Az EPSON jóvoltából kipróbálhattuk az L800 fotónyomtatót.

Már nagyon vártuk a készüléket, mivel ezt a típust már az idei Photo Expo-n kinéztük magunknak egy jó kis tesztre. Igazából ez nem egy multifunkciós otthoni nyomtató, hanem profi színvarázsló.

Tehát gyorsan ki is csomagoltuk a nem nagy dobozból. Maga a nyomtató könnyen elfér az íróasztalon. Az eddig használt nyomtatónk is egy EPSON, az SX szériából, ami méretben kisebb az L800-tól. Az L800 szélessége 53 cm, és a mélysége pedig 30 cm. A régi SX nyomtatónk szélessége 35 cm, ami csak azért kisebb, mert itt a nyomtatóházban vannak a tintapatronok. Az L800 már merőben más. Itt a ház jobb oldalán találhatóak a külső tintapatronok. Ezeket nem is patronoknak mondanám, hanem inkább kis festéktartályoknak. Ezekből hat szín van a legjobb színhűség elérésére.

Mint tudjuk három fő, és három mellékszín létezik. Ezekből a színekből bármilyen színt ki lehet keverni. Kék, piros, sárga főszínek, míg a narancs, zöld, és lila a mellékszínek. Gondoljuk ehhez már kell technikai tudomány, hogy pontosan annyit adagoljon a nyomtató a fotópapírra, hogy az megszólalásig megfeleljen az eredeti színhez.

Tehát fönt van az asztalon az L800. A telepítéshez a dobozban van egy CD, amit gyorsan be is tettem a gépbe. Az installálást automatikusan el is indítottam. Csak megbecsülni tudom a telepítés idejét, de kb. 6-8 percet vett igénybe. Ezután már meg is jelent a kis ikon, amivel megnyitható, és használható a nyomtató.

Kicsit féltem, hogy sokat kell kínlódni a vadi új nyomtatóval. Azt hittem majd nem akarja felismerni a gépem, vagy nem akar nyomtatni, vagy egyszerűen csak valami miatt nem működik. Valljuk be sokunk járt már így egy új készülékkel, amikor úgy gondoljuk, hogy nekünk nem kell elolvasni a használati útmutatót. Jelentem mi sem szoktuk 🙂

De meglepően egyszerű volt minden. A bekapcsolást, és a telepítést követően csak a gépemről kiválasztott képet beraktam az EPSON L800 virtuális képkidolgozó „sötétkamrájába”, és már tolta is ki a nyomtató az első fotót. Úgy 10 másodperc alatt készült el az első 10 x 15 méretű fotó.

Valami mesés! Szebb lett a kinyomtatott kép, mint a monitor index képe. Eddig arra mondtam, hogy szép a monitorom képe. Erre meg az EPSON L800 idézőjelben „állva hagyta” a monitorom képfelbontását. A következő az volt, hogy mindenkinek mutogattam, hogy milyen gyönyörű a minőség. Ezután a következő az ár, mert ha törik, ha szakad én ilyen gépen fogom a jövőévi koncert, és modell fotóim kinyomtatni.  Persze ha nem akarjuk az összes képet kinyomtatni a fotózásunkról, akkor egy CD-t is megnyomtathatunk az egyik fotóval, és mát mehet is a megrendelőhöz az adathordozón. Mindezekre külön szerkesztő program is van a telepítő lemezen.

Az ára elviselhető szintű a minőség tudatában. És persze annak fényében, hogy nagyon tinta takarékos. Na én gyorsan el is mentem egy toner szaküzletbe kíváncsiskodni. Mert hiába fogyaszt keveset ha közben meg aranyárban van hozzá a tinta.

A toner üzletben is az L800 reklámplakáttal találkoztam. Na gondoltam csak jó lehet ez a nyomtató. A tinta színenként vásárolható, ami nem patron, hanem egy feltöltő tubus. Ezt csak bele kell tölteni a felső nyíláson a tartályba, és go. Szóval egy ilyen 70 ml-es utántöltő 3100 Ft. Ja és eredeti EPSON tintáról beszélek, amivel akár 1700-1800 10 x 15 méretű fotót is kinyomhatunk. Tehát számoljunk! Hat tinta felöltés 6 x 3100 Ft azaz 18.600 Ft. Ezért a pénzért 1800 képet kapunk, ami így darabonként 10 Forint nyomtatási költséget jelent.

Persze ha veszel még egy profi fotópapírt is akkor 10 x 15 méretű kb. 20-25 Ft/db áron jön ki. Az A4 méret pedig 80 Ft /lap. Ezek így nem is olyan nagy összegek. Igazából egy fotósnak az EPSON L800 egy olyan társ, akit talán még a fotózásnál is jobban megszeret.

Szerintünk a nyomtatási minőség miatt No1 ez az L800! Talán vissza sem adjuk?

Egy kis technikai adat a készülékről