Ahogy az idén megjelentek az első szaloncukrok, ezzel együtt a vágy is megjelent a tesztelők családtagjainál. Úgy éreztük eljött a mi időnk. Feltettünk egy körkérdést, kinek mi a kedvenc? Mintha egy vízcsapot nyitottunk volna ki úgy özönlöttek a válaszok és az ízek kavalkádja.

Főszerkesztőnknek, aki a szaloncukrok nagy barátja felmerült a gondolat, teszteljük a piacon kapható szaloncukrokat. Mivel ebben az időszakban az üzletek fuldokoltak a cukrokban, arra gondoltunk, hogy ez egy egyszerű dolog lesz. Levélben megkerestük a gyártókat, hogy vállalnák-e a termékeik megmérettetését? Közben, hogy azért tájékozódjunk is, folyamatosan csipegettük a piacon kapható termékeket. A vélemények igen sokfélék voltak.

Eltelt pár nap és figyeltük a bejövő leveleket, de legnagyobb sajnálatunkra egyetlen cég jelezte, hogy vállalja a tesztet. Nem voltak túlzó kéréseink csak néhány áruminta, amit tesztelhetünk. Ez a cég a GLÓRIA  szaloncukrot gyártó Vikingo Kft volt.  Honlapjukon már láttuk, hogy hány  féle ízben készítik kedvencünket, de arra mi sem számítottunk, hogy munkatársunk  három karton szaloncukorral fog megérkezni. A cég tulajdonosa nem sajnálta a tesztelni valót tőlünk. Ezt a bőséget látva úgy döntöttük, hogy mivel mindannyian családosak vagyunk, az összes családot bevonjuk a tesztelésbe. Abban mindannyian megegyeztünk, hogy a csomagolás  ízléses, odavonzza a tekintetet és a  szín összhangban van a benne lévő ízzel. És akkor most következzenek a vélemények, ízek szerint.

Elsőként a szakember véleménye:

A mai átlagos összetételekhez képest ahol az E betűs  számok  között nem látszik a valódi tartalom, a GLÓRIA címkéjét  örömmel olvastam… „na végre”.  Igyekeztek a teljesen szintetikus anyagokat mellőzni,  természetes és természetazonos anyagokat használni. (Például pálmanövény eredeti olaj és zsiradék használata). Széttörve és megkóstolva a terméket a tapasztalatok alapján arra számítottam, hogy egy durva ízű és agyonszínezett  tartalom lesz benne    –az epres rózsaszín, a szilvás lila, az almás zöld –  de nagyon kellemesen csalódtam. Mindegyik ízhez tartozó szín, természetes volt, az ízekről nem is beszélve.  Szép volt GLÓRIA, csak így tovább… (Bettina, élelmiszer mérnök)

Továbbiakban a laikusok, műkedvelők és Gombóc Artúr J

Rumos-kakaós: Nagyon kellemesen krémes, a rum íze dominál. (Betti kedvence)

Alma-fahéj: Már kívülről fahéj illata van az íze viszont pikáns savanykás íz. A végén a fahéj íze marad.

Eper-tejszín: Már a csomag felbontása után ínycsiklandozó eper illat terjenget, az íze pedig egy tál tejszínhabos eperre emlékeztetett.

Vajkaramella: Fantasztikus dióba hajló sima íz harmónia. (Ildikó kedvence)

Fahéjas szilva:  Kívülről az illata sima csoki, de az íze kárpótol mindenért….

Marcipán: Ez egy egyszerű marcipán íz, semmi különös, de finom.

Mogyoró: Kívülről csoki illat. Csak hosszas ízlelés után jön elő a mogyoró íze, viszont sokáig megmarad a szájban. Hmm…

Csoki-tejszín: Egy sima csokoládé, de finom krémes íz.

Kókusz:  Már a zacskó felnyitása után megcsapta az orrunkat a kókusz finom és összehasonlíthatatlan illata. Ez fokozódott a cukor felnyitása után. Az íze, fenséges és ugyanolyan mennyei, mint a közkedvelt Bounty csokinak. Megkockáztatom, hogy még finomabb. (Ez mindenkinek ízlett).

Gesztenye: Kívülről finom süti illata van, de nem konkrét gesztenye. Az íze finom sima harmonikus.

Zselés citrom és narancs: Finom pikáns és friss citrus íz, csokival körítve.

Végkövetkeztetés: Én továbbra is erre fogok vadászni évről-évre (T.Rex-nek az összes ízlett) De döntsön mindenki saját ízlése szerint. Mert ugye ahány ház, annyi szokás. Mert csak az a legjobb szaloncukor, ami már a karácsonyfa feldíszítés előtt elfogy.

Nálunk a Glória lett a No1 szaloncukor!

Azért nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a szaloncukor gyártók közül csak a Glória merte a nevét adni a teszthez. Mit jelenthez ez?

Nem tudjuk, de magáért beszél. Addig is jó készülődést, és sok sok finom szaloncukrot, és ünnepeket kívánunk!

És így a végére egy kis történelem

A szaloncukor ősét (a fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból, felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza) a franciák a XIV. században kezdték el készíteni, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítéssel, a XIX. század első harmadában érkezett Magyarországra, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is. A franciapapillote (hajcsavaró papír, papírhüvely) nevű fondant-cukorka (folyadékkal töltött cukorka) sztaniolpapír csomagolásának belsejére aforizmákat nyomtattak. 

Magyarországon kezdetben a szaloncukrot kézzel készítették, de a 19. század végén megjelentek az első fondantkészítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárában működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda számára.

„Jókai még szalonczukkedlinek nevezte a szaloncukrot, ugyanis a cukorka neve a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar-franczia szakács és vállalkozó »A legújabb házi czukrászat« című kézikönyve, amelyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananász czukorkák, szaloncréme-bonbonok, szalon-marasquin-czukorkák, szalon-pisztácz-czukorkák.”

Kugler Géza az 1891-ben megjelent „Legújabb nagy házi cukrászat” című könyvében már 17-féle szaloncukor-receptet írt le. A magyar cukrászdák szaloncukrait a vevők készletről vásárolhatták vagy meg is rendelhették. A megrendelő határozhatta meg, hogy milyen ízű szaloncukrot, milyen színű szaloncukorpapírba, valamint milyen színű és minőségű (sima vagy préselt mintájú) sztaniolba csomagolva kéri. 

A szaloncukor-készítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az ún. ricselő gép már ezt is megoldotta. A régi, híres cukrászdákban az inasok feladata volt a rojtozó gépet működtetni. A legnevesebb cukrászdákban óriási mennyiségű szaloncukrot készítettek. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, és az így keletkezett mélyedésbe öntötték a folyékony főzött cukormasszát. A cukor megdermedése és megszáradása után csomagolták a szivárvány minden színében pompázó csillogó sztaniolpapírba.

Ma gyakorlatilag speciális magyar hagyomány a szaloncukor használata a karácsonyfák feldíszítésekor, így ez az édesipari termék hungarikumnak tekinthető. Forrás: Wikipédia