Aki a hasát szereti az rossz ember nem lehet…. persze nem így van ez a szólás, de talán mégis van benne igazság.
A megkóstoltuk rovatunkban mindenféle különlegességet megkóstolunk és elmondjuk véleményünket ha tetszik, ha nem. Most sincs másként.
Jelen pillanatban a házi perec a szenvedő alanyunk, de mielőtt belekezdünk nézzük meg mi is az eredete a perecnek.
A perec lisztből, vízből és élesztőből készült, zárt, íves alakúra formázott táplálék. Egész Európában, emellett Észak-Amerikában is népszerű pékáru. Számos legenda és anekdota szól keletkezéséről és formájának kialakulásáról. Neve valószínűleg a latin bracellusból („karkötő”) ered.
A perec története
610-ben egy olasz szerzetes kenyértésztából „a mellen összefont karokat” jelképező péksüteményeket készít, ezeket pretiolanak („kis jutalom”, ugyanis az imádságokat jól megtanuló gyerekeket jutalmazták vele) nevezte. Egy másik korai említés a Lestines-i zsinat idejéből, 743-ból származik; a perecet ekkor főleg a kolostorokban készítették és fogyasztották. A XII. századból származnak az első képi ábrázolások, mint például a Hortus Deliciarum (1190) egyik képének részlete. A XIV. századtól kezdődően a perec a pékek céhének jelvénye. A XVI. századtól keresztény vallásos jelentőséget tulajdonítottak a perecnek: részben mivel a három részre tagoltságát a Szentháromság jelképének tekintették, részben összetevői, a liszt és a víz miatt. Különösen Nagyböjt idején volt népszerű táplálék. A XVII. századtól asztronómiai jelentőséget is láttak benne, ugyanis Kepler 1609-ben felfedezte, hogy egyes bolygók pályája a Földről nézve hurkokat vet. (wikipedia)
Pusztabánrévéről kaptunk egy kis perecet, amire nincs ráírva, hogy „Nyomokban házias ízekre találhatunk”, mivel teljes mértékben kézi készítésű termékről beszélünk. Nincs dagasztógép, nincs liszt adalék, nincs több milliós ipari kemence, de még infravörös automata csomagológép sincs. Egy valami viszont van. Az alföldi hagyományokon nyugvó pereckészítés és talán a nagymamáktól megörökölt eszközök, és praktikák. Ezek a dolgok alkotják a Tűzrőlpattant pereceket. Ezekből a termékekből kaptunk kóstolót, hogy ebben a nagy „E” betűs adalékos világban nézzünk már meg egy ízig-vérig házi terméket.
Mi volt a csomagban?
A hagyományos sós perecet és az első hallásra furcsának tűnő chilis és gyümölcs kombót találtuk a dobozban. Nem tudjuk mi késztet valakit arra, hogy a több, mint 1400 éves receptet arcon csapva valami mást dolgon kísérletezzen. Pokoli percek perec és a Tűzről pattant névre keresztelt perecre gondolunk. A pokoli perecet könnyű kitalálni, hogy az ízvilág a csípős ételek kedvelőinek szól. Persze tudjuk, hagy magyar ember szereti a csípőset, ezért ezzel az ízzel nem lehet mellé fogni. Nekem és a család többi tagja számára érezhetően igaz a név választás, hogy pokoli, mert olyan erős a perec, hogy elnyom minden más ízt. Elnyomja a sós és a sütéskor keletkező sült ízt is. Kvázi egy pokolian erős valamiről beszélünk. A perec alapjában roppanós és az állaga is jó, de hiába szeretem az erős ízeket, ha olyan csípős valami, hogy átesik az én élvezeti határomon. Hárman kóstoltuk és mindhárman ugyanezen a véleményen vagyunk, ezért talán alapozott az aggodalmunk. A nagyon csípős íznek van azért haszna is, mert így a TV előtt nem fogy el olyan gyorsan.
A következő amit megkóstoltunk az a narancsos perec. Lehet nem is ez a neve, de a perc tetejére van halmozva sütés előtt a kandírozott dinnye, narancs illetve mandarin héj. Ezek sütéskor a benne lévő cukrok hatására karamellizálódnak és valóban egyediséget kölcsönöznek a kis pereceknek. Ez az ízvilág kellemes csalódás számomra, habár a karamellizálódás miatt a perecek ragadósak és a kezünk is olyan lesz, miközben eszegetünk. Ez amolyan sós édesség. Ki kell mindenkinek próbálni, aki szereti a különleges nassolni valót.
Végül a hagyományos egyszerű sósperec következett, ami olyan jó, amilyen egyszerű. Nem kell ide semmi ördöglakat, hogy kiderüljön az igazság. A sós perecnek nincs párja 1400 éve, amióta egy olasz szerzetes kitalálta. Azóta is töretlen sikere van és valahogy úgy érzem, hogy jöhet itt mindenféle új dolog és ízvilág, mert a perec egyszerűségében van a siker. A sós perec nagyon ízlett, aminek egy hátránya van, hogy hamar elfogy. Nekünk ez ízlett a legjobban, ezért került a végére az eszmefuttatásnak. Igen a végén csattan mindig az ostor, vagyis sós perecet is csak a Tűzről pattant kis családi vállalkozástól rendeljetek és akkor nem érhet csalódás!
Mielőtt még írnátok nekünk, hogy hol tudjátok megvenni, vagy rendelni leírom nektek.
enyedibetty@freemail.hu
Akkor ugye már meg is van mit kell rendelni a szülinapi bulira?
Szóval a Tűzről Pattant termék egy falatnyi hagyomány!
