Elefántvadász leszek, esküszöm

Előadó: Elefánt zenekar
Előzenekar: Analog-Balaton
Helyszín: Debrecen, Nagyerdei Víztorony
Időpont: 2017 november 25

Idén lett 5 éves az Elefánt zenekar. Hoppá! És én kb. egy éve hallottam először róluk?? Orsi azt mondta, hogy jók. Nah Orsi az akinek a véleményére adok. Ha azt mondja nézzük meg ezt a filmet, megnézzük. Ha menjünk el színházba, akkor elmegyünk. Ha hallgassak meg egy zenét, megteszem. Ritkán hagyom magam befolyásolni, mert mint mindenki én is mindent, de tényleg mindent jobban tudok. Viszont, ha Orsi azt mondja, akkor komolyan kell vennem. És úgy tettem. Először is rákerestem az arckönyv oldalon a frontemberre Szendrői Csabára. Öröm volt látni, hogy aktív közösségi életet él, és még vicces is. Bejelöltem és visszaigazolt. Hol ő dobott like-ot a tetoválásomra, hol meg én a verseire, vagy épp csak úgy a gondolataira.

Jó az, ha személyes tud maradni az előadóművész/zenész/szövegíró/ember. Nekem fontos, hogy amit/akit hallgatok emberileg is közel tudjam magamhoz. Legyen hasonló például az értékrendünk egy szinten. Szóval jól indult közös utunk. Aztán bevallom egy nyári fesztiválon épp egy időben léptek fel a Prodigyvel, és én az utóbbin ünnepeltem azt a bizonyos negyvenediket. Orsi viszont velük maradt és nem bánta meg. Így aztán mikor láttam, hogy közeledik a debreceni fellépésük gondoltam adok egy esélyt nekik. Amúgy is van hova fejlesztenem a magyar zenei kultúrámat, ha már a rádióadók nem segítenek. Tehát honlapra fel, cd rendelés (támogassuk a feltörekvő magyar zenekarokat) majd várakozás.

Kézhezvétel után, mint egy jó tanuló elővettem a szövegeket és a zenehallgatás közben olvastam is. Hozzáteszem feleslegesen, mert Csabi tud artikulálni, és érthetően énekel. Ettől függetlenül a szövegek zene nélkül is igazán elgondolkodtatóak. És igen, nekem ez kell. Ha már értem a szöveget, akkor olyannak kell lennie, ami felkavar vagy megnyugtat, vagy megnevetett, vagy épp megkönnyeztet. És mindből kaptam egy kicsit. Persze senki ne várjon karibi hangulatot, mert ugye hozzám amúgy sem illene. Viszont ahogy hallgattam, már láttam is a 20 évvel fiatalabb énemet, aki csak ugrálna és üvöltené magából ki a szavakat, ahogy a torkán kiférne. Persze ezek után nem volt kérdés: menni kell. És igen, van aki 3 és fél órát utazik azért, hogy egy Elefánt nevű koncerten részt vegyen: és ő nem más, mint Orsi.

Majd elindultunk.

Voltunk már a Nagyerdei Víztoronyban azokon a bizonyos fesztiválokon, de önálló rendezvényen még nem. Azt hittem csak mi leszünk vakon, de mások is keresték a bejáratot, és épp úgy tanácstalanul kérdezték, hogy a koncert merre lesz és van-e ott bárpult, ruhatár. Jelzem az alagsorban egyik sincs. Persze a 20 évvel fiatalabb énemet nem érdekelte volna, ahogy az ott levők 90%-át sem zavarta, hogy kabátjukat ide és oda tették. Táskák a székeken vagy épp a székek alatt. Jó látni, hogy bízunk még egymásban és abban, hogy a táskában és a kabát zsebében benne marad az ami benne is volt.

Az előzenekar az Analog-Balaton volt. Nekem megfelelő elektronikus zene gitárral kiegészítve. Az a tipikus becsukom a szemem és átveszem a ritmust feeling: átvettem. Majd gyors váltás után a gitáros/énekes a színpad hátuljára sétált és beállt az Elefántba és ott folytatta.

Csabiék erősen kezdtek, és ha nem hallgattam volna meg az albumjaikat akár el is hihettem volna, hogy ennyire kemény elektronikus vonal lesz. A fiúk igazán egyszerűen voltak felöltözve. Igazuk van: nem kell ezt túlragozni. A közönség sem viselt estélyit, sőt a koncert közepén az első sorban levő fiúk le is vették pólóikat. Frontemberünk is többször megemlítette, hogy meleg van (nem teljesen ezekkel a szavakkal!) de a dzsekitől nem vált meg. Vajon miért nem vette le, ha melege volt?! Sőt még fokozta is azzal, hogy nyakig húzta a cipzárt. Persze tudom nem kell ezt túlgondolni, van nekem ismerősöm, aki mindig ugyanabban a fehérneműben ment vizsgázni (mosta persze) az egyetemen.

Tehát meleg volt, dzseki maradt és Csabi csak pörgött a színpadon. Mert ő bizony minden percét megélte a koncertnek, és együtt élt a közönséggel. Közben tudott figyelni a zenekar tagjaira: volt összenézés, nevetés, mosoly, bocsánatkérés. Utóbbi gondolom, ha rontás volt..nem ismerem őket annyira, hogy ezt észrevegyem.

A közönség hálásan énekelt vele, ugrált mikor kellett és a végére egy kis pogó is lett, eléggé kezdetlegesen, de pár év és a fiatalok ebbe is belejönnek, ahogy annak idején mi sem úgy születtünk, hogy tudjuk mi fán terem ezen táncformáció!

A koncert közel másfél órás volt, és egy percét sem untam. Egyszer sem sóhajtottam, vagy néztem vágyakozva az órámra. Egyszerűen újraéltem azt amikor először voltam Kispál vagy PUF koncerten, mert ők is kicsiben kezdték. Ők is élvezték a saját koncertjeiket és teszik ezt ma is, mert mi erre vagyunk vevők. Nem kell tökéletes hangzás, nem kell hibátlan hang, de ami kell az a zene, az a szöveg, az a hangulat amitől érzed hogy élsz, tudod, hogy gondolkozol, tudod hogy többre vagy hivatott, mint az átlag, vagy mint a megszokott.

És igen ezek után, ha tehetem fesztiválokon Elefánt vadász leszek és légy te is az, mert „..hátha találsz olyan ízt ami benned tartja a lelket, hátha maradt még olyan álmod ami boldogsághoz terelget…”