A Lauben konyhai termékek közül most a szuvidálót próbáltuk ki. Sok tapasztalatunk ezzel nincs, tehát összehasonlítani más szuvidálókkal nem tudjuk, csak az adott termék használhatóságát, vagy éppen a hibáit tudjuk papírra vetni.
Lauben Sous Vide Stick SV01
A csomagolás és a márkanév, de úgy az egész termék nagyon „németes”. Olyan, mintha német márka lenne, de valójában nem az! Kapaszkodjatok, mert ez ízig-vérig Csehország egyik legismertebb háztartási márkája. Na kopp!
Mondjuk engem nem zavar, hogy mit hol gyártanak, ha van mögötte tartalom, megbízhatóság és persze garanciális segítség. A Lauben most kezdi hazánkban is a gyökereit szerteágazni, így pont jó, hogy mi lehetünk azok, akik elsők között ismerkedhetnek a márkával. Ez persze nálunk nem meglepő, mert rengeteg márka bemutatásával segítettünk már a vásárlóknak.
Csomagoljunk már végre, de nem a szuvidálót!
Elsőnek egy vákum csomagolót csomagoltunk ki, ami szükséges a szuvidáláshoz. Ez is Lauben termék. Na nézzük!
A dobozban volt egy jó nagy tekercs vákumfólia tömlő, amit a méretre vágás után nekünk kell leforrasztani a vákumozó géppel.
A vákumfóliázást elfelejtettem a nagy igyekezetemben lefotózni, de gondolom mindenki el tudja képzelni a folyamatot. Nem egy ördöngősség. Elsőnek a fólia egyik végét hegesztettem le, majd elvágtam a kellő méretre, hogy a hús beleférjen.
Hatalmas nagy, kb. 2,5 kilós sertéshús darab volt az áldozat. Ezt kettévágtam, mert elég vastagnak gondoltam, de még így sem valami konyhai méret. Nézzétek el nekem, hiszen fogalmam se volt(még akkor), hogy mi fán terem a szuvidálás.
Az elképzeléseim után haladva az egyik húst beletettem a leforrasztott zacskóba. Kis só, bors, fűszerpaprika, paprika, paradicsom kíséretében, szóval semmi extra nem volt. Ezután a vákumgéppel vákumoztam és leforrasztottam.
A másik húsnál a zacskóba raktam a són és a borson kívül egy kis fűszerpaprikát, és egy kisdarab chili paprikát. Ja de nem akármilyen chilit, hanem az egyik legerősebb fajtát, amit az egyik hazai termelőtől kaptam, szóval a Habanerot. Persze csak egy kis darabot.
Azt gondoltam, hogy nem lehet azonnal elindítani a szuvidálást és így kell vákumozva pihentetni. Ez így is történt, mert ezt a vákumozást este 19h- körül csináltam és nem másnnap, hanem kb. 35-40 órával később jött maga a szuvidálás. Addig szépen a hűtőben pihent a két csomag.
Szerencsére a forrasztások tökéletesre sikerültek első próbálkozásra is, így nem folyt ki semmi a zsacskóvól. Hoppá, hát majdnem elfelejtettem, hogy az egyik zacskóba tettem egy kis fokhagymás tejet is, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire szívódik majd be a húsba a vákum hatására.
Eljött a szuvidálás ideje!
Erre vártam két napja, szóval kicsomagoltam a gépet, ami formára sem olyan, mint amit én gondoltam. Olyan, mint egy robot mixer. Van a végén egy átlátszó műanyag házban olyan, mintha egy turmix kés lenne. Persze már tudom, hogy ez csak egy lapát, ami forgatja a vizet a szuvidálás alatt.
A szerkezetet egy nagyobb konyhai edény oldalára lehet egy szorító bilinccsel rögzíteni, ami a doboz tartozéka, szóval nem kell barkácsolni semmit.
Ne tévesszen meg senkit, hogy a gáztűzhelyen van az edény, csak hát hová máshová tenné az ember, szóval az nem volt beindítva!
Tehát az edényt feltöltöttem vízzel és beletettem a két csomag húst. A hőfokot 75 celsiusra állítottam, míg a szuvidálás idejét 24h-ra, vagyis egy teljes napra!
A gép beállítás egyszerű nagyon, mivel a felső, vagyis a szuvidáló markolatának tetején lévő tekerhető gommbal lehet mindent elvégezni. Amikor odatekerjük a megfelelő értékre, akkor a tekerő gombot be kell nyomni és így aktiváljuk. Van egy kis színes visszajelző karika, ami hol kéken, zölden, vagy pirosan világít. Fügően, hogy fűti a vizet, lejárt a program, vagy maga a szuvidálás folyamata zajlik.
Nem egy gyors teszt, hiszen alig vártam, hogy leteljen az egy nap. Közben többször után kellett tölteni a vizet, mert a víz melegítés párolgással jár.
A szuvidáló egyébként síri csendben dolgozik. Forgatja a vizet és miután felfűti a kellő hőmérsékletre az egész húst, vizet, utána már csak a keringetés megy folyamatosan, és néha bekapcsol a fűtőszál a szuvidálóban.
A szuvidálás közben folyamatosan mutatja a Lauben, hogy mennyi az aktuális és a beállított hőfok. Ezt úgy, hogy 4-5 másodpercenként vált az egyik, majd a másik értékre.
Info: Miért jó a szuvidálás?
A szuvidálás folyamán nem veszít a hús a tömegéből, vagyis nem esik össze. Olyankor érdekes ez, amikor pl. libamájat akar az ember az asztalra tenni és nem mindegy mi marad a végére. Ezt az eljárást azt hiszem egy angol séf találta ki és pont a libamáj miatt, mert nagyon magas az ára.
Letelt a 24 óra!
Nem mertem kivenni a húsokat, mert azt gondoltam, hogy mivel nagy hús darabokat vákumoztam, biztos angolos lesz a közepe.
Adtam neki még 6 órát, hogy az már csak elég lesz. Ezt a plusz hat órát már nem bírtam kivárni és 5:30 perc múlva leállítottam és kivettem a húsokat.
A zsacskókat kivágtam és egy tányérra tettem az elkészűlt műremekeket.
Elővettem egy konyhakést és egy húsvillát. Na itt jött számomra a meglepetés. Olyan puha volt a hús, hogy szinte semmi ellenállása nem volt és nem is mondhatom, hogy ketté vágtam, mert szinte esett szét rostjaiban a kés pengéje mellett. Ekkor örültem, mert láttam, hogy nem angolos és nem kell kidobnom a húst.
Megkóstoltam a szuvidált húst!
Ha ettem eddig finom húst, akkor ez attól százszor jobb! Olyan finom, hogy elmondani, akarom mondani leírni nem lehet! Megérte a 1,5 napos hűtős pihentetést és a közel 30 órás szuvidálást. Úgy éreztem, mintha valami istenség lennék, akinek megadatik olyan ízeket érezni, mint senki másnak.
Bevallom nekem az a hús ízlett jobban, ami szinte natur volt. Amiben nem volt fokhagymás tej és sok fűszer.
Amikor kihült a hús és másnap kivettem a hűtőből, akkor olyan szépen lehetett szeletelni, mintha csak egy mérnök rajzolná a rajzasztalon.
Engem nagyon felőzött ez a szuvidáló és biztosan állíthatom, hogy ezután elolvasok minden receptet, ami ezzel kapcsolatos, mert ha életem első szuvidálása ilyen gasztronómiai élményt adott, akkor mi lesz ezután?
