The Sisters of Mercy
forrás: A38
Szeptember 20-án a rockzene nagy fekete pillanata érkezik el: a hat évvel ezelőtti dupla A38-as koncertje után ismét Budapesten játszik a túlzás nélkül zseniális, egyben sajátos allűröktől sem mentes angolszász zenekar, a The Sisters Of Mercy.
Az egyszemélyes együttes, Andrew Eldrich komor hangulatú, irdatlan mennyiségű színpadi füsttel megtámogatott zenekara immár több mint harminc éve a gót, az újhullám és rock színtér megkerülhetetlen bandája. Hogy miért, arról pedig az őszi szezon egyik legsötétebb éjszakáján mindenki meggyőződhet, akinek nem mondanak semmit az olyan dalok mint a Temple Of Love vagy a Dominion/Mother Russia.
The Sisters of Mercyt immár harminc éve, 1980-ban alakította meg a zenekar egyszemélyes motorja (énekese-zeneszerzője-szövegírója-producere), Andrew Eldrich. A leedsi együttes egy teljes irányzatnak, a komor hangulatú, újhullámos alapokkal elegyített rockzenének mutatott utat és vált legfontosabb képviselőjévé. Pedig a The Sisters of Mercy a kezdetekben vajmi kevés küldetéstudattal rendelkezett. Az alapítók (a dobos Eldrich és a gitáros Gary Marx) egyetlen célja az volt, hogy valamilyen módon híres rocksztárok legyenek, és ennek egyetlen útja tűnt járhatónak: bekerülni a kor kulcsfontosságú, John Peel által szerkesztett rádióműsorába.
Nem sokkal később Craig Adams basszusgitáros és Ben Gunn gitáros (őt később a Dead or Alive-ból érkező Wayne Hussey váltotta) csatlakozott a zenekarhoz, Eldrich pedig az éneklésre koncentrált, ezért kiszállt a dobok mögül. Az élő dobot dobgéppel cserélték fel: azóta is ez a Doktor Avalanche-nek nevezett dobgép Eldrich egyetlen hű társa a The Sisters of Mercyben.
A Sisters of Mercy kacskaringós pályája során mindössze három sorlemezt készített. Ezek közül az első, az 1985-ben megjelent First and Last and Always egyben az induló felállás utolsó albuma volt. A lemezhez kapcsolódó turné során a tagok úgy összevesztek (egészen pontosan Eldrich veszett össze a többiekkel), hogy a Sisters of Mercy azonnal ketté is vált.
A tagok nagy része The Sisterhood néven kezdett koncertezni (elsősorban a The Sisters of Mercy számára írt, ám meg nem jelent számaikat játszva). Eldrichnek sem kellett több, ő is alapított egy Sisterhood nevű zenekart, gyorsan meg is jelentetett egy nagylemezt. Így jogi úton tette lehetetlenné a többiek működését. Akik viszont válaszul The Missonre keresztelték együttesüket, és ezen a néven futottak be meglehetősen fényes karriert.
Ám Eldrich nem csak a jogi csűrcsavarokban alakított elsőrangút, hanem – mint azt következő lemezével bebizonyította – a zenében is. Az 1987-ben megjelent Floodland lemez azóta is a műfaj egyik csúcsteljesítménye. A háttérbe szorult gitárokat éteri billentyűsfutamok, hideg, feszes ütemek váltották fel, egyvalami maradt csak a régi: Eldrich komor hangulatú, jellegzetes éneke és szövegei.
A The Sisters of Mercy a továbbiakban már csak egyetlen lemezt jelentetett meg, az 1990-es Vision Thinget, de ez nem jelenti azt, hogy megszűnt volna a zenekar. Andrew Eldrich, állandóan változó felállásban bár, de folyamatosan koncertezik a Sisters of Mercyvel. És – mint mondja – megtehetné, de nem sürgős számára az új lemez. Könnyen mondhatja: valóságos rock and roll-idolként egész korszakokat határozott meg személyisége. Akik hat éve ott voltak az A38 Hajó dupla telt házas koncertjén, bizonyíthatják, hogy az eltelt harminc év alatt a Sisters of Mercy mit sem vesztett intenzitásából: letaglózó, misztikus, elemi erejű koncertjei épp olyan hatásosak, mint valaha.
