Kedves Olvasóink!
Vannak gyors, hosszadalmas és aprólékos tetszek. A mostani egy nagyon gyors, mondhatni első látásra tapasztalt, vagyis nem igazán mondhatnám hiteles tesztnek, de valahol azért súroljuk a határát. Az ISUZU D-MAX volt nálunk pár napig és most ezekből a tapasztalatokból osztunk meg pár gondolatot.
Az autót, vagyis a nem kis méretű pic up-ot a Wallistól kaptuk, amit azonnal birtokba is vettük. De jó nekünk!
A külső jegyei mindig tartogat valami meglepetést az elődökhöz képest. Egyre szebb és robusztusabb, habár a motor meg egyre kisebb és kisebb. Persze tudjuk, hogy ez az agymenés szinte minden autótípusra igaz, így az Isuzura is. Én valahogy nem szeretem ezt a löktérfogat versenyt, amiben egyre és egyre lejjebb kerül a motorgyártás. Persze ez nem rajtam múlik, szóval szokjuk meg a túrbós motorok korszakát.
Az ISUZU tesztautó egy soros négy hengeres turbódiesel motort kapott, amiről kicsit később írok.
Az autó nekem nagyon tetszik kívülről. Olyan, ami után az ember visszafordul és addig nézi, ameddig el nem kanyarodik a legelső kereszteződésben. Terepre persze nem vittem, de biztosan helytáll ott is a kapcsolható összkeréknek köszönhetően. A hasmagassággal probléma nem lehet, mert beszállni sem könnyű egy alacsonyabb embernek. A vezetési élmény nem kápráztatott el, amolyan Isuzus. Magas és rossz aszfaltos úton pattogós hátsó futómű nem hagyja, hogy elaludjon a sofőr. Tudom mindez a 3500kg össz tömeg miatt van, mert mégis csak egy pic up és ezzel cuccolni kell minden körülmény közt. Hát én is ezt tettem és megnéztem mi is fér a platóra.
Olyan nagyon hatalmasnak nem mondható. Egy raklap hosszában elfér rajta és ennyi. Persze az általában 6-800kg ha meg van pakolva, szóval nem is kell több a hátsó tengelynek. Még jó, hogy én nem súlyt, hanem inkább terjedelemben nagy termékeket vittem. Kb mint egy nagyobbacska kombi autó annyit lehet a D-MAX platóra pakolni. Felfelé nem haladhatunk a dobozokkal, főleg ha nincs benne számottevő súly, mert a menetszél viszi magával. Na jó tudom, rögzíteni kell.
Tehát ilyen városi szaladgálós autónak tökéletes, csak ne hagyjon semmit véletlenül se az ember a platón, amig beugrik egy csavarért, vagy egy doboz festékért a barkácsboltba. Akkor inkább már rendeljünk hozzá üvegszálas dobozt, ami már zárhatóvá eszi a platót.
Vezetési élményre panasz nem lehet, bár az első sebesség elváltásáig szinte ordít a motor. De ez a motor bőgés nagyon jó! Mondjuk nem azért mert annyira elszabadulnának a lóerők, hanem erőt sugároz és minden tekintet a Nissan D-Maxra irányul és valljuk be, rohadt jól néz ki. És ki nem szereti amikor feltűnést kelt egy elég nagy pic up-al.
Én hiányoltam belőle egy jó kis navigációt esetleg több rögzítési pontot a platón, mondjuk ez utóbbi nagyon kellene, de volt meglepetés is, mint pl. a plató ajtajának lenyílása. Nem a megszokott kis drót sodrony tartja az ajtót, hanem már a lenyílást is fékezi egy-egy teleszkóp, mint a személyautók csomagtartójánál. Ez meglepett és nyugtával vettem, hogy ezt jó plusz. Ez a teleszkóp sajnos már a motorháztetőhöz nem jutott. Ott a hagyományos „emeld fel és támaszd ki egy pálcával” megoldás maradt. Ez mondjuk sosem romlik el.
Összességében a hirtelen észrevételeim alapján egy nagyon szép és figyelemfelkeltő autó lett a D-Max, jól vált az automata váltó, vagyis szépen lehet vele dolgozni, kellően magas, hogy átlássunk a személyautók fölött és közben nem zabálja le a fejünket. Az átlagfogyasztás olyan 9,5 liter körül van vegyes használat során, de tolja is a szelet rendesen.
Az Ad Blue fogyását jelzi a műszerfal, de azt nekem nem kellett töltenem, hiszen egy töltés több ezer km-re elegendő, én meg ugye annyit nem mentem.
Nincs más hátra, mint visszavinni a hazai forgalmazónak és annyit mondani, köszi!
