Sokan utálják, én viszont kifejezett szeretem azt, ahogy a „netnagytestvér„ figyel minket. Keress rá egy valamire, böngészd ugyanazt a témát, like-olj, majd figyeld nyitott szemmel mit is ajánl neked! Igen nincs intim szférád, és mindent tudnak rólad. Nos ha van titkolni valód, ne élj online életet, vagy szépen használd a biztonsági beállításokat! Halkan jegyzem meg, hogy ezeket is emberek tervezték, így van, aki minden kiskaput ismer. A lényeg, a lényeg, hogy vegetáriánus életmódot folytatok, és ezt a nagytestvér látja.
Egyik nap felugrott egy hirdetés: eddmost. Először arra gondoltam, hogy egy klikk és egyből megtudom, mit kell ahhoz ennem, hogy most rögtön ledobjak magamról 10 kilót, amit valljunk be nem az ünnepek alatt szedtem fel. Igen a januári időszak a nagy fogadalmak elkezdésének játszótere: lefogyok, nem iszok, nem dohányzok, tornázok, jó leszek. Így kis mosollyal a szám sarkában nyomtam egy bal egérgombot a megadott reklámra. A következő pillanatban néztem egy nagyot: kérem ez egy vegán oldal, és kész ételeket kínál és még indiai is. Ide-oda vándoroltam az oldalon és sehol sem találtam állatból származó összetevőket: meglepő. Aztán jött a hogyan vásárolj menü, ami mindent eldöntött. Ugyanis két alpontja is van az általános feltételeknek: egy az embereknek és egy az ügyvédeknek. Ekkor már nem csak mosoly volt a szám sarkában, hanem könnyek közt hangosan nevetve eldöntöttem: én ugyan utánajárok a dolgoknak.
Alig 24 óra alatt megegyeztünk és 48 óra múlva át is vettem a következő 10 napos ételcsomagomat az eddmost.hu jóvoltából. Közben persze száz meg száz gondolat merült fel bennem miközben az oldalt böngészve szinte már az orromban éreztem az illatokat. Mert igen: India. Fiatalkori nagy álmom, és többször átéltem már. Mert igen valljuk be a vegetáriánus illetve vegán kultúra nagy tudósai a hinduk. És amúgy is ott minden színes, és illatos, és zajos, és intenzív. És igen ott sok minden szennyezett, és szegény, és gazdag. És igen, ott minden szent, és nyugodt, és meditatív: namaste. Tehát megérkezett a csomagom és csak pakoltam ki a dobozokat. Láttam már pár fajtát ez érkezett termékekből keleti fűszer boltokban, de a vásárlásig nem jutottam el. Ha időm engedi, akkor főzök, ha nem engedi, akkor szenvedek, hogy mit is egyek, mert hazánkban még a tojásba is tesznek tojást a biztonság kedvéért, vagy egy kis állati zselatint az állaga miatt.
Az eddmost.hu csapata épp ezt a piaci rést találta meg és célozta meg. Bár ebben a kínaiak a királyok, akik még a kapszulás kávéfőzőkhöz is gyártanak cserélhető, mosható kapszulát (tény, hogy épp a kapszula lényegi kényelmességét veszi el használójától) a látszatra adó kapszulaimádóknak! Jó anyagias szemlélettel is megáldott az Úr, így egyből gyanússá vált nekem, hogy vajon mi is lehet a vállalkozás valós háttere. Titkon reméltem, hogy legalább egy vegetáriánus ember ott lapul az egyik asztal alatt.. de hogy két vegán és egy vegetáriánus?
Na, ennyire nagyot én sem mertem álmodni: pedig de! Összegezve ez a háttér információ, a honlap ember vs ügyvéd megközelítése, és az ételek lehetősége engem már megvett kilóra. Ha lehetett volna, egyből kinyitom az ételeket, csak hogy érezzem az illatokat. Persze lehetett volna, de addigra már ettem és amúgy is meditáljunk rá az előttem álló vegán kalandra. Jah, hogy mi a különbség a vegán és a többi vegetáriánus irányzat között? Senkit nem fárasztok (magamat sem) a laktó meg ovo magyarázatokkal. A lényeg, hogy a vegán nem eszik: állatot (igen a hal is állat), tojást, tejet, mézet. Tehát semmi állati származékot nem visz be a szervezetébe, mert élve szeretik az állatok szabadon ugrálva, szaladgálva. Én tejterméket fogyasztok, viszont hagymát és gombát nem eszek. Ez utóbbi kettő nem általános ebben a körben, így nem is vártam el, hogy hagyma nélküli ételek kerüljenek az asztalomra. A csomagot átnézve láttam, hogy jött desszert is, hiszen kértem ezt is. Mivel a hétre már megterveztem az ételeimet, így a csomag átvételét követő napon egy desszerttel kezdtem: édes hajdinakása sárgabarackkal.
Na, a hajdina megosztó dolog vagy szereted, vagy nem. Köztes állapot nincs. Én szeretem. Tény, hogy amíg nem találkoztam a Krisna-tudatúak böjt napjaival az ún. ekadasival – amikor nem esznek hüvelyes zöldségeket illetve gabonaféléket – azt sem tudtam, hogy létezik ilyen valami. De igen létezik és egészséges is ám. Viszont édes desszertként el sem tudtam képzelni. Lisztként használtam már, de így még „sohasenem”. Kibontottam és egyből megcsapott a hajdina jellegzetes, karakán illata. Mondom: vagy szereted, vagy nem. Persze kibontás előtt az előírásnak megfelelően megnyomkodtam az ételt tartalmazó zacskót, majd egy mozdulattal letéptem a megfelelő helyen és már kanalaztam is a tálkámba. Állagra valami ilyesmit képzeltem el, de a sárgabarackot nem találtam benne. Én a hajdinát nem főzöm túl. Épp úgy készítem, mint a rizst és így nem ragad össze. Az is igaz, hogy eddig csak, mint köret használtam, és ha belegondolok a tejberizst is jól megfőzzük, nem úgy, mint a köretnek valót. Kanalazás után betettem a mikróba.
Azt írja, hogy 3-5 perc. Rendben akkor legyen négy, mert az arany középutat javasolja Buddha is. A második perc környékén a hajdina illata mellett én már felfedeztem a sárgabarackot is. Csing, és letelt a négy perc. Átszedtem egy másik tálba, mégiscsak adjuk meg a módját. Számomra épp megfelelő a mennyisége, bár sokak szerint nem vagyok nagyétkű. Mondjuk, akkor miért is van rajta felesleg? Jah a mozgás hiánya és az édesség imádata a ludas.. nem, nem én vagyok a hibás, kérem, a körülmények áldozata vagyok! Igazán szeretem azt, ha az étel nem csak illatos, és finom, hanem szép is.
Olyan kevés dolog kell ahhoz, hogy gusztusos legyen (pont annyi, mint amennyi a gusztustalanhoz). Nos, a hajdinakása nem szép – még mindig nem zavar, mert szeretem – és egy kis ötlettel már indulhat is az országos miss hajdina versenyen. És akkor következett a kóstolás fázisa: igen érződik a barack íz is, de vajon hol van a barack? Érdekes, mert a szemem nem látja, de az ízlelőbimbóim igenis érzékelik. Sőt az utolsó előtti kanálnál már telítődtem is vele. Lehet csak nem kellett volna a miss verseny nevezéshez a konzerv sárgabarackkal tuningolni? De így olyan szép lett! Vagyis elindultunk a ronda, de finomtól és a jajj de szép, jajj de finomig jutottunk el. Mert kérem ebből tényleg nem hiányzott semmi sem: épp úgy volt jó, ahogy van. A honlapon ajánlják tízóraira, uzsonnára vagy a nagyétkűeknek ebéd utáni desszertnek. Én az uzsonnára szavaztam, bízván abban, hogy kibírjam majd vacsora nélkül. Mondom én, hogy minden felesleges kiló csakis mártírságból van rajtam! Másnap reggel nagyszerűen, egyszerűen indultam munkába, hiszen nem kellett magammal vinnem 2-3 dobozban az előre elkészített ételeimet. Ugyanis nap-nap után annyi cuccal járok, hogy a vonaton tuti mindenki hülyének néz: ha minden reggel elköltözik, ugyan minek jön vissza?!
Délben igazi fizika/kémia órán éreztem magam. Ugyanis a honlapon feltűnt, hogy a túrázókra is gondolnak, vagy azokra, akiknek vízen kívül semmi más nem áll a rendelkezésükre. Így ők is egy zacskó és egy kis tasak segítségével meleg ételhez jutnak. A fiúk nagy élvezettel vették kezükbe a tasakokat, és próbálták megfejteni mit és hova és hogyan. Szóltam, hogy a honalapon szépen le van írva (még én is megértettem), de közösen arra jutottak, hogy elmarad a kihívás, ha nem ők fejtik meg az angol leírást. A szavakat, melyeket esetleg nem ismernek, szépen kitalálják. Tény, hogy egy magyar szöveg csak elférne rá!
Na, de kísérletező férfiak (igen ilyenkor gyermekek) olvastak, gondolkoztak, megfejtették és már nyílt a nagyobb tasak. A kisebből kikerült a kisebb fehér, majd bele a nagyba, aztán a csomagolt étel, majd a gondosan kimért víz. Mondjuk megjegyeztem, hogy szemmérték lenne az igazi, mert a túrázók ritkán visznek magukkal mérőpoharat, de meg sem hallották hangomat. A tasak lezárása következett, és szinte egyből gőz keletkezett, a tasak felfújódott, és a kis lyukon először gáz/pára jött ki, majd víz. Nem, ettől nem kell megijedni, ennek így kell lennie. 12 perc után a szabadban kinyitottuk a tasakot és szerintem valami csoda folytán (a fiúk szerint nem csoda, hanem kémiai reakciónak köszönhetően) meleg, épp fogyasztásra alkalmas hőfokú étel került az asztalra.
És az illata? Igen, Istenem ez India, mert ott minden illatos, és színes és élettel teli. Volt, aki az ételes tasak oldaláról kaparta össze a rizs szemeket, a többiek meg szépen megvárták, amíg elrendezem, hiszen alig egy perc alatt széppé teheted a finom ételeket. Aztán én is megkóstoltam a Bombayi rizottó nevezetű mai ételemet. És igen, az illat összhangban volt az ízzel. A basmati rizs tökéletes állagú: puha, de nem szétfőtt, kemény, de nem rágós. És igen szép hosszú szemű. A burgonya, a répa és a többi zöldség is éppen rágnivaló, mert ugye minden vegetáriánus/vegán hallotta már azt, hogy majd szépen kiesik az összes fogad a sok puha ételtől, nem beszélve a rágóizmokról! A fűszerek hatására pedig éreztem bőrömön a Nap melegét. És hogy mit szóltak a többiek, akik nem elfogultak az indiai dolgokkal? A szavazás eredménye, a hol is lehet rendelni kérdés volt. Na és én honnan tudom – azon kívül, hogy éreztem – hogy a fűszerezés tökéletes? Evés közben nem szipogtam, de a végén egy orrfújást megengedtem magamnak, mert a közepesen csípős étel innen ismerhető fel.
Összegezve: ha szereted az indiait, ha nem kóstoltad még, de érdekel, ha vegán vagy és nincs időd, vagy ha csak érdekel, hogy lehet másképpen is enni, próbáld ki!
Jó étvágyat, találkozunk egy hét múlva újabb két étellel.
