Most ismét nagy örömünkre egy új jövevényt üdvözölhetünk a tesztlaborban – na meg persze otthon, ez az SP1 elnevezésű Bluetooth hangszóró.
A weboldalon már találkoztam az SP1-gyel és gyorsan elkezdtem kutatni a YouTube-on is, hogy mi fog nálam landolni.
Sok szépet és jót hallottam róla, azonban egy nagy kérdés volt bennem. Ha már van egy ilyen kis hangszóróm, vajon a hangja is meggyőző lesz, és nem csak a kinézete? Kiindulva az előző héten tesztelt Pulse-ból, elhessegettem ezeket a gondolatoka. Tehát jöjjön a szokásos tematika.
Csomagolás
Megérkezik a kis csomag. Tényleg pici – nem is sejtené drága párom, hogy mekkora hangerőt csoportosítottam haza egy hétre… 🙂 Na de ne rohanjunk előre. Szóval visszatérve a csomagra, kapunk egy átlátszó kis plexi dobozt (ami külön védőfóliával körbe van tekerve – na, ilyet még nem láttam, hogy még a dobozt is védik). Alján ugyancsak plexi díszeleg, azonban már fehér színben, és ezt az egészet még körbe- veszi egy papír dobozka, amiből a sok-sok (na, jó nem, csak 2) tartozékot is kibuktathatjuk.
A doboz tartalma
Lefejtve a tényleg temérdek csomagolást (ami pici szívfájdalmat is okoz, mert nagyon tetszetős), előbukkan két kábel, egy a töltésre szolgáló microUSB illetve a vezetékes összeköttetést biztosító jack hosszabbító. Mondjuk tök jó, hogy ilyet is raknak bele, meg szép is, ráadásul ez is lapus kábeles, de nem értettem a logikát benne.
Miután kifosztottam a tálcát, jöhet annak is a szétszedése, mert, hogy nagyon szépen kis beakasztókkal van hozzáfogatva az SP1-et védő átlátszó plexihez. És lássunk csodát, kezembe kaparinthattam a következő egy hét mumusát…
Először mikor kézbe vettem a hangszórót, azonnal látni lehetette, hogy valami gumi-borítást kapott. Ami nem feltétlenül rossz ötlet, főleg, ha abból indulunk ki, hogy ezt a zenedobozt cipelni is akarom a lakásban, netán még a konyhában is meg akarom fogdosni főzés közben. A felület könnyen tisztíthatónak tűnik, azonban ebben az egy hétben nem főztem sokat, így nem is nagyon koszolhattam be. A hangszóró elején – megkockáztatom – fém rácsozás található, ha nem fém, akkor nagyon-nagyon jó utánzat. Pontosan, hogy mi adja a doboz vázát, sajnos nem sikerült kiderítenem, mert nem nyitottam fel az SP1-et. Gondolom vagy műanyag, vagy valami fém lehet. A jobb oldalán találjuk a töltést szolgáló microUSB bemenetet, a bekapcsoló gombot, amivel, ha bekapcsoljuk az eszközt, fehéren világít, valamint a jack aljzatot. Tetejére a legfontosabb funkciók kerültek, így a hangerőszabályzás és a hívás felvétele és lerakást szolgáló gombok. Érdekes, hogy bár hasonlóan, mint a Pulse fejhallgatónál, csak arra számítunk, hogy egy vezeték-nélküli jó minőségű valamit kapunk, az Antec mérnökei, mégis továbbgondolták és létrehozták azokat az eszközöket, amelyek valóban hasznosak lesznek számunkra. Mert ha főzök, akkor nem tudom tartani a telefont. Ezért megnyomom a gombot a közepén és máris telefonálhatok – többször is rákérdeztem, hogy amikor beszélek, jól hallanak-e. Ezt ugye tudjuk, hogy egy konstans probléma, nem csak a Bluetooth headsetek esetében, hanem minden kihangosítós kütyünél, hogy tényleg hallanak is minket, nem víz hangzunk, ráadásul mi is megfelelően halljuk partnerünket. Senki sem panaszkodott ilyen jelekre, szóval úgy gondolom, hogy nem érezték, hogy egy „segédeszköz” segítségével beszélgetünk, nem pedig direktben a telefonon keresztül.
A Pulse esetében is kiemeltem a tökéletes hangminőséget. Erről itt sem szeretnék megfeledkezni, mert az SP1 nagyon jól teljesít ezen a téren is. Ne akarjuk összevetni egy nagy Denon rendszerrel, azonban, teljes nyugalommal szétnézhetünk, a nálánál jóval nagyobb hifik, nem utolsó sorban, az agyon ajnározott PC-s hangszórók környékén. Kisebb is és szebben is szól, ráadásul hordozható.
A használat közben azonban egy valami zavart. Bár a tetején elrejtették a gombokat, azonban azokat csak hívás fogadásra és lerakásra, valamint a hangerő szabályzására használhatóak. Itt talán még kellett volna dolgozni egy picit, mert hasznosnak éreztem volna azt a funkciót is.
Egy hét elteltével
Furcsa, de senkit nem kergettem az őrületbe. Nem okoztam fejfájást a hangerővel, olyan volt, mintha csak ott szólna, ahol tényleg szükség van rá. Persze ilyen funkciót még nem találtak fel, így gondolom az SP1 sem kaphatott belőle. Egy hordozható hangszórónál mindig kérdéses az üzemidő. Az Antec ezen a fronton is megtalálta az optimális megoldást. Bár 8 órás aktív üzemidőt garantáltak a dobozon – én ezt sohasem használtam ki, mert szeretem nem tönkretenni az cuccaim akkuját, így mindig kb. 4-5 óra után felraktam tölteni. Csak következtetni tudok a töltés idejéből, hogy mennyire merült le és mivel kb. 1 óra alatt feltöltött, szerintem úgy 30-40% maradhatott még benne. Picit nehezemre esett visszaküldeni az hangszórót, mert az egy hét alatt, talán mérete miatt is, hozzám nőtt és nem szeretek ilyet leírni, de megszerettem. Annak ellenére, hogy nem a zeneszámok között sajnos nem lehet váltani vele, kifejezetten ajánlom mindenkinek.
.jpg)
