Campus, Campus, Campus

Idén rendezték meg Debrecenben a kilencedik Campus fesztivált. Helyszíne a tavaly már jól bevált Nagyerdei Stadion, ahol a Hall kiemelt helyszínt kapott a két nagyszínpad mellett. Közel százezren látogattak el fesztiválra, mégis megvolt mindenkinek a maga helye.

 

Minden évben campus_tesztvilageljátsszuk a “hol-is-jutok-hozzá-a-fotopassomhoz” tragikomédiánkat. Bár idén először fedeztem fel kis útmutató táblákat már az egyetemnél, hogy merre is a VIP és a gazdasági bejárat. Persze lehet, hogy minden
évben volt ilyen, csak én voltam világtalan. Hozzáteszem, hogy a visszaigazoló e-mailben megint azt volt, hogy két helyen jutunk hozzá, de harmadjára már nem dőltem be annak, hogy a főbejáratnál is kezembe vehetem. Tehát egyből hátra vettük az irányt, de megzavart bennünket a középen elhelyezkedő VIP pénztár, meg is örültünk majd be is álltunk. Hála az égnek egy lány rákérdezett, hogy VIP vagy munka. Mondtuk: munka, majd ő közölte a rideg tényt, hogy akkor tovább hátra. Mi pedig átsétáltunk. A kissé kaotikus állapotok már hasonlítottak a megszokotthoz, egy pillanatra nem is tudtuk, hol van a sor, vagy hol is vagyunk mi.  És mert hát néma gyereknek anyja sem érti a szavát, nem voltam rest, rákérdeztem; majd meg sem lepődtem, hogy egy egész tánccsoport áll előttünk, akik még öltöztetőt és sminkest is hoztak magukkal. Na köszi, ma sem jutunk be korán. Közben Jenő atya segédje is elénk állt, mondván, hogy ő nem akar tolongani, de sietnek, mert csak fél órára mennek be. Az atya megszólításra mindenki összerezzent, meg aztán jobb a békesség az Úr emberével. Miután Jenő atya megkapta a belépőjét, és a táncosok is átvették egytől egyig, mi is sorra kerültünk, és idén először nem nyakba akasztót, hanem egy második karszalagot kaptunk. Ajve!!! három évvel ezelőtt már Efott-on (nem csak a Szigeten) találkoztam ezzel a megoldással, ami valljuk be igazán praktikus. Sosem értettem miből vannak ezek a karszalagok, vagy mivel vannak befestve, de hogy a napi kétszeri fürdés, vagy a többszöri kézmosás, esetleg izzadás, nem koptatja… szinte hihetetlen. Szóval karszalag fel, aztán irány haza, mert korai még a bemenet, amúgy is ez csak a nulladik nap. Örömömet kissé megfelezte a szalag színe: kék. A lakkom meg pink, ezt ugye nem lehet elviselni! Így tudtam mi lesz a másnapi projectem… csak ne utálnám annyira a kék színt.

Campus

És a nulladik

supernem_tesztvilag_campusKezdésnek egy laza kis Supernem koncerttel nyitott a Captain Morgan sátor. Nevéből adódóan itt bizony a rum állt a középpontban, na meg a kapitányok. Bevallom kerestem Johnny Deppet, a Karib-tengerből, de nem leltem sehol sem, így maradt a koncert. Már az elején egy biztonsági ember-falba ütköztem, mert, hogy ő bizony állítja, hogy én oda be ezzel a karszalaggal nem mehetek fotózni. Kérdeztem, hogy mi kell annál több, hogy van egy gépem és egy karszalagom, amin a gyengébbek kedvéért rajzzal is ábrázolták a fotómasinát?! A válasza, hogy fehér szalag, az, ami mindent visz. Na sebaj, úgyis tudok én fotózni a korlát háta mögül is.  A koncert jó hangulatú volt, mivel még dúltam-fúltam, csöppnyi szandálomban csak beálltam a pogózó közönség közé, lesz ami lesz alapon, úgyis 10 körmöm van. Persze a koncert végén kimentem a gazdasági bejáraton, hogy szerezzek fehér karszalagot, de ők bizony olyanról még csak nem is hallottak. Ekkor kissé tanácstalanna
k éreztem magam és már-már hazafelé vettem az irányt, amikor egy jó ismerősöm állította, hogy nekem van igazam. Ő meg csak közelebb áll a tűzhöz (leginkább a Csapda pirotechnikájához) így erőt merítettem és meglátogattam “biztiőrnembarátomat”. Ő pedig a színpadmesterhez irányított. Na őt nem találtam ganxta_tesztvilag_campusmeg, de egy jól öltözött fiatalemberre mutogattak, hogy Jenő atya után szabadon ott ő maga az Úr. Ő pedig mondani valá: neked van igazad kedves lányom. A lány pedig kérve valá őt, hogy ezt az infót ossza meg a másikkal is, mert ő a kapuőr. Kértem, hogy ne velem üzengessen, mert vagy atya vagy Kossuth Lajos, de egyszerre mindkettő nem lehet, így sóhajtva átkísért és megosztotta a tudását a másik oldalon állóval.Én pedig a Ganxsta koncerten már nyomtam is a Breakonthroughtotheotherside-ot.

Elismerem, hogy ZanaZolibá alatt kiosontam, hogy megnézzem mit is tud a Wellhello. Hát nem tudtam meg, mert a tömegen átverekedni nem tudtam magam. Az embertömegből azt szűrtem le, hogy valamit csak tudnak adni a kb. 15 éves korosztálynak (akár testben 15, akár szellemiségben), na de én ebből már kinőttem, sőt hála istennek valahogy bele sem nőttem, hanem
átugrottam. Így aztán cseppet sem bánva, visszamentem a Keleti oldalra, ahol Daddy ülve nyomta a koncertet (Axl Rose után, és meghaladva a Megadeathet). Zolibá még mindig élvezi a zenét és ezt igazán jó látni, hallani. Tettem egy-két felderítő kört, aztán hazasétáltam. Nulladik napon még minden ereje megvan ehhez az ember lányának, persze a többi napra megvolt már a bónusz taxis telefonszámom.

Simon BarBara