Nissan Qashqai tesztünk ezúttal nem autópályán, vagy kifogástalan úton végzett vezetési beszámoló, hanem a hajdani Jugoszlávia területén készített Winnetou filmek forgatási helyszíne volt. Itt próbáltuk az autót a szinte járhatatlan utakon és regényekbe illő csodálatos környezetben.
Nissan Qashqai 1,6D Tekna automata teszt
KIFINOMULT KÜLSŐ FORMATERV
HIBÁTLAN VONALVEZETÉS
A Nissan tervezőcsapatai válaszoltak a tulajdonosok igényeire és elvárásaira, és a következő elegáns kiegészítéseket végezték el:
A napfényhez hasonló színhőmérséklettel rendelkező Bi-LED első lámpák jobb látást biztosítanak, míg az automata távolsági-fényszóró kapcsolásnak köszönhetően nem kell kézzel kapcsolgatni a fényszórót.
A 19″-os könnyűfém keréktárcsák páratlan stabilitást és tapadást tesznek lehetővé, és egy csipetnyi stílussal emelik tovább az autó fényét.
Amikor beszálltam az autóba, közvetlenül az elektromos Leaf után, akkor nagyon tudtam érezni a különbséget (a Leaf javára). A Qashqainak bizony volt hangja és kicsit keményebb és talán durvább is volt az elektromos négykerekűhöz képest. Ez az érzés persze hamar elmúlt, és mire hazaértem már tudtam élvezni az autózást.
Másnap már útra is keltünk egy hosszabb utazásra Dalmáciába. De ne repüljünk ennyire előre, mert be is kellett pakolni 5 személy számára röpke két hétre. Ez az igazi csomagtér teszt, nem pedig az, amikor leírjuk, hogy hány száz liter a csomagtartó mérete.
A férfi társaim tudják, hogy mi az amit a hölgyek nem tudnak. Az egyik a praktikus és kis táskába való bepakolás. Nálunk is ez volt. Előre sajnáltam az autót, hogy hogy fog ennyi cuccal fölmenni a kicsinek nem mondható emelkedőn, és a még nagyobb Velebit hegységen. Ott aztán előjön a nyomaték fontossága, hiszen nem mindegy, hogy 20 km/h sebességgel „száguldunk” fölfelé – és ráadásul záróvonal mentén, ami azt jelenti, hogy anyáznak mögöttünk a feltorlódott autósok -, vagy egyszerűen lazán a magunk tempóját tudjuk tartani. Ez a két kérdés volt bennem végig a csomagok bepakolása alatt.
Befért minden a búvárszemüvegtől a napernyőig, a strandlabdától a kamera állványig, a hűtőtáskától a rövidebb nyakú zsiráfig minden, ja és persze mi is öten.
PRÉMIUM KATEGÓRIÁS BELSŐ
TÖKÉLETES KÉNYELEM, TÖKÉLETES ELEGANCIA
A Nissan Qashqai okos belső jellemzői közé egyebek mellett a következők tartoznak:
– A súlytalanság által ihletett ülés
– Panoráma napfénytető
– Csomagtároló rendszer
– ThermaClear fűtött szélvédő
– Intuitív belső megvilágítás
– Kiváló minőségű anyagok
Elindultunk a sötét éjszakába meghódítani Dalmácia legszebb helyeit, és felkutatni a régi Winnetou filmek vadregényes szikláit valamint a filmben sok szerepet játszó csodálatos folyót.
Persze ez egy autó teszt és le kell írnunk az autóval kapcsolatos észrevételeinket. Hol is kezdjük? Az utazás több órája alatt is teljesen kényelmesek az ülések és nem éreztük „elülve” magunkat. A hátsó üléseknél is nagy hely volt a lábaknak még úgy is, hogy teljesen hátratoltam a vezetőülést. Bekapcsolt tempomatnál és a sávelhagyást jelző asszisztens aktiválását követően úgy siklott a túlterhelt Qashqai, mint kés a vajon. A futóműnek és a stabilizátornak meg se kottyant a nyaralásra induló magyar család. Kb. olyanok lehettünk, mint az NDK filmben a Go Trabi Go, akik a fél életüket magukkal vitték a ma már legendának számító Trabanttal.
Nagyon kényelmes és jó vezetni a Qashqait. A szervó elég kemény ahhoz, hogy megtartsa az autót kisebb aszfalt hibáknál, így nem kell erőből tartani a kormányt, amikor széttaposott aszfaltrészhez érünk magas sebességnél.
Az automata váltónál semmi extrát nem tudok írni. Hozza amit kell. Nem zavar a rossz időben lévő váltás, hiszen a legoptimálisabb fordulatnál vált, így nem fáj az, amit mondanak, hogy „az automata sokkal többet fogyaszt”. Szerintünk ez annyira nem jellemző, főleg nem hosszútávú utakon. Végig dolgozott a Dual klíma, hiszen a fekete autó úgy gyűjti a napfényt, mint hülyegyerek a katicabogarat. Egy szerencsénk volt, hogy az üvegek hővédősek, mert klíma ide, vagy oda, az ablak mellett ülők szétégnek, mint a grillcsirke. Tehát nekünk ezzel semmi gondunk nem volt, mert kellemesebb volt az út, mintha otthon ültünk volna a lakásban.
Az autó motorjának meg se kottyantak az emelkedők, de még a nagy Velebit hegység sem. Nem túlzok ha azt mondom élmény volt a szerpentines út fölfelé, pláne meg lefelé. Kicsit kiélhettem a bennem nyugvó Ifj. Tóth Janikát és keresgettem a határokat. Brutálisan megy a Qasqai fölfelé. A váltó pont annyira váltott vissza, hogy ne nagyon pörögjön a motor, viszont húzzon, mint egy igásló. Felfelé is süllyedtünk az ülésbe.
Lefelé a fékek szerepe volt hangsúlyosabb a motorral ellentétben. A kanyargós és sokszor visszafordítós utakon lehetőség szerint nem csak motorfékkel jöttem le és nem is csak az üzemi fékkel. Az utolsó pillanatig hagytam a karosszériát és a gravitációs erők kitörésének határán. (Persze az autóra és az utasaimra legmesszebbmenően vigyázva). Meglepően tartja a stabilizátor a karosszériát még így is, amikor többszörösére emelkedik a terhelés az egyik tengelyről a másikra. Fontos szerepe van ezekben a helyzetekben a blokkolás gátlónak, hiszen a hegyi kanyarok külső ívein mindig sok a por és a nagyon apró kavics. Ezen tapadást keresni szinte lehetetlen, főleg nagy sebességnél egy nehéz autóval.
Érdekes módon nem „bömbölt” fölfelé menet az autó motorja, amire nagyon kíváncsi is lettem, mert a hengerűrtartalom kevesebb, mint 1600 ccm a forgalmi szerint. Megérkezést követően nem sokkal bele is pillantottam, és megnéztem a Qashqai lelkét.
Több volt, amire vártam. Megszokott már sajnos, hogy csak egy nagy műanyag burkolatot látunk. Itt azért látszottak a nyomócsövek a generátor és minden, amitől él egy motor. Nekem ez tetszik, mivel a Wartburgokon és a Ladákon nevelkedett ember vagyok, aki anno még szerszámos láda nélkül nem indult el sehová. Szeretem látni mi az, amit a kormányon és a pedálokon keresztül uralok.
Megtaláltuk az Obrovac településen keresztül folyó Zrmanja folyót ami szerves része volt a Winnetou filmeknek. Ezen a folyón végighajózva és az eredeti helyszínt autóval is megközelítve értünk erre a mesés helyre, ahol szerintünk Nissan Qashqai soha nem járt eddig. A kanyonhoz vezető út elég rögös és kavicsos volt, amin 10-15 km/h-nál nem is lehetett gyorsabban menni, de minek is, amikor olyan csodálatos látvány tárult elénk, amit most az alábbi videón osztunk meg veletek. A film első részén novigrádi életkép egy kis halászfalu hangulatával, majd elindultunk Old Shatterhand és Winnetou nyomába.
Nagyon nem passzol ebbe a háborítatlan világba a kemény sziklák közé egy Nissan Qashqai, de ha belegondolok, hogy egy városi crossoverrel állunk szemben, akkor bizony a legjobb ahová hozhattuk az autót. A magas hasmagasságának köszönhetően nem kellett tartani attól, hogy egy kiálló szikla kárt okozzon, vagy a kipufogó lássa kárát a kiruccanásnak. Alá is feküdtem és láttam, hogy az egész „kipöfögő” gyönyörűen be van süllyesztve az alváz mélyedéseihez igazodva. Hasznossá vált a kipörgésgátló is, mert a kavicsos emelkedőn nem mindegy, hogy indulunk el.
Elég hosszúra sikerült a Qashqai teszt és közben nem tudnék olyat mondani, ami hátrány lenne, vagy akár zavaró. Szerintem igazi családi autó lett a a Qashqai, de akár csajozni sem utolsó.
Az autó átlagfogyasztása nekünk igazán elhihető, mert 1800 km távlatáról beszélünk városi, hegyi és autópályás módban egyaránt. Így utazva nagyon megpakolva jött ki a 6,4 liter, amin én is csodálkoztam, mert állandóan pöfögött a klíma is. Szóval ez, ha nem mi terheljük az autót, akkor simán 5 liter körül játszik. Egy ekkora járműtől ez több, mint főnyeremény. Főleg, hogy már 4.990 000 Ft-tól hazavihetünk egy zsír új Qashqait.
Mindent összevetve, egy nagyon sofőrbarát autót ismertem meg a Qashqaiban.
