Az egész úgy indult, hogy „Anya! Ezt építsd meg, én majd forgatom!”, és nagyjából így is folytatódott. Kibontottam minden zacskót, elkülönítettem a különböző elemeket.
Magam elé tettem az építési útmutatót, és belekezdtem a precíz munkába: bogarásztam, keresgéltem, gyakran hiába. Na, nem mintha hiányos lett volna a mágneses készlet, hanem mert a fiatalember közben szabad építészként neki fogott a maga tervezte műalkotásnak. Illesztgetett, pörgetett, és lelkesen mutogatta az éppen elkészült remekműveket. Néha azért a kezem alá is dolgozott, összerakva némely részét szerkezetünknek, de többnyire sértődött pillantásokat kaptam, mert elvettem egy mindkettőnk számára szükséges pörgetőt vagy más fontos elemet. Míg én a terv szerint haladtam, gyermekem mindenféle ringlispílt, mászókát, létrát, farakást épített, kiegészítve a Mechanics elemeit a már meglévő készleteinkkel.
Bevallom elég hosszú ideig tartott, míg sikerült felépítenem az első kívánságot, és ehhez képest rövid ideig gyönyörködhettem munkám gyümölcsében, mert hamarosan már a második rajz megépítésén fáradoztam. Mikor elkészült, néhány pörgetés, és „azta” meg „hűha” elhangzása után, már a harmadik építmény műszaki rajzát mutogatta nekem, de én ekkor határozottan az apjára emlékeztettem, aki biztosan nagyon szívesen megépítené a többi szerkentyűt. A kész szerkezetek egyébként nagyon jól forogtak, vonzás-taszítással beindítva egymást. Mi tagadás, én is jól elszórakoztam velük.
Bár a játék 5 éves kortól ajánlott, a kisebb gyermekek felnőtt segítsége nélkül még nehezen boldogulnak vele, viszont a nagyobbak szívesen kapcsolódnak be az építésbe. Így volt ez nálunk is, mert a Mechanics-ot azóta már több különböző korosztály is kipróbálta, és mindenki élvezte, tehát remek közös elfoglaltság a családnak. Úgy vonz mindenkit, mint a mágnes.
Szkevi Athina
