Campus: Az első nap... avagy itt vannak a szegedi csajok

Campus, campus, campus

Szegedről két barátnőm is útra kelt, hogy velem Campusoljanak. Na, hát Szegedről nem egyszerű az út (érdekes Szegedre sem) Debrecenbe/ből: a vonat is nehézkes, a busz még durvább, és autóval sem egyszerű, főleg ha a tervezetnél később indulnak. Épp, hogy beestek és már indultunk is, hiszen 16:30-kor kezdődik a Pál utcai fiúk, akikre még 20 év távlatából is emlékszünk. Eldöntöttük majd ott eszünk valamit. Persze azt hozzá kell tennem, hogy a lépcsőházból mentem vissza a pdf formátumú jegyeikért, és mert nem vagyok babonás így eszembe sem jutott, hogy nem lesz szerencsénk.

Kiérkezvén gyors jegykiváltás, majd megosztottam a tegnapi tapasztalatomat: a fesztivál kártyára célszerű pénzt tölteni. Egyfelől mert ha elhagyod, nem a bankkártyádat hagyod el. Másfelől valamiért hiába paypass az a bankkártya, a fizető terminál vagy nem ismeri fel, vagy amíg gondolkozik mit is kezdjen vele, te leszeded a kávébabot, megpörköld, darálod, lefőzöd, megiszod és el is felejted, hogy kávéztál. Meg hát pénzbe sem kerül, ha kápéval töltöd fel, hiszen az 500 Ft letéti díjat visszaváltáskor visszaadják. Sőt ezt tudja fokozni a Campus szervezői csapata (halleluja!), mert most először találkoztam azzal a megoldással, hogy ha netán az utolsó napi hajrában, amikor teljesen józanul elhagyod a fesztivál területét és véletlenül elfelejted visszaváltani a kártyádat (mert úgy látod, hogy a világ összes embere a sorban áll a kártyájával), akkor sem kell sírni vagy kétségbe esni, mert október 31 –ig bizonyos helyeken még elfogadják – bár bukod az 500 forintos letéti díjat, de cserében lesz egy emlékkártyád. És nem utolsó sorban szép piros a színe. Meg kell azért jegyeznem, hogy hiányoltam a kis nyílást, rést, lyukat a kártyán. Ezzel alapból megnövelnék a Campus nyakba akasztó eladási számát, nekünk meg nem kellene zsebbe vagy pénztárcába tenni kockáztatván a ráülök és ohhjajj eltört a kártyám mozzanatot, vagy az elhagytam a tárcámat tragikomédiát. Ja, és persze a tapasztalt fesztiválozók nem a bejáratnál végzik el a feltöltést, hanem a fesztivál területén, mert a birkaszellem, na az kimerül a bejáratnál, így bent már sorban állás nélkül meg tudod ezt oldani. Hallgattak rám, így pikk-pakk megszereztünk mindent, ami a zavartalan fesztiválozásunkat biztosította. Mivel még csak fél négy volt szinte semmi nem volt nyitva. Volt cég, aki a nulladik napra ki sem jött, a többiek pedig még akkor pakolásztak.

Mikor harmadjára is azt mondta a limonádés, hogy még kb. 10 perc és hozzájuthatok a nedűhöz, eldöntöttem, hogy én bizony nem iszok limonádét. Végül egy 600 forintos lángosnál maradtunk, vagyis lángoskánál. Mert nem áldott meg az Úr nagy tenyérrel, de a lángost sem részesítette a megfelelő méretben, mert ha tetszik, ha nem a méret bizonyos szempontból a lényeg. Sebaj jól esett így is. Még az utolsó falatot rágtuk, mikor elkezdődött a koncert. Nos fél 5-re tenni és hétköznapra igazán kitolás, mind az együttessel, mind a rajongókkal szemben. De azért ülve-állva voltunk vagy százan. Lecsónak (mert szezonja van, hogy kedves barátomat idézzem) is fura lehetett, mert szinte minden felkonfnál szép álmokat kívánt vagy épp esti meséről beszélt. Gondoltam jelzek neki, hogy nappal van, de megvártam hátha rájön. Nem jött rá, de inkább ironikus volt ez tőle, mint sem reális. Sebaj, a lényeg, hogy volt egy-két szám ahol meglestem karomat, hogy látszódik is a libabőröm vagy csak a képzeletem játszik velem. Nos, a másik két lányhoz tarotzó karok is lúdbőröztek. Tény, hogy más setlistet állítottam volna össze, de biztos az ízlésemmel van a baj, mert szinte minden együttes, minden koncertjén ezt tenném.

A PUF után a Kiscsillag következett. Meg kell állapítanom, hogy a szervezők odafigyeltek a stílus egyezőségére, így nem is kellett rohangálni közöttük. Persze nekem semmi sem jó, mert hát Anna is jött Barbie-val, de nem ide. Miközben le- és felcuccoltak, kiszúrtuk a hőlégballont és persze nekünk fel kell arra szállni. Le is fixáltuk az időpontot, mert 10 perces intervallumban indították. Ez az időpont épp tízszer változott meg az indulásig. Meg persze elmentünk valami innivalót keresni (na nem azt a bizonyos limonádét). A kiszolgálás gyors volt, de a fizetés még a fesztivál kártyával is nehézkesre sikerült: pont négy kiszolgáló alkalmazott bűvölte és imádkozott halkan, de hatásosan, hogy másodjára ugyan sikerüljön. Biztattam őket, hogy lesz ez jobb is, és tény, hogy a második napra már sehol sem akadtam fent a fizetéssel. Na de vissza a Csillagokhoz. Jó volt, jó hangulat, kicsit már többen, mint a PUF-on. Persze jobb lett volna egy Kispál felállás, majd egy kis Sziámi+Kontroll csoport. De hát a múlt az múlt, a jelen meg jelen.

És a jelen átparancsolt a másik Nagyszínpadhoz. Igen itt kettő is van. Parancsolóm pedig Anna. Mert Annát szeretjük, és szereti a kamera, és ő is szereti a kamerát. Meg amúgy is ő egyszerűen berobban a színpadra, és nem lehet vele betelni. Vagyis én nem tudok vele betelni, pedig mindenki másképpen egyforma, ha nem lennél ki pótolna? Egy biztos: Annát nem lehet ma Magyarországon pótolni (véleményem szerint). Sokaknak durva, nekem meg szép. Vagy inkább érdekes. Fotóztam,énekeltem, ugráltam és fájó szívvel távoztam, mert hát fotózni csak az első három szám alatt lehet.

A Kowa következett a csillagok után, akitől nagyon mélyen filozofikus és önmegvalósító hangulatba kerültem. Hiszen Kowa nélkül még mindig nincs fesztivál. Debrecenben alsó hangon egy évben háromszor találkozhatunk vele. Kowában az a jó, hogy ő mindig hozza a szintjét. Nem hoz kimagaslóan jót, vagy nem hoz legalja bulit, hanem azt amit tőle várok, mindig megkapom. Sőt most talán a kivetítőn megjelent csakrameditáció ragadt magával, főleg az Új templom dalában, nem is tudtam hogy énekeljek (de jó, hogy én nem vagyok kihangosítva), vagy táncoljak (remélem nem vett a kamera), vagy csak álljak és gyönyörködve átszellemüljek, mert hát én nem ez a test vagyok, és kell a csakráimon keresztül energetizálni, plusz egyszer a testemet is el kellene hagynom némileg tudatosan.

Felnevettem, mikor megláttam a kivetítőn, ahogy felhívják a rajongók figyelmét arra, hogy a bal oldalt még van hely, igaz ehhez meg kell kerülni a placcot, és ha nem vagy magyar, akkor nem érted mit is akarnak közölni, de a lényeg, hogy ha nem férsz el, akkor menj át a másik oldalra! Közben pedig a hőlégballon is aktuális lett. Csalódásunkra nem repültük körbe sem a várost sem a fesztivált, pedig próbáltam megkérni a felvezetőt, hogy vágja el a kötelet épp úgy, ahogy Sanyi bácsit, a fűtőmestert is győzködtem, hogy szökjünk meg. De ellenálltam gyermeki és egyben ártatlan mosolyomnak, így kissé magasabbról láttuk Kowa rajongóit. Még jó, hogy a fotózással megbízott emberünk kapcsolt, hogy úgy fotózzon, mintha nagyon magasan lennénk, így akár el is hihetjük, hogy a fellegekben jártunk. Kedvesen megkérdeztem Sanyi bácsit, hogy nem unja-e hogy 4 napig fel, s le, mint Pom-pom. Azt mondta nem… de ezt kegyes hazugságnak vettem, így nem merültünk el ebben a témában, mert biztos minden embernek a vágya, hogy este 6-től alig józan embereket emeljen a magasba, akiknek legalább annyira vannak értelmes kérdései, mint nekem. Persze promózta magát az öreg, hogy van neki nagyobb is (mondom, hogy a méret a lényeg) amiben akár 10 ember is elfér, így ha gondoljuk, majd hívjuk. Bólogattam bőszen, pedig tudtam, hogy én ugyan fel nem fogom hívni.

Ezután tettünk egy jó nagy sétát. Na jó, rendben, nem volt nagy, de annál lassabb. A PG Csoport színházi előadására készültünk. A PG Csoport kb. olyan lehet, mint Szegednek a Nyers vagy a CPG. Stílusban nem feltétlenül, de eszmei értékben annál inkább. Eddig a kezdési időpontokkal minden rendben volt, itt viszont láthatóan nem stimmelt valami. Majd közel fél órás csúszás után az énekes, Jantyik Zsolt közölte, hogy ez a színpad erre nem alkalmas, így rögtönöztek. Ők jól érezték magukat, meg a nézők is. Na nem voltunk sokan, de a hangulat jó volt. És igen, éjszakára már jól jött a baráti taxis telefonszám. Igaz, útközben észrevettem, hogy van Campus járat, méghozzá három útvonalra, de nem néztem utána, hogy merre is megy, de gondolom útba esett volna valahogy a lakásom. Igaz, jegyet kellett rá venni, bár a hetijegyhez talán járhatna ingyenes jegy is. A Volt-on úgy volt, hogy aki a fesztivál idejére foglalt szállást, és volt belépője, kapott egy újabb karszalagot és jöhetett-mehetett annyiszor, ahányszor csak akart, na de ne hasonlítgasson az ember lánya, mert egy ide és egy oda. Magyarul: el kell menni minden fesztiválra és a jó ötleteket összeszedni, mert lehet hogy a lopás bűn, de ebben az esetben igazán hasznos is lehet.