Az egész úgy kezdőtött, hogy Panasonictól hirtelen ötlettel vezérelve kértünk két objektívet tesztre. Ekkor még fogalmunk sem volt, hogy mit is kezdünk vele, hiszen annyi időnk se volt, hogy kiálljunk a napra, nem hogy még obikat teszteljünk.
A két objektív, ami érkezett a LUMIX 12-35 f 2,8 és a fényerős 12-25 mm-es f 1,7 nagyágyú.
A doboz elég strapabíró és biztonságosan rejtette a lencséket. Az én érdeklődésem fókusza a 12-25 felé irányult legjobban és ez lett az első, amit a saját fényképezőmre tekertem.
Az én gépem egy MILC, tükör nélküli digitális fényképező ami típusa szerint O-MD E-M1 Mark II, szóval Olympus. Ez a gép kompatibilis a LUMIX 4:3 rendszerével, persze fordítva is. Na de ebbe most nem akarok nagyon belemerülni. Végül a két objektívet egy hotel fotózáson próbáltam ki és nem titkolom, de vittem a saját „vasaim” is, hiszen nem akartam bármi szinten is beégni.
A nagyágyút gondoltam a fő irányvonalnak, vagyis a 12-25-ös objektívet, hiszen kell az a kis zoom tartomány és mégjobban az 1,7 fényerő. Akiknek ez az 1,7 izé nem mond semit, azoknak egyszerűbb ha úgy írom, hogy minél alacsonyabb az objektív „f” érték, annál kevesebb fénynél is szép képeket tudunk készíteni.
Ez az 1, 7 érték a prémium objektívek sajátossága, ami az árban is jelentősen mutatkozik. Persze nem csak ezért jó az alacsony f érték, hanem ílyen értéknél a téma háttere is szépen elmosódik. Ez a portrék sajátossága, de sok más helyzetben is jól el lehet játszadozni azzal, ha az 1, 7 értéket magasabbra állítjuk. Na ilyenkor a háttér egye élesebb lesz. Na de nem akarok nagyon a szakmázásba belemenni, hiszen ezt mindenki tudja, aki arra a szintre lép, hogy prémium objektíveket keres.
Szóval eljött a fotózás és akármilyen állványt nem lehet használni, mivel a 12-25-ös objektív tele van anyaggal. Olyan szinten orrnehéz a fényképező, hogy egy sima gömbfejes fotós állványnak feladja a leckét. De nem csak ez, ami azonnal problémát okozott, hanem az is, hogy bárhová leteszem a kis nagylátót, azonnal bukik orra a géppel együtt. Persze tudom, hogy előre döntve sem lesz semmi baja, hiszen ezek munkára vannak tervezve és ezért sem műanyag, hanem fém, de azért a teszt termékre jobban vigyáz az ember, mint a sajátjára.
Az első fotó utáni reakcióm „huub@meg!” Olyan pontos és talán még ezen nem is ájuldoztam volna, hiszen nem ez az első pontos objektív a fotózás világtörténetében, hanem a rajzolat! Nem tudom megfogalmazni, de mesés és már el is döntöttem, hogy nem lesz obi csere és a régi obim most szabadnapot kap.
Így maradt a 12-25, Olympus váz kombó és nekiláttam a munkának. Jó, olyan nagyon jó megmarkolni a gépet az obinál fogva, mert biztos a fogás. Pár óra fotózás után az lett az eredmény, hogy megszerettem az objektívet.
A viszonylag nagy mérete sem zavart már, hiszen minden fotós tudja, hogy az egyik legfontosabb az, hogy a megrendelő azt lássa, hogy milyen nagy a technika, mert azt hiszik ettől válik valaki profivá. Pedig a micro 4:3 rendszer, vagyis a Milc gépek pont nem a méretbeni nagyságukkal hódítják a piacot, hanem a kicsi és teljesen személyre szabható mivoltukkal, sebességükkel és csendes üzemmódukkal. Nekem nagyon bejött a 12-25-ös objektív a szuperjó fényérzékenységével. Nagyon elgondolkodom, hogy megtöltöm a malacperselyt szép lassan, vagy írok a Mikulásnak, mert a mérete ellenére nagyon hiányzik. Sajnos vissza kellett adni, hogy mások is reájöjjenek mekkora „vas” lett!
12-35 f 2,8
Már majdnem elköszöntem, de…. A kis tesó zoom-os 12-35 f 2,8 -as is nálunk volt teszten. Ez az objektív is fémházas, mint az előző, csak itt már nagyobb a zoom tartomány. Ez az objektív, ami minden fotós táska tartozéka kell, hogy legyen.
A fix 2,8 fényerő a határeset nekem. Valljuk be azért indulhatna 1,8-től is, de ez nem kívánság műsor. Nem akarok összehasonlítgatni, de kísértetiesen hajaz az M.Zuiko 12-40 f 2,8-as objektívre. Habár az egy igen jól eltalált pro objektív és a 300 ezres árával nagyon jól pozícionált.
Úgy gondolom, hogy mégis inkább a Lumix keresi a kapaszkodót az M.Zuiko felé. Árában sikerült elérni, sőt meg is előzi az M.Zuiko-t, hiszen 330.000 Ft körül lehet megvenni.
Talán csak az ár tekintetében előzte meg az én meglátásom szerint, mert a minőségben egy légypiszoknyit alatta maradt az M.zuiko-nak.
De ezért nem mondható rossz obinak, sőt!
Jól kézre esnek a gyűrűk, olyanok, amit elvárunk ettől a szegmentsől. A képek rajzolata is elfogadhatóan jó, és nem igazán tudok kötekedni. Ha valami azt tudja, amit elvárunk a specifikációk után, akkor nem nagyon tudunk labdába rúgni teszteléssel kapcsolatban. Oké a 12-35mm -es objektív olyan, hogy kell ez a táskába, mert nem csak fotózásra, hanem videó készítésre is kiválló!
A Panasonic Lumix „bandatagoknak” ez egy kötelező darab!
