlterhelési állapot a hosszabbító készlet vezetékének tönkremenetelét okozhatja, amely sajnos tűzveszélyes helyzetet hozhat létre! Annak bizonyítására, hogy ez a vélemény nem csak egy elméleti eszmefuttatatás eredménye, emlékeztetjük olvasóinkat Nagy László Zoltán tűzoltó százados, tűzvizsgáló tollából a Villanyszerelők Lapja 2010. szeptemberi számában megjelent „Raktártűz hosszabbító-kábel túlterhelése miatt” című írására, és annak a fentiekkel azonos megállapításaira!

Az 1 és az 1,5 mm² keresztmetszetű vezetékekkel szerelt hosszabbító készleteken azonos környezeti, alkalmazási és terhelési feltételekkel összehasonlító méréseket hajtottunk végre.

Forrás: www.villanylap.hu |  Nádassy László okl. villamosmérnök

A következő tesztek is érdekelhetnek....

Régebbi tesztek