Vannak helyzetek, amikor az ember pontosan tudja, hogy nem ő a célcsoport.
A Harry Potter™: A Kiállítás előtt állva valahogy én is így éreztem magam.
Nem azért, mert ne szeretném Harry Potter világát. A filmeket természetesen láttam, sőt többször is. Tudom ki Harry, Hermione és Ron, felismerem Dumbledore-t, Hagridot vagy Voldemortot, de a könyvek valahogy kimaradtak az életemből. Ezzel szemben a 12 éves fiam igazi rajongó. Nemcsak látta a filmeket, hanem az összes könyvet is elolvasta. A 10 éves testvére ugyan még nem jutott végig az egész könyvsorozaton, de a filmeket kívülről fújja, és sokszor olyan részleteket is észrevesz, amelyek mellett én gond nélkül elsétálnék.
Így vágtunk neki a hétvégén a szentendrei Harry Potter™: A Kiállításnak.
Őszintén szólva nem igazán tudtam, mire számítsak. Az interneten már láttam néhány fotót és videót, tudtam, hogy nem egy egyszerű kiállításról van szó, de az ember ilyenkor mindig kicsit tart attól, hogy a marketinganyagok többet ígérnek, mint amit végül kap. Már az érkezés után néhány perccel világossá vált, hogy ezúttal erről szó sincs.
A parkolás gördülékenyen zajlott, a személyzet kedves és segítőkész volt, a regisztráció pedig meglepően gyorsan ment. Ami különösen tetszett, hogy annak ellenére, hogy rengeteg látogató érkezett, egyszer sem éreztem azt, hogy tömegnyomorban kellene araszolnunk. A szervezők láthatóan nagyon átgondolták a látogatói útvonalakat, ügyesen osztották el az embereket, így mindenki kényelmes tempóban tudott haladni. Ez egy családos programnál bizony sokat számít.
Már a belépéskor elkezdődik az élmény. A látogatók saját profilt hozhatnak létre, kiválaszthatják a hozzájuk legközelebb álló házat, majd egy interaktív karkötő segítségével pontokat gyűjthetnek a kiállítás különböző állomásain. A gyerekeim már itt teljesen izgalomba jöttek. A nagyobbik természetesen azonnal tudta, melyik házba szeretne tartozni, a kisebbik pedig ugyanilyen magabiztossággal magyarázta el nekem, hogy miért nem oda kellene kerülnie.
Néhány perc múlva pedig már tényleg úgy éreztük, mintha beléptünk volna a varázsvilágba.
Ami az első pillanattól lenyűgözött, az a kiállítás mérete és kidolgozottsága volt. Ez nem néhány vitrinből és pár poszterből álló tárlat. Több mint húsz különböző terem és installáció vezeti végig a látogatót Harry Potter világán, ráadásul úgy, hogy közben folyamatosan azt érezzük: itt minden részletnek jelentősége van.
A korai termek még inkább bevezetnek bennünket a történetbe. Megismerhetjük a varázsvilág kialakulását, láthatunk különleges könyveket, relikviákat és olyan háttéranyagokat, amelyek segítenek feleleveníteni a történetet azok számára is, akik esetleg nem tudják kívülről az összes fejezetet. Nekem például kifejezetten jól esett ez a ráhangolódás.
Ahogy haladunk előre, egyre inkább megnyílik előttünk Roxfort világa.
A Roxfortot bemutató termek különösen látványosak. A kastély makettje, a mozgó képek hangulatát idéző megoldások, a Tekergők Térképe, a Fúriafűz, a dementorok és számos ikonikus helyszín olyan részletességgel jelenik meg, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy hosszú percekig csak állok és nézem a környezetet.
A gyerekeim persze ilyenkor folyamatos idegenvezetést tartottak.
– Apa, ezt nézd!
– Apa, emlékszel erre a jelenetre?
– Apa, ezt a könyvben egyébként teljesen másképp írták!
Az utóbbi mondatnál általában csak mosolyogva bólogattam.
A Nagyterem az egyik leglátványosabb része az egész kiállításnak. Nyilvánvalóan lehetetlen lenne a filmekben látott gigantikus méreteket teljes egészében reprodukálni, de a hangulatot egészen elképesztően sikerült visszaadni. A fények, a díszletek, az egész tér kialakítása olyan érzést kelt, mintha bármelyik pillanatban megkezdődhetne az évnyitó ünnepség.
Külön tetszett, hogy a négy ház is kiemelt szerepet kapott. A Griffendél, Mardekár, Hollóhát és Hugrabug saját installációkkal jelenik meg, miközben a Teszlek Süveg környékén szinte folyamatos a fotózkodás. A gyerekek természetesen itt is hosszú percekig vitatkoztak arról, hogy ki melyik házba tartozna valójában.
A kiállítás egyik legnagyobb erőssége azonban mégsem a díszletekben rejlik, hanem az eredeti filmes kellékekben és jelmezekben.
Itt értettem meg igazán, miért rajonganak ezért a tárlatért világszerte.
Harry, Hermione, Ron, Draco Malfoy, Piton professzor, Dumbledore és számos más szereplő eredeti ruhái szinte karnyújtásnyira vannak a látogatótól. A filmekben ezek a jelmezek természetesnek tűnnek. Itt viszont olyan részleteket fedez fel az ember, amelyeket korábban észre sem vett.
A kézzel készített varrásokat.
A kopásokat.
Az anyagok textúráját.
Az apró díszítéseket.
A különleges gombokat és hímzéseket.
Sokszor percekig néztük ugyanazt a ruhát vagy kelléket, mert egyszerűen hihetetlen volt belegondolni, hogy ezeket láttuk éveken keresztül a filmvásznon.
A vitrinekben látható varázspálcák szintén különleges élményt nyújtanak. Nemcsak Harry vagy Voldemort pálcája szerepel a kiállításon, hanem számos más ismert karakteré is. Ugyanez igaz a különböző mágikus tárgyakra, tankönyvekre, relikviákra és filmes kellékekre.
A gyerekeim sokszor pontosan tudták, hogy egy-egy tárgy melyik jelenetben szerepelt.
Én pedig sokszor azon kaptam magam, hogy újra kedvem támadt végignézni az összes filmet.
A Harry Potter-univerzum mellett természetesen a Legendás állatok világa is jelentős szerepet kapott. Az ehhez kapcsolódó jelmezek és kellékek ugyanolyan magas színvonalon kerültek bemutatásra, mint a klasszikus Harry Potter relikviák. Aki szereti az univerzum kibővített történeteit, annak ezek a részek legalább akkora élményt jelentenek majd, mint maga Roxfort.
A gyerekek számára természetesen az interaktív részek jelentették az egyik legnagyobb vonzerőt.
Lehetett mandragórát ültetni, különböző mágikus feladatokat teljesíteni, kviddiccsel kapcsolatos ügyességi próbákon részt venni, bájitalokat készíteni és pontokat gyűjteni.
Minden egyes állomást kipróbáltak.
A nagyobbik szinte versenyt csinált a pontgyűjtésből.
A kisebbik pedig egyszerűen csak élvezte az egészet.
Itt azért maradt bennem egy kis hiányérzet.
Nem azért, mert kevés lett volna a játék.
Éppen ellenkezőleg.
Inkább azért, mert szinte minden feladat túl könnyű volt. Gyakorlatilag mindenki sikeresen teljesítette az összes próbát. Nem igazán volt kihívás, nem volt olyan érzés, hogy valaki különösen ügyes vagy különösen felkészült lenne.
Szerintem remek ötlet lenne, ha a végén azok a gyerekek, akik minden állomást teljesítettek, kapnának valamilyen apró emléket. Nem kellene nagy dologra gondolni. Egy matrica, egy kis Roxfortos oklevél vagy egy egyszerű kitűző is óriási örömet okozna. Pár forintos tétel lenne, de hatalmas plusz élményt jelentene a legkisebb látogatóknak.
Persze a kiállítás végén vár még egy utolsó próbatétel.
A hivatalos Harry Potter ajándékbolt.
És amikor azt mondom, hogy hivatalos Harry Potter ajándékbolt, akkor tényleg minden megtalálható benne, amit egy rajongó csak elképzelhet.
Varázspálcák.
Ruházat.
Sálak.
Bögrék.
Játékok.
Gyűjtői tárgyak.
Dekorációk.
Kulcstartók.
És még hosszasan lehetne sorolni.
A kínálat elképesztő.
Az árak szintén.
A nagyjából négyezer forintos kulcstartóktól egészen a közel kilencvenezer forintos üveg Harry Potter figurákig minden megtalálható. Nyilván nem kötelező vásárolni, de nehéz ellenállni, különösen akkor, amikor két lelkes gyermek áll mellettünk csillogó szemekkel.
A jegyárakról is érdemes néhány szót ejteni.
Nem olcsó program.
Ezt kár lenne tagadni.
Ugyanakkor a látottak alapján teljesen korrektnek érzem az árakat. Egy ilyen méretű, ilyen minőségű, nemzetközi színvonalú kiállítás megszervezése óriási munka lehetett. A díszletek, a technikai megoldások, az eredeti relikviák, a személyzet és az egész szervezés minősége alapján egy percig sem éreztem azt, hogy ne kaptuk volna meg a pénzünkért azt, amiért érkeztünk.
Ez egy európai színvonalú kiállítás.
És bizony európai árakkal érkezett.
A végső családi verdikt nálunk teljesen egyértelmű volt.
A 10 éves fiam imádta.
A 12 éves Harry Potter-rajongó fiam szintén imádta.
És őszintén szólva én is remekül szórakoztam, pedig nem is én voltam a célközönség.
Ha valaki rajong Harry Potter világáért, akkor ez gyakorlatilag kötelező program. Ha csak a filmeket látta, mint én, akkor is fantasztikus élmény. Ha pedig gyerekekkel érkezik, akkor szinte garantált a siker.
Köszönjük a szervezőknek a meghívást és az élményt! Remélem, hogy még sok hasonló színvonalú, nemzetközi kiállítás érkezik Magyarországra a következő években.
Aki teheti, ne halogassa.
Június 28-ig még nyitva állnak Roxfort kapui.
További információk, jegyvásárlás
