Julius-K9 kutyahámot teszteltünk

Kipróbálásra „szereztünk” egy Julius K9 kutyahámot, amit gyorsan ki is próbáltunk, hiszen fontosnak tartjuk a személyes tapasztalatokon nyugvó teszteket. Most az a 2-es méretű, vagyis a közepes méretű (28-35 kg körüli) kutyáknak gyártott hámot vettük szemügyre, mivel nekünk 2  kan Amerikai Staffordshire Terrier kutyánk van. Na jó oké van egy kis Bishon Havaneze is, de a nagyobb kutyán mégis csak látványosabb és nagyobb kihívással is néz szembe a hám.

A terméket a Julius K9 Szigetszentmiklósi bázisán vettem át és azon gondolkodtam, hogy vajon a két izomkolosszus kutyát hogy fogom ezzel visszatartani. Na de nem akarok ennyire előre szaladni, mert fontosabbnak tartottam még szemügyre venni a hámot.
A hámhoz van rögzítve egy kis füzet, amiben a helyes felcsatolástól kezdve a kiegészítőkön át még a választható szín spektrumokat is megtaláljuk. Ezt nagyon hasznosnak találom. A másik ami tetszett így elsőre az a hám csatja, amin szintén megjelenik a Julius K9 felirat. Nem a spórolós „mindenhová jó ez a standard” csat, hanem láthatóan erős és a végén is jó nagy a bütyök, ami a kiakadást akadályozza meg. A hám mellkas előtti tépőzáras része valami irgalmatlan erős. Ebben nem hittem és megpróbáltam nemes egyszerűséggel széttépni. Nem sikerült, de még csak nem is volt hangja a tépőzárnak. Úgy értem, hogy nem kezdett recsegni, hogy mindjárt enged egy kicsit. Ez így már majdnem át is ment a vallató padon, de megnéztem még a varrásokat és a hám belső részét is. Ez utóbbi enyhén puha belül, ami valami belső szivacsréteg, vagy más erre a célra használt töltőanyag lehet. (Ezt még majd kiderítjük, mert nagyon érdekel).

A hám neon zöld ami jól látható, de még a hám testen körben is van varrott fényvisszaverő csík, ami olyan szakaszos, mintha csak egy cipzár lenne.

A hámon van egy jó erős rozsdamentes fém karika, amibe a pórázunk karabinere könnyen bepattant. Közvetlen előtte pedig az a táskafülre hasonlító kapaszkodó, ami a biztonsági övekhez hasonló anyagból készült. Ezzel tudjuk kissé megemelve sokkal könnyebben visszatartani a kutyát, amikor erre van szükség. Oké igen, mondanák a kutyakiképzők, de nagy jelentősége van akkor is, amikor az engedelmességi feladatokat tanítjuk kedvenc ebünknek.

A felhelyezés pofon egyszerű, mert a tépőzáras mellpántot csak egyszer kell beállítani és utána csak egy mozdulat a fel és levétel. Ez az egy mozdulat a műanyag csat összenyomása.

Végre a kutyán a hám.

Meglepő volt, hogy nem akarta leszedni egyik kutya sem, pedig még soha nem volt rajtuk hám. Ebből arra következtetünk, hogy kényelmes. Mivel erős a hám így nem féltem, hogy engedni fog, pedig eleinte nagyon hajtotta a vérük a kutyákat.

Kolléganőnket is megkérdeztük, hogy szerinte nyakörv, vagy hám a jó választás?

Barbi azonnal mondta is a maga érdekes eszmefuttatását.

Szögezzünk le egy dolgot: szeretem a kutyákat. Épp ezért a lakásban nem tartok. Éltem kertes házban és volt is kutyám. Igazán rossz kifejezés, az hogy volt egy kutyám. Nem, nem kutyám volt, hanem egy kutya társam. Számtalan írott és íratlan szabályai vannak a „kutyatartásnak”. Legfontosabbnak azt tartom, hogy lásd benne az egyéniséget, és hagyd élni. Persze neveld, ahogy a gyermekedet is neveled. A második fontos dolog, hogy a kutyatársadnak csak te létezel. Amíg a gyermeked óvodába, majd iskolába kerül, szerez barátokat eljár ide meg oda, addig hű kutyatársad naphosszat rád vár. Mikor hazaérsz kutya kötelességed vele lenni és foglalkozni. Ennek a vele töltött időnek pedig jókedvűnek és minőséginek kell lennie. Már ha szereted őt. Én szerettem őt. Tehát kinéztem, megvettem és hazavittem. Nem volt nagyobb a lábamnál, pedig az csak 37-es. Utána olvastam, majd tapasztaltam. Beszereztem minden szépet és jót. Első körben bolha nyakörvvel kezdtem. Majd amikor nőtt és már vihettem az utcára, sokak javaslatára fojtó nyakörvet vettem, mondván amikor majd meg akarom állítani, a fojtástól megáll. Nos, a mi esetünkben ez nem vált be. Ugyanis egy bullmasztiffot választottam társamnak, aki már hat hónaposan több mint 30 kilót nyomott. Ráadásul iszonyat nagy a fájdalom küszöbe. Tehát sétáltunk (legyünk őszinték: ő sétáltatott engem). Aztán egyszer csak ő balra ment volna teljes erejéből és gyorsabban, mint ahogy én bírtam. És igen a nyakörv fojtotta, de ő mit sem törődve menetelt előre. Fulladozott, de csak ment és ment. Már komolyan attól tartottam, hogy a nagy fújtatásban a szemei is kiesnek. Egyre gyorsabban szedtem a lábam, pedig nem arra akartam menni. Mire hazaértünk a kutyának is lógott a nyelve, folyt a nyála és a szemei véreresek voltak. Nem is tudom melyikünk könnyebbült meg, amikor a nyakörv lekerült róla. Leültem vele szembe és megbeszéltem vele, hogy ez így nem mehet tovább. Elmenetem egy állatfelszerelés boltba és megvettem neki a hámot. Igen drágább volt, de láthatóan praktikusabb. Leginkább a szemléletetéshez annyit tudok hozzátenni, hogy a bunjee jumpingnál sem a nyakadnál fogva kötnek ki. Na egy kutya kb így érezheti magát egy nyakörvben. És hogy milyen volt a séta? Most sem mondom, hogy 100%-ban arra mentünk amerre én akartam (de ki vagyok én, hogy megmondjam neki, merre is menjen?!), de ha nem tetszett nemes egyszerűséggel megemeltem a kutyát és az első végtagjaival a levegőben már nem is volt olyan nagylegény. Összegezve: humánusabb, kényelmesebb, ember illetve kutyabarátibb megoldás akár kistestűeknél (egyszerűbb a hónod alá kapni) akár nagytestűeknél. Mert azért azt is szögezzük le, hogy nálam a kutya ott kezdődik, hogy kifejlett példány esetén nem kell hozzá lehajolni egy simogatásért. Persze a többit is imádom, de a masztiff mégis csak egy masztiff.

Tehát Barbi szerint igen jól választ, aki a hám mellett dönt. És miért ne tennénk ezt, amikor a leghűségesebb társunkról van szó.

Összességében egy igen masszív és évekig használható hámot kaptunk tesztre, amit bátran ajánlunk mindenkinek!

Kutyajó teszt volt, amit köszönünk a Julius K9 képviseletének!