Kevés olyan gyerek lehet, aki a tévéreklám láttán nem pendíti meg a szüleinek, hogy mennyire szeretne elmenni a Vízipók-Csodapók Gyermekvilágba. Bizony én is régóta hallgattam már, hogy milyen jó is lehet ott. Így aztán nekivágtunk, és meg sem álltunk Zalakarosig.
A tágas előcsarnokba lépve örömmel nyugtáztam, hogy nem csak egy-két pénztár működik, hanem legalább 6-7. Pár percet így is várakoztunk. A jegyárakról és a jegytípusokról érdemes már előre tájékozódni, mert többféle kombináció létezik: van csak strandra szóló jegy, van az élményfürdőbe váltható belépő, komplex jegy, és persze ne feledkezzünk meg a fürdő gyógyászati részlegéről sem. Ha azt már eldöntöttük, hogy hol szeretnénk tölteni az időnket, a kedvezményeket is megéri átböngészni, mert ezekből is akad bőven. Ha mindezen túl vagyunk, már csak azon tanakodhatunk, hogy családi öltözőkabint, vagy a zárható szekrényt válasszunk. Szóval, van mit átgondolni (www.furdo-zalakaros.hu/arlista/ ), de ha a karszalagunkat már a csuklónkon tudhatjuk, akkor irány az élmények birodalma.
Nálunk fel sem merült, hogy esetleg a felnőtteknek kikapcsolódást nyújtó részek felé induljunk. Azonnal Vízipók benti csodavilágába siettünk, ahol hirtelen a bőség zavarában, csemetém azt sem tudta, hogy merre induljon. Miután biztosítottam róla, hogy egész nap itt leszünk, és minden kipróbálhat, kissé megnyugodva a vízágyúk felé vette az irányt. Ebben a fedett birodalomban nemcsak medencék és csúszdák, hanem izgalmas hidak, kötélmászókák, csobogók, és vizes játszóterek is várják a gyerekeket. Nagyításért kattints a képre!
Az egyik medencében egész magasra kapaszkodhatnak fel a kötél-, bocsánat pókhálón a lurkók, majd onnan csobbanhatnak a vízbe. Itt a belső részben három különböző csúszda nyújt vidám szórakozást. A vízágyúzás a magasból, a hidakról is lehetséges, de a vizes-játszó egyik sarkában is található belőlük pár. Furcsa, hogy némely szülőtárs szemrehányó pillantásokat vet az ágyúkkal játszó gyerekekre, mintha elvárható lenne, hogy száraz bőrrel vészeljék át a napot. A belső részen egyébként számtalan pihenőrészt alakítottak ki, ahol a család ledőlhet egy kicsit, és a gyerek is játszva száradhat. Vannak kisebb játszóhelyek, üldögélhetnek csigaházba, vagy a gyerekmenüvel kecsegtető étteremben, ahol a tévé-, és mesefüggő gyerekek is megtalálják számításukat, mert nagyképernyőn nézhetik kedvenceiket. A kialakítás során nem csak az élményelemekre koncentráltak, hanem az apró részletekre is. A medencében a hidak alatt úszkálva a Vízipók-csodapók meseszereplőivel is találkoztunk, és eszembe is jutott a dal, ami valahogy így szólt: Jön, jön, jön a Vízipók. Várják már apró lakók. Vízi világ, ha feltárul, sok-sok csodát is elárul. Nos, csodákból a külső részen is van elég. A mesestrand igazi kaland a gyermekeknek. Nekünk szülőknek is bővelkedett a nap izgalmakban, például amikor percekig nem bukkant fel gyermekünk. Nem nehéz kikerülni az anyai látókörből, mivel a három kanyargós csúszda a kisházból indul, és már ekkor el kell dönteni, hogy a rajtot vagy a leérkezést kísérnénk inkább figyelemmel, mert átérni egyik pontról a másikra nem nagyon lehet. A medencében még egyenes csúszdák is vannak, amelyeken a gyerekkel együtt is lecsúszhatunk.
Nem kell beérni a csúszdázás örömével, mert van itt barlang, és számos zuhatag, amelyek a legváratlanabb pillanatokban öntöttek minket nyakon. A gyerekek imádják, az enyémet is teljesen lenyűgözte a hely. Vízi csatát itt is vívhatnak a gyerekcsapatok, bár néhány ágyú ott jártunkkor nem működött. Ha véletlenül sikerülne innen tovább menniük, mindenképpen érdemes megnézni a többi medencét is, van családi medence széles sárga csúszdával, van kisebbeknek való gyerekmedence szökőkúttal, kisebb csúszdával, és hullámfürdő is, ami szintén hamar kedvencünké vált. Aki szárazon szeretne játszani, azoknak az ingyenes játszóházban van módja erre, illetve a strand közepén található játszótéren. Ha megéhezünk, a szokásos strandi ételkínálattal és árakkal találkozhatunk. Lángos 350 Ft-tól, 0,5 l üdítők 450 Ft-ért, fagyi pedig 200 Ft/gombóc áron kapható. Minden büfénél kulturáltan ülve ehetünk. A mosdók tiszták voltak, vécépapír volt, kéztörlő viszont nem. Igaz a kézszárító működött. A felnőtt medencék masszázselemeire és a gyógyvízre én csak vágyakozó pillantásokat vetettem, és a nagyobbaknak való csúszdákat is csak messziről láttam. A nap végén a kijáratnál található büfében elkortyoltam egy frissen facsart narancslevet, és egy pillanatra elgondolkoztam, hogy legközelebb csak a felnőtt részt tesztelem majd, de ekkor egy csillogó szempár nézett rám kérdőn: „Anya! Mikor jövünk el ide legközelebb?” Szkevi Athina
