Kedves mozisok és nem mozisok, kedves videósok. Most nektek kedveskedünk a SIURI Anamorf objektív tesztünkkel.
Mielőtt bevetnénk használat közben…
Mi is ez az anamorf ?
Amikor kitört az 1950-es évek szélesvásznúfilm-forradalma, az új technikák arra kényszerítették volna a mozitermeket, hogy a létező vetítőgépeket újabb (természetesen drágább) gépekre cseréljék. Az anamorfikus módszer közkedvelt volt, mert ugyanazt a 35 mm-es filmet használta, mint a szférikus eljárás. A különbség csak annyi volt, hogy olyan speciális lencséket használtak, amelyek egy széles képet tudtak egy 1,33:1 arányú filmkockára filmezni. Az ilyen lencsék a képet vízszintesen összesűrítették. Mikor egy ilyen képet egy másik anamorfikus lencse elé tesznek, a lencse újra „kinyújtja” a képet az eredeti méreteire. Ennek a formátumnak az előnye az, hogy a filmkocka egész felületét kihasználja, így a kép sokkal élesebb. A hátránya viszont az, hogy az operatőrnek nehezebb a képet fókuszálva tartani.
A CinemaScope volt az 50-es és 60-as évek legelterjedtebb szélesvásznú szabványa. Anamorfikus lencséket és négysávos mágneses rögzítésű hangsávot használt. Ezt a szabványt alkalmazta többek között a 20th Century Fox filmstúdió is. Ennek a formátumnak több képaránya is volt: 2,66:1, 2,55:1, 2,35:1. 1953-tól egészen 1967-ig használták. Azóta a Panavision filmkamerákat gyártó cég kameráit és lencséit használja a hollywoodi filmipar. Az egyik kivétel a Csillagok háborúja volt: George Lucas Arriflex anamorfikus lencséket használt az Egy új remény című filmjének forgatásakor. A Panavision (és az összes többi anamorf, például Arriscope, J-D-C-Scope, Agascope, Franscope stb.) eljárás ugyanaz, mint a CinemaScope, csupán névleg különbözik tőle (az anamorf 35 mm-es film képaránya 1970 óta 2,39:1).
Ha az anamorfikus filmet tévé képernyőjére kell áttenni, két lehetőség van:
- mivel a kép nem fér bele teljes egészében a képernyőre, a film átalakításakor a pásztázz és kutass (angolul: pan and scan) metódussal mindig az a rész látható, ahol éppen a legtöbb a mozgás, változás;
- a másik módszernél a képpontokat annyira összesűrítik, hogy minden vízszintes képpont látható legyen a képernyőn. Ennek az a hátránya, hogy sokkal kisebb minden, és például egy 2,35:1 arányú filmnél közel a képernyő fele nincs kihasználva. Ennek egy elég jó kompromisszuma a 16:9-es arányú tv-készülék, itt kevesebb a kihasználatlan hely (ha pedig teljes képernyőre váltunk, akkor is csak kevés információ fog elveszni).
A SIRUI filmes obi hatása az alábbi videón nagyon jól érzékelhető. Leginkább az objektívbe jutó spot fényeknél, amik vízszintes sugarakban mutatkoznak meg. Ezek leginkább az amerikai filmek sajátosságai, de lassan a SIURI-nak köszönhetően elérhető objektív lesz a kisebb filmes csapatoknak is.
A három legelterjedtebb formátum (lapos, CinemaScope és Super 35 – lásd alább) közül a CinemaScope rendelkezik a legjobb képminőséggel és legélesebb képpel.
A demó SIURI obi az Olympus OM-D E-M1 Mark II MILC rendszerű micro 4/3 vázon
Super 35
A Super 35 formátum James Cameron (Terminátor 2, Titanic) és Bryan Singer (Közönséges bűnözők) filmrendezők kedvenc formátuma. Ebben a hangsávok nem foglalnak helyet a filmkockán, ugyanis külön szalagra rögzítik őket, amelynek sebességét a kameráéhoz szinkronizálják. Mivel hiányoznak a hangsávok, a filmkocka, amely eredetileg 1,37:1 arányú volt, most 1,66:1 arányú lett. Az operatőr a cselekményt egy 2,35:1 arányú részbe filmezi. Ezt anamorfikus lencsékkel átmásolják egy 35 mm-es filmre, amelyen már rajta lesznek a hangsávok is. Mivel a 2,35:1 arányú résznél több volt a filmkockán exponálva, televízióra formázva sem lesznek alul vagy felül fekete csíkok, így teljesen kitölti tévé képernyőjét. A Terminátor 2 készítésénél forradalmi számítógépes hatásokat használtak. Ehhez a filmet beszkennelték a számítógépbe. A speciális hatásokat 1,66:1 arányban tervezték, csakúgy, mint a filmet. Mivel a filmkocka jó része nem látható a moziban kivetítéskor, a számítógépbe csak a középső részt szkennelték be. Ennek volt egy másik oka is, tudniillik egyetlen filmkocka a számítógép merevlemezén legalább 30 mega bájtot foglalt, hogy a kép minősége szemmel láthatóan ne romoljon. A mozgások hiteles visszaadásához a filmen egy másodperc alatt 24 állóképet kell rögzíteni, így egy másodperc már 720 MB helyet foglal. Mivel a túlnyúló képrész úgysem lett volna látható a végleges változatban, fölösleges idő- és pénzkidobásnak látszott átdolgozni azt az információt, ami a mozivásznon úgysem jelent volna meg. Amikor az átdolgozott képkockákat újra filmre exponálták, csak egy 2:1 arányú rész volt megtöltve információval, s amikor tévés változatra dolgozták át, nem volt más lehetőség, mint egy elég nagy részt kivágni az eredeti képből (máskülönben nemkívánatos fekete csíkok jelentek volna meg). (wikipédia)
Az objektívet a SIURI hazai forgalmazója tolta az orrunk alá, aminek nagyon nem haragudtunk. Ezúton köszönjük az AdvesPhoto-nak!
Náluk nem 3000 euro egy anamorf objektí, hanem csak 5-600, szóval nem mindegy, hogy mi a matek!
A teszt leginkább, akkor teszt ha készül vele videó is. Az alábbi klip nem ilyen, hanem pontosan ezzel a teszt darabbal készült Matuz Ádám „tollából”.
Szerintünk nem pihent sokat a SIURI 50-es ….
Ádám szintén micro 4/3-os géppel tesztelte az obit ( mi mással, hiszen ez a demo darab MILC vázra jó). Amikor elvittel tőlünk úgy örült, mintha kötelező lenne. Igen, azért ez egy másik dimenzió a megszokotthoz képest. Az első kérdése az volt, hogy mennyibe kerül és az, hogy „Én veszek egy ilyen obit, de lehet, hogy a 35mm-es változatban, mert nekem az jobb a klippekhez).
Azért megkérdeztem még mi az a három dolog, ami eszébe jut az anamorf lencsékről, vagy magáról a SIURI f 2,8-as objektívről. A válaszok nem leptek meg nagyon.
- Minőség
- kompromisszum
- drága
Szerintem pedig az a három szó, amivel megfogalmaznám az anamorf SIURI 50-es objektívet
- nagyvas
- élmény
- szoros fókuszgyűrű
Tehát abban egyezik a véleményünk, hogy élményt ad, de csak akkor ha kimondottan erre az obira van szükséged, mert ugye erre is igaz, hogy ami mindenre jó az semmire, szóval ez a SIURI cinema obi is egy dologra jó, de arra nagyon!
